Kórkörkép a józsefvárosi kocsisorról

Hozzám nem jönnek vissza a férfiak. Biztos látszik rajtam, hogy utálom ezt az egészet. Mert én, kérem szépen, tényleg utálom. Hát nem is fogok úgy tenni, mintha élvezném. Nekem érettségim van, már vasúti jegyvizsgáló is voltam. Csak egy éve vagyok kurva. Amikor a párom itthon volt, nem engedte, hogy dolgozzak. El is fogyott a pénzünk. Ha kijön a börtönből, abbahagyom, és gyereket szülök neki. Mindjárt harminc leszek. Szeretnék már egy gyereket... Rozi a József utcában árulja magát, nem messze a NEVI (Nemzeti Egészségvédelmi Intézet) Józsefvárosi Tanácsadó Szolgálatának rendelőjétől. Karján friss tűnyom, most volt szűrővizsgálaton. Hamarosan megtudhatja, hogy a pénzen kívül nem kapott-e mást is a vendégeitől. Például gombát, vérbajt vagy herpeszt. Esetleg AIDS-et. Persze Rozi nem bevállalós. Ez annyit tesz, hogy plusz pénzért sem hajlandó semmire gumióvszer nélkül. És hátsó fertályát is érinthetetlennek mondja. Valahogy így kezdődik egy konszolidált riport az utcalányokról. De most hagyjunk fel az össztársadalmi prüdériával. Dr. Veres Pál is azt mondta egyszer, hogy körberöhögné azt a férfit, aki azzal állítana be hozzá, hogy fáj a bájdorongja. Mert a lexikonokban csak ez a szó található arra a testrészre, amit a hús-vér nevén neveznek. Most, hogy mindezeket tisztáztuk, még valamit arról, hogy mit jelent a bevállalós jelző. Az ilyen prostituáltak több férfit készek egyszerre kielégíteni, és végbélnyílásukat szintén a vendég rendelkezésére bocsátják. A józsefvárosi kocsisor nem az erotikáról szól. És legfőképpen nem a szerelemről. Itt nincsenek érzelmek, nincsenek csókok és gyengéd simogatások. Itt szex van, narkó és alkohol. Néhány lány számára ez maga a pokol. A drága butikruhákba bújtatott nőkről az idegen nem is sejti, hogy életük rosszabb a halálnál. Rabszolgák ők, akiket néhány tízezer forintért adnak-vesznek a futtatók. - Másfél év alatt, amióta megnyílt a rendelőnk, körülbelül húsz lány tűnt el a kocsisorról - mondja a tanácsadó szolgálat főorvosa, aki nevének titokban tartását kéri. - Sokat hallottunk ennek a világnak belső törvényeiről, ezért sejtjük, hogy az eltűnt lányok valószínűleg már nem élnek. A vett lányok többségével úgy bánnak, mint hajdan a rabszolgákkal. Nem tudjuk rávenni a futtatókat, hogy orvoshoz vigyék az iszonyú állapotban lévő nőket. Addig dolgoztatják őket, amíg össze nem esnek. A kocsisoron sétálgató nők néhány méterről még mutatósak. Közelebb érve a kreol bőrről kiderül, hogy a színt a középbarna harisnya kölcsönzi. A hátközépig érő hajzuhatag pusztán paróka, a hamvas arc titka meg a vastag púderréteg. A kacér, könnyed járásról, a vágygerjesztőnek szánt csípőbillegetésről viszont nem sejteni, hogy sokaknak iszonyú fájdalmakat okoz. A prostituáltak közül nem egy szenved krónikus kismedence-gyulladásban. Ez - a főorvos szerint - nem kisebb fájdalom, mint gyermekszülés után két héttel aktív nemi életet élni. Mert a kocsisoron erre is van példa. "Nem elkezdeni, hanem abbahagyni nehéz. Kezdetben annyit kerestem, hogy bevarrtam a kabátomba a pénzem, mert nem mertem otthon hagyni. Aztán férjhez mentem a barátnőm stricijéhez és szültem egy gyereket. De ne higgye, hogy a kedves