A szüleim játékgép-függők

Kérdés:  17 éves lány vagyok. A szüleim és bátyám szenvedélybetegek. Szörnyű állapotok uralkodnak nálunk. Tudomásom szerint, a szüleim még születésem előtt súlyosan játékgép-függők voltak. Hétéves koromban külföldre költöztünk és lemondtak a szerencsejátékról. (Lottózni azonban továbbra is lottóztak, ugyanúgy a pénzt is továbbra is könnyedén elszórták.)
Amióta visszajöttünk Kanadából, az itt született húgom pedig elérte a hároméves kort, a szüleim, és akkor még 18 éves bátyám visszatértek a játéktermek látogatásához. Akkor még nagyon pánikba voltam esve, kérleltem őket, hogy hagyják abba. Ugyanis nap-mint nap órákig eltünedeztek otthonról, és ezalatt az idő alatt én voltam köteles vigyázni a kistestvéremre, aki esténként gyakran arra riadt fel, hogy nincsenek mellette a szüleink. Mellé kellett feküdnöm az ágyba, és esetenként hajnali négyig ébren maradnom, hétköznap, amíg a szüleim haza nem jöttek.
A problémám, hogy már tizenhét vagyok, és ez az állapot még mindig nem változott. (Habár esténként már ritkán járnak el gépet nyomkodni, akkor is tíz óra előtt hazaérnek általában.) Anyukám minden nap megígéri magának, hogy többé nem fog eljárni a játékterembe, de sosem tartja be az ígéretét, és szinte minden nap, munka után első útja oda vezet. A húgom rengeteget sír emiatt, mert imádja anyut. (Aki, amikor visszatért, édességgel, vagy valamilyen meglepetéssel szokta lekenyerezni őt.) De én már nem bírom! Ez így nem normális!
Apám és a bátyám már itthon is, az interneten is (habár nincs pénz-tétje), folyamatosan, órákig pókereznek és játékgépeznek. (Most, miközben gépelem ezeket a sorokat is nyomja apám a számítógépet, közel kettő órája már). A gond az, hogy akárhányszor ígéri meg anyu, hogy nem megy többé kaszinóba, a bátyám elcsalogatja, mert súlyosan pénzfüggő, habár munkahelye nincs, és húszévesen is a szüleim hátán élősködik.
Mi a teendő ilyenkor? Én jövő hónapban betöltöm a tizennyolcadik életévemet, a húgom azonban még mindig csak 6. El szeretném őket küldeni addiktológiára, