Félelem - 3 éves kisfiú

Kérdés:  Van egy tündéri, vidám, jókedvű, nagyon mozgékony fiúnk, aki szeptember 6-án múlt 3 éves és nagyon félős. Nagyon érzékeny, jólelkű kisgyerek nagyon igényli a szeretetet, amit igyekszünk is maximálisan megadni számára. Ő az a kisgyerek, aki nem sokat sír, de képes egy megható mesén elpityeregni. Bölcsiben, és amikor kezdtük az ovit reggel, amikor elváltunk tőle, csendben pityeregve ment be a csoportba, régebben orvosnál is csak csendben folytak a könnyei.
Kiskorában (1-2 évesen) úgy vettük észre, hogy nem az a félős gyerek (pl. simán bement magától egyedül a sötét fürdőszobába), de mostanában sajnos elég félős lett. Például esténként nem mer egyedül kimenni a konyhába, hogy igyon, pedig az előszobában mindig felkapcsoljuk a villanyt, nagyon figyeli a zajokat és megkérdezi, hogy ez mi volt, az óvodában, ahova egyébként nagyon szeret járni. Mindig sok-sok pozitív élménnyel jön haza, de nem mer egyedül kimenni a mosdóba, mert ott van egy nagy bojler, amitől fél.
Próbáljuk megmagyarázni neki, hogy nem kell félni, sokszor megyünk ki vele a konyhába, nézzük együtt meg a bojlert, elmagyarázom neki, hogy mi is az a nagy fehér tartály, de nem múlik a félelme. Ügyesen egyedül alszik a szobájában, ahol anyukájával alszik el, néha hajnalban, ha felkel, átjön a mi szobánkba, és ott alszik tovább, vagy az is előfordul, hogy reggel hívja az anyukáját, aki ilyenkor átmegy hozzá, és ott alszanak tovább.
Az idegenekkel nagyon távolságtartó, ami nem baj, kell neki idő, amíg megbarátkozik valakivel. Ma este fordult elő, hogy későn jöttem haza, anyukája fürdette meg, miután ő is megfürdött.
A fiam félt a lakásban, pedig fel voltak kapcsolva a villanyok, így bement az anyukájához a fürdőszobába. Megszólalt kint a telefon és sikoltozva be akart mászni a kádba, csüngött anyukája nyakában, amíg nagy nehezen megnyugodott. Addig nem akart bemenni a szobájába aludni, amíg haza nem jöttem, akkor megnyugodott.
Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnánk feletetni a félelmeit, egy kis bátorságot önteni fiúnkba?
Köszönettel!

| félelem, szorongás, szeparációs szorongás, gyermekpszichológus.
| Bezzegh, É.; Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2009 ;14(októberi)   InforMed

Válasz:  Megértem, hogy aggódik a gyermeke szorongása miatt, de fontosnak tartom, hogy arra is ránézzen Ön is és a párja is, hogy Önök mint szülők mennyire szorongósak és van-e okuk komoly aggodalomra a családban. A félelem és a szorongás ugyanis átmegy egyik családtagról a másikra. Már egyszer megválaszoltam ezt a kérdést egy másik fórumon, de egyre inkább azt látom, hogy fontos Önnek, hogy sok szakembertől megkérdezze ezt a problémáját. Továbbra is azt gondolom, hogy részben életkori sajátosság a gyermeke szorongása, de ha szeretne ezzel még foglalkozni, akkor érdemes lenne személyesen beszélnie gyermekpszichológussal.

Kapcsolódó cikk: Az ezerarcú gyermekkori félelem
További cikkek a Gyermeknevelés rovatban olvashatók.

2009-10-27 12:58:20
| félelem, szorongás, szeparációs szorongás, gyermekpszichológus.