Immunitás az AIDS ellen?
1999. 12. 10
Az idei év sem telt el események nélkül az AIDS-kutatásban. A vírust ugyan még nem sikerült végleg megfékezni, több fontos felfedezéssel mégis közelebb jutottunk a század pestisének nevezett kór legyűréséhez. A szakemberek néhány éve figyeltek fel arra a tényre, hogy bizonyos emberek akkor sem fertőződnek meg a vírussal, ha fokozott kockázatnak vannak kitéve, védekezés nélkül sűrűn váltogatják partnereiket vagy például közös kábítószeres tűt használnak. Mára kiderült, hogy a furcsa tényeknek molekuláris biológiai okai vannak. Tudjuk, hogy a vírus a szervezetbe úgy jut be, hogy a sejtek felszínén bizonyos fehérjemolekulákhoz kötődik. Ezek a voltaképpeni kapuk azonban speciális genetikai mutációk hatására úgy megváltozhatnak, hogy a vírus nem tud hozzájuk kapcsolódni, így képtelenné válik a sejtek megfertőzésére. A kutatók sejtkultúrákat vizsgálva feltárták, hogy amennyiben a kapumolekulát kódoló gén apai és anyai párja (allélje) egyaránt mutáns, vagyis homozigóta, akkor az illető teljesen immúnis a HIV támadására. Azok pedig, akikben ennek a CCR5 nevű génnek csak az egyik allélje változott meg, heterozigóta mutánsok, de már ők is kisebb eséllyel fertőződhetnek meg - nyújt reményt egy nem is olyan csekély kisebbségnek dr. Nagy Károly virológus, az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet tudományos igazgatóhelyettese. Az azóta elvégzett vizsgálatok szerint ugyanis Európán belül egy észak felé fokozatosan növekvő gyakoriságot mutató sajátos trend figyelhető meg. Míg a dél-európai országok átlagnépességén belül e mutációk előfordulása 1-2 százalék, addig mondjuk Skandináviában ez az arány jóval magasabb. Nagy Károlyék kutatócsoportja többéves kutatómunkával kiderítette, hogy hazánkban a legalább heterozigóta mutánsok aránya 10-12 százalék. Ezzel a hazai lakosság a cseh, német, ír és angol népességgel mutat rokonságot, míg a lengyelek, oroszok és svédek körében a vizsgált mutáció még ennél is gyakoribb. A magyar kutatók homozigóta mutánst is találtak, ami egyúttal azt bizonyítja, hogy egy olyan génnel is rendelkezünk, amelynek teljes hibája sem okoz semmiféle hátrányt, sőt ebben az esetben életmentő. Azóta a magyar szakemberek több hasonló kapufunkciójú gént is vizsgáltak, de a legnagyobb védettséget a CCR5-ös gén mutációja adja. Szerencsére ma már a fertőzötteket olyan, nemegyszer három szerből álló kombinációs terápiával tudják kezelni, amely jelentősen meghosszabbítja a páciensek életét. A gyorsan szaporodó vírusok között azonban mind gyakoribb a gyógyszerrezisztens mutáns. A kezelés hatására pedig ezek az ellenálló változatok dúsulhatnak fel a szervezetben. Sőt, ahogy egy szeptember végén nyilvánosságra hozott vizsgálat bizonyítja, HIV-vel frissen fertőzött emberek 12 százalékában találtak ilyen mutánsokat. Ez egyrészt azt feltételezi, hogy az újonnan fertőzöttek már olyan kezelt embertől kapták a kórokozót, akinek a szervezetében gyógyszerre ellenálló mutánsok dúsultak fel. Másrészt pedig azt erősíti meg, hogy az eddigi kezelésekkel sajnos nem lehet teljesen kiirtani a vírusokat. Nemrég kiderült, hogy az eddig ismert szervezetbeli búvóhelyeken túl a magát évekre elbástyázott kórokozó az immunrendszer úgynevezett "emlékező" sejtjeibe fészkeli be magát. Ezek a sejtek lassan osztódnak, akár egy évig is megmaradnak és a védekezőrendszer hosszú távú memóriájáért felelősek. (Ezeknek köszönhetjük, hogy gyermekkorban lezajlott fertőzések vagy egyes védőoltások után egy életre szóló védettséget kapunk.) Innen viszont a HIV bármikor aktiválódhat. Mindezek a felismerések a gyakorló orvosok számára azt jelentik, hogy a gyógyszeres terápia megkezdése előtt egyre fontosabb az esetleges gyógyszerrezisztens vírusok jelenlétének tisztázása. A védőoltásfronton a komplex vírus-vakcinák idejét éljük - jellemzi a helyzetet dr. Nagy Károly. Ezekben az RNS örökítőanyagot eltávolítják és az ép fehérjeburkot használják. Eddig főleg a sajnos még messze nem tökéletes megelőző vakcinákra helyezték a hangsúlyt, most azonban mind több szó esik a terápiás védőoltásokról. Ezek ma már génsebészeti módszerrel összeválogatott DNS-szakaszokból álló mesterséges géndarabok, amelyek különböző módokon a már fertőzött szervezet immunképességét erősítik, s ezzel lekötik, csapdába ejtik a vírusokat. A terápiás vakcina szerepe abban van, hogy a vírusellenes szerekkel együtt adva még nagyobb esélyt ad a szervezetbe már bejutott kórokozó kordában tartására. És végül az idén találtak kísérletes bizonyítékot arra, hogy a nyálban miért van olyan ritkán jelen fertőzőképes vírus. A már korábban leírt HIV-gátlók és enzimek ereje ugyanis nem elég nagy ehhez. Nos kiderült, hogy a nyál ozmózisnyomása alacsonyabb az élettaninál, vagyis hipotóniás. Az ilyen oldat pedig percek alatt egyszerűen feloldja, elpusztítja a belékerült sejteket, így a HIV-vel fertőzött sejteket is. A nyállal kezelt sejtek HIV-termelése például tízezred részére csökkent, míg a korábban ismert, nyálban lévő gátlók csak harmadára-ötödére csökkentették a vírusszaporodást. Ugyanezt az eredményt kapták, ha nyál helyett hasonlóan hipotóniás pufferoldattal kezelték a vírustermelő sejteket. Ha viszont a nyálat koncentrált sóoldattal az élettani folyadékkal megegyező nyomásúvá, izotóniássá tették, a nyál elvesztette vírusgátló hatását. Azt is kiderítették, hogy amíg a nyál a keverék háromnegyedét vagy annál nagyobb százalékát alkotta, addig a sejtpusztulás maximális volt, 25-75 százalék között csökkenő mértékben de még folytatódott, míg 25 százalék alatt a keverék többé már nem gátolta a vírusokat. A kutatók kiszámolták, hogy 2,25 ml-nél nagyobb mennyiségű izotóniás oldatnak kell a szájba kerülnie, hogy a védőhatás megszűnjön. A modellkísérletek szerint ehhez legalábbis erős vérzés szükséges. Más a helyzet szoptatás során, amikor nagy mennyiségű izotóniás tej kerülhet a cscsemő szájába, így a nyál nem képes elpusztítani a HIV-fertőzött anya tejében lévő HIV-tartalmú fehérvérsejteket. (Ugyanúgy a szájba kerülő ondó is képes megszüntetni a nyál védőhatását.) Mindezek az eredmények persze csak a már eddig is ismert tapasztalati tényeket támasztják alá, ám a kutatók szerint mégis nagy segítséget jelentenek a járvány megfékezéséért vívott harcban.