férjem otthon marasztalt volna. Dolgoznom kellett nekem is, mint bármelyik lánynak. Tíz évig voltam kint a kocsisoron. A lányom is tud mindent, de nem akar erről beszélni. Tudja azt is, hogy miért csináltam. Abbahagytam, de látszik rajtam, hogy kurva voltam. A férfiak most is úgy kezelnek. Sok lány, akivel együtt kezdtem, még most is ebből él. Vannak, akik annyira meggyűlölték közben a pasikat, hogy már nővel élnek együtt." Mari példája persze a kivétel. Van, aki soha nem tudja abbahagyni. A Mátyás téren dolgozik például a Nagymama, ő 64 évesen és fogatlanul is igen népszerű a kuncsaftok körében. - Nem hiszem, hogy a prostitúciót meg lehet úszni baj nélkül. Egy utcalány maximum fél év alatt szinte biztosan összeszed egy hüvelyi folyást és egy kismedence-gyulladást, esetleg még gonorrhea- és szifiliszfertőzést is kaphat - állítja a főorvos. - Tapasztalataink szerint azok, akik legalább öt éve prostitúcióból élnek, szinte kivétel nélkül elszenvedtek már valamilyen súlyos fertőzést. S vannak ezek között maradandó, illetve krónikussá váló betegségek is. A NEVI józsefvárosi rendelőjének küldetése a prostituáltak szűrése-gondozása és a nővédelmi hangsúlyú tanácsadás. A nemi betegségek és az AIDS szűrésére hivatott vérvizsgálatokra azonban nemcsak az utcalányok jelentkeznek. A rendelő iránti "civil" bizalmat jelzi, hogy ügyfeleinek csupán egyharmada prostituált, futtató, illetve szobáztató. Az anonim AIDS-szűrővizsgálatokon például a pornófilmforgatásra készülők és a csoportos szexuális életet élők is részt vesznek. Az új rendszerű AIDS-vizsgálat azonban igen embertelennek bizonyult. Szűrés során csak az első teszt névtelen, a második, tehát a megerősítő vizsgálathoz - amelyet pozitív eredmény esetén kell elvégezni - már kérik a személyi adatokat. Emiatt előfordult, hogy egy homoszexuális férfi nem fedte fel kilétét, mivel azzal súlyosan veszélyeztette volna magas beosztású barátja karrierjét. A tanácsadó szolgálatnál dolgozók ugyancsak embertelennek tartják, hogy a sokszor csak álpozitív HIV-teszt után a betegek 8-10 napi rettegésre vannak kárhoztatva. Ennyi idő alatt érkezik meg ugyanis a második vizsgálat eredménye, és ennyi idő alatt komoly pszichózis is kialakulhat a betegben. A HIV-fertőzöttségről szóló hírt az ügyfelek úgy fogadják, mintha halálos ítéletüket hallanák. Becslések szerint Budapesten mintegy tíz HIV-pozitív prostituált dolgozhat. Az egyikük a József utca környékén szokott feltűnni. A fertőzöttek megfelelő személyes higiénia és tudatos óvszerhasználat mellett a partnerre veszélytelenül élhetnek szexuális életet. - Kitöltettünk nemrég egy tesztet az óvszerhasználatról - tudom meg a főorvostól. - Az eredmény megdöbbentő volt. Vannak olyan prostituáltak, akik még most is úgy gondolják, hogy egy óvszert többször is használhatnak. Például úgy, ha kifordítják. Mellesleg félelmetes az az alulinformáltság, amellyel egyes lányok kiállnak az utcára. Nem eggyel találkoztam már, aki nem ismeri a hüvely élettani szerepét, azt hogyan fogan meg a kisbaba, sőt azt sem tudja, hol jön ki a terhes nőből a gyermek. Ezeknek a lányoknak fogalmuk sincs arról, mennyit ártanak maguknak, amikor felgyömöszölnek magukba egy szivacsot, hogy azokon a bizonyos nehéz napokon is tudjanak dolgozni. "Örültem nagyon, hogy megnyílt ez a rendelő. Nem azért, mintha beteg lennék, szó sincs róla. Csak tudja, jobb az, ha bemehetek egy orvoshoz úgy, hogy a váróban nem húzódnak el mellőlem. És "kezitcsókolommal" köszön a doki. Tudom, hogy minket lenéznek az emberek. Pedig az a nő, aki különbnek tartja magát nálam, nem tudhatja, hogy az ura nem velem volt-e aznap. Csak hát egy kurva nem beszél. És nem azért, mert nem tudna mit mondani". Éva kézfogása éppen olyan erőtlen és nyirkos, mint a többi lányé. Furcsa, de mintha soha nem fogtak volna kezet. Zavarban persze nem ők, hanem inkább én vagyok. Annyit hallottam már újságírókat elkergető stricikről, a röpke beszélgetésekért pénzt kérő lányokról. De Éva nem kér pénzt. Neki nincs stricije. Csak férje van, meg két gyereke. És két háza. Nyolc éve áll a József utcában. De csak nappal. Éjszaka nem dolgozik. Olyankor már sok a drogos, keményebb az itteni világ. A főorvos mondta, hogy a lányok több mint felének vizeletében találtak két héten belüli narkotikum fogyasztásra utaló nyomokat. A prostituáltak között egyelőre kevés, aki azért árulja magát, hogy megvegye napi drogadagját. A többség azért drogozik, hogy képes legyen elviselni munkáját. Három gorillatestű férfi áll körül egy fehér ruhás lányt. A lányon messziről látszik, hogy nagyon ideges. Kiabál, értelmetlen szavakat üvölt a semmibe. - Narkós - szólal meg mellettem Éva csendesen. Hangja nem sugároz sem részvétet, sem lenézést. Tulajdonképpen nem történik semmi különös. Egy narkós prostituált kiabál, egy másik pedig éppen most száll be egy Opelbe. Éva rágyújt, mohón szippant márkás cigijéből. Arca egy pillanatra elkomorul. Délutánra ígérték szűrővizsgálata eredményét. Talán nincs semmi baja. Nem, erre most nem szabad gondolni. Majd ráér, ha baj van. Majd akkor...


Újra több lett a szifiliszes beteg

Információink szerint ismét egyre több Magyarországon a szifiliszes beteg. A kór elsősorban a keleti országrészben lett újra jellemző. A hírt megerősítette dr. Horváth Attila professzor, az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet igazgatója is. Az országos intézetben ma zártkörű konferencián vitatják meg a helyzetet, s rövid időn belül kampányt kezdenek a szifilisz terjedésének megfékezésére - tudtuk meg Horváth Attilától. A professzor szerint az utóbbi időben ugyanakkor kevesebb a gonorrhoeás (tripperes) Magyarországon. Az ötvenes években még csaknem húszezren voltak fertőzöttek nemi betegségekkel, s ezres nagyságrendű volt a szifiliszes esetek száma - tudtuk meg dr. Várkonyi Viktóriától, az országos intézet igazgatóhelyettesétől. 1993-ban 142 személyt kezeltek vérbajjal, 2617-et tripperrel, s összesen öt-hatezer úgynevezett egyéb, szexuális úton terjedő betegség tüneteivel jelentkező beteget jelentettek anonim módon a gondozók. Dr. Bihari Ágnes, a fővárosi XIX. kerületi Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet vezetője most azt mondja, a vérbaj évtizedekig nem volt jellemző, az orvosok ezért sokszor nem is gondolnak arra, hogy az általuk kezelt beteg szifiliszes is lehet. Pedig a partnerek felkutatása miatt nem mindegy, hogy mennyi idő telik el.


| | | | | | | | 9