Szégyellőség

Kérdés:  Fiam 15 éves, állandóan azt mondja, hogy szégyenlős, de ezt észre is venni rajta, mert ha esetleg jön hozzánk vendég, akkor is úgy elvonul, hogy véletlenül se találkozzék senkivel. Nem nagyon szereti a társaságot, 2-3 fiúbarátja van, azok is inkább a szerényebbek közül valók. A nagyszájú, menő fiúktól, mintha félne. Nem mer hozzájuk szólni. Jobban megérti magát a lányokkal, inkább azokkal barátkozik. Még a rokonok előtt is szégyellős, inkább bevonul a szobába, mert azt hiszi, mindenki őt fogja nézni, vagy kérdeznek tőle valamit.
Amúgy én is szorongó vagyok, ebben a légkörben nő fel, és ezért ilyen ő is? A számítógép előtt el lenne egész nap is, ott állandóan chatel a fiúkkal, viszont élőben nem merne hozzájuk szólni.
Mit tanácsol, menjünk pszichológushoz?
HC: A leírt tünetek alapján egy szorongó, önértékelési problémákkal küszködő serdülő képe van előttem. Mivel a levél írója-akiről utalás híján csak feltételezni tudom, hogy az anyuka-maga is elismeri hogy ilyen a légkör a családban, jó ötletnek tartom hogy keressenek fel pszichológust, terapeutát mert jelentősen megnehezedik a fiú egész további élete ha ez így marad, és nagy valószínűséggel magától nem fog elmúlni.

| szégyenlős, szorongás, serdülőkor, serdülÅ‘kor
| Bezzegh, É.; Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2011 ;16(januári)   InforMed

Válasz:  

Kapcsolódó cikkek a Szorongásos betegségek (pánik, fóbia, kényszerbetegségek, stressz) rovatban olvashatók.

2011-01-22 22:10:09
| szégyenlős, szorongás, serdülőkor

Web Design & Development Prowebshop