Édesanyám terrorizáló, gyanakvó magatartása
Kérdés: Édesanyám 89 éves, 30 éve él velem. Régóta veszekedési ingerei, amelyben állítja, hogy megmérgezzük, régen ez 3-4 havonta volt, közben nekem ráment a házasságom, most egyedül élek a mamával, teljesen ki vagyok lelkileg és idegileg is, mert most már ez napirenden van. A háziorvos szerint, fizikailag a mama jól van, a gyomrával van valami gond - talán reflux, de pontosan nem tudja meghatározni, mert a mama nem hajlandó elmenni a kórházba semmiféle vizsgálatra, mert őt ott megölik.
Eljutottunk addig, hogy nem tudok enni adni neki, csak ha ott áll mellettem, nem nyúlhatok be a saját hűtőszekrényembe úgy, hogy ne azt hallanám, hogy most teszem a mérget az ételeibe. Ha olyant eszik - mivel nem diétázik, és fáj a gyomra, vagy hány, akkor már kiabál, és elég csúnyán, hogy megmérgeztem. Ez napirenden van, még a csapi vízre is ezt mondja.
A kislányom 22 éves, egyetemista, ő már nem szeret itthon lenni, a testvérem nem fogadja a mamát, mondva, hogy ő is beteg.
Most van kórházi beutalónk, és időpontunk is, de a mama nem hajlandó bemenni, mondván, hogy nem szerzi meg nekem azt az örömet, hogy egyedül legyek. Egyre rosszabb indulatú, állandóan átkozódik, ha valaki jön, annak is azt meséli, hogy hipózom a vizet, mérgezem az ennivalóját.
Az orvos azt mondja, nem tehet semmit, ha a mama nem megy be a kórházba, és ezzel el van intézve. Nem tudok dolgozni, mert nem lehet magára hagyni, de ápolási segélyt sem intézhetek, mert a mama nem engedélyezi. 51 éves vagyok, úgy terrorizál, mintha 5 lennék. Senki nem segít, lassan szó szerint eladósodok, de nem kapok olyan munkát, ami mellett őt el tudnám látni.
Nem tudom, mit tegyek, mit tehetek? Lassan eljutok oda, hogy nekem kell meghalnom. Néha depressziós vagyok. Hogy még nem lettem teljes idegbeteg, azt az életfelfogásomnak köszönhetem, hiába van segélykiáltásom, én nem szeretek panaszkodni, így senki nem hallja meg.
Bocsásson meg, hogy Önre zúdítottam az egész bajomat, de senkit nem érdekel. Szociális otthonba nem tudom elhelyezni, mert nem tudom a térítést fizetni, a testvéremék sosem segítenek sem nekem, sem a mamának, egy képeslapot sem küldenek, néha telefonálnak, és kész.
Köszönöm, hogy elolvasta, kérem, adjon tanácsot!
időskori elmezavar, kimerültség, mérgezés, téveszme, idÅ‘skori elmezavar |
Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2009 ;14(októberi) InforMed
| Bezzegh, É.
Válasz: Nagyon nehéz válaszolni a levelére, mert hosszú évek szenvedése, beszorítottsága, tehetetlensége van benne. Elsősorban az Öné, a mamája betegsége, öregsége csak tényleg már mindennek a tetejébe jutott. Itt Önnek van problémája, mert elfogyott az ereje, túl sokáig és egyedül küzdött az anyukájával és elfogadta természetesnek hogy csak Ön lehet az, aki segít. Az édesanyja terrorizálja Önt ez egyértelmű, de Ön meg hagyja hogy egy beteg ember irányítsa. Szerintem fontos, hogy a mama a megfelelő kezelést megkapja vagy kórházban vagy otthon, hogy az ápolási terheket osszák meg a testvérével vagy fizikailag vagy anyagilag, ehhez ragaszkodjon, és hogy egy időre pihenni tudjon ebből a helyzetből. Az édesanyja állapotában már vélhetőleg nem kérdés, hogy szükséges-e a beleegyezése a kezeléshez. Ha nem jut dűlőre ebben a helyzetben, kérjen segítséget a területi pszichiátriai gondozó szakembereitől.
2009-10-13 15:37:05
Kapcsolódó cikkek a Skizofrénia és paranoia rovatban olvashatók.
| időskori elmezavar, kimerültség, mérgezés, téveszme