Közöny, depresszió - Hogyan segíthetnék édesapámnak?

Kérdés:  Édesapámmal kapcsolatban vagyok teljesen tanácstalan. 60 éves, középvezetőként dolgozta le munkaviszonyának jelentős részét. 1 éve elég szép nyugdíjjal kezdte meg a nyugdíjas éveit. Az alkohol mindig jelen volt az életében, de különösebb problémát nem okozott, munka után mindig megivott néhány pohárral.
Másfél éve nyelési nehézségei vannak táplálkozás során, egyszerűen nem hajlandó megnézetni az okát, arra gyanakszunk, hogy attól tart, hogy daganatos megbetegedés okozza mindezt, és ezzel nem akar szembesülni. Pedig a férjem szerint, aki az egészségügyben dolgozik, reflux áll a háttérben, de nem tudjuk rávenni a vizsgálatokra.
1 éve fedeztünk fel nála depresszióra utaló jeleket: sok mindenre reagál(t) sírással, pedig sosem volt egy érzelmes típus, sokszor búskomor, nincs kedve semmihez, nem mozdul ki otthonról (csak innivalót megy el venni), és ami a legfeltűnőbb: szellemileg és (főleg) fizikailag rendkívül lelassult. Ő mindig tevékeny volt, nagyon jó a kézügyessége, a házkörül mindent meg tudott csinálni, a mi házunk építésében is aktívan részt vett, mind szervezésben, anyagbeszerzésben, és a kivitelezésben egyaránt.
A legnagyobb gond, hogy senkivel nem hajlandó a problémáiról beszélni családon belül, és az, hogy szakemberhez forduljon nála elképzelhetetlen. Mi már próbáltuk kibillenteni ebből az állapotból szépen is, csúnyán is, de a válasz mindig ugyanaz: "Hagyjatok engem békén, ne foglalkozzatok velem!" Pedig nem akármilyen családot tudhat magáénak: anyukám (aki könyvelőként dolgozott) türelmes próbál lenni vele (persze néha neki sem megy) átvette már szinte az összes feladatot, amit tudott. Most ott tart, hogy belefáradt, nem foglalkozik vele.
Én meg a férjem (diplomásak vagyunk), már kifogytunk a szóból és az ötletekből. Van két pici lányuk, akiket apu imád, de már ők sem tudnak rá hatni. 4 hónapja halt meg az édesanyja, akivel nem volt túl szoros a kapcsolata, de ez is súlyosbított a helyzeten. A mi diagnózisunk a következő: túl sok minden jött össze: a nyugdíjazással járó tétlenség, feleslegesség érzése, a betegségtől való (halál) félelem, az egyre erősödő alkoholprobléma, ami mintha konkrétan okozná ezt az apátiát.
Egyáltalán nem tudom, mihez lehetne kezdeni, mert nem tudjuk rávenni semmilyen vizsgálatra. Az én életemet ez persze teljesen átfonja, annyira sajnálom, és annyira szeretnék neki segíteni, de nem hagyja.
Kérem, segítsen! Köszönöm előre is!

| depresszió, Alkoholbetegség, nyugdíjazás, kezelés
| Bezzegh, É.; Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2009 ;14(decemberi)   InforMed

Válasz:  nehéz segíteni annak, aki elutasítja a segítséget. Ezt amit leírt nekem, elmondták már az édesapjának is? Így ahogy itt leírta? Szerintem valószínű, hogy amit diagnózisként megfogalmazott, az helytálló. Testi kivizsgálásra, az alkoholfogyasztás csökkentésére és depresszió miatti kezelésre lenne szükség. Bizonyos határig ez nem erőltethető, akarata ellenére csak kivételes esetben lehet valakit vizsgálni, kezelni. Ilyenkor a család összefogása, együttes beszélgetés vagy külön- külön ismételt beszélgetés segíthet. Ebbe a családorvost is be lehet vonni, akár elhívni. Az apuka keze ügyébe helyezni egy pszichiáter telefonszámát... Valamilyen konkrét feladatot adni neki a családban, amiben felelőssége is van.... Más nem jut most eszembe.

Kapcsolódó cikkek a Depresszió és mánia rovatban olvashatók.

2009-12-30 16:09:02
| depresszió, alkoholbetegség, nyugdíjazás, kezelés

Web Design & Development Prowebshop