Játékszenvedély - Önmegbocsátás

Kérdés:  Édesapám szenvedélybeteg. 5 éven keresztül bejárt kaszinókba játékgépezni. Nagyon jó anyagi körülmények között élünk, édesapám rengeteg dolgozott és dolgozik a mai napig is ezért. Egy abszolút tisztességes, jó lelkű emberről van szó. 2 éve ő maga vallotta be a családnak, hogy bejárt játszani és nagyon-nagyon sok pénzt elvert. Mi ezt nem éreztük meg, mivel mindig mindenünk megvolt és a mai napig is megvan. Maximum annyiban, hogy máskor minden évben jártunk nyaralni, most viszont nem tudunk menni.
Az anyagi háttér biztonságot játszotta el. Mint mondtam, most is sokat dolgozik, de mivel nincsen a háta mögött biztos pénz, nehezen viseli. Mostani egyébként is bizonytalan gazdasági helyzetben nehezen látja, hogy lehet kiút, hogy újra elindulhat felfelé az úton.
Építőiparban dolgozik, mint vállalkozó, művezető szakember. Pedig rengetegen keresik és valahogy a sors mindig kegyes hozzá.
A család a barátai abszolút mellette állnak azóta is, hogy kiderült ez a játék dolog. Édesanyám támogatja, segíti Őt. Ezt csak előzményként írtam le, mint segítséget.
A probléma abból fakad, hogy édesapám képtelen magának megbocsátani. Depressziós nagyon. Azt mondja, hogy tönkretette az életét, és minden mást is. Mi próbálunk neki segíteni. Sosem emlékeztettük az elkövetett dologra, sosem hibáztattuk. Mindig pozitívak próbálunk lenni. Édesanyám meg kiváltképp pozitív, és ez nagyon fontos, hiszen 30 éve együtt vannak, töretlen a kapcsolatuk. De ő (már édesanyámért is aggódom az egészsége miatt) is kezd belefáradni ezekbe az egyre gyakoribb hangulatváltozásokba. Valamikor pár napig semmi probléma, átlendül édesapám a dolgok felett, de sokszor teljes letargia. Idővel ez egyre rosszabb és hosszabb időkre jelentkezik.
Kötekedik mindenkivel, nem eszik. Mondtuk neki többször, hogy el kéne mennie pszichológushoz, mert ráférne, de ő azt mondja, nem beteg, és tudja az okát a bajának. Ez rendben is volna, mert valóban a probléma ebből fakad, de képtelen saját maga túllépni ezen.
Hogyan tudnánk segíteni neki? Drasztikus lépés kell? Mit lehet ilyenkor tenni? Ha mi a család nem lennénk, az egészen biztos, hogy az öngyilkosságtól sem rettenne meg.
Nagyon aggódok miatta, és az egész család is. Félek, hogy valami baja lesz, mert egyébként is egy idegesebb típusú ember. Miként lehetne hatni a lelkére, hogy zárja le a múltat és a jövőbe tekintsen, és próbálja feldolgozni, amit tett?
Előre is köszönöm válaszát! Egy édesapját nagyon féltő lány!
Számomra az érthetetlen, hogy őt tényleg senki nem bántja a dolog miatt, ő mégis eszi magát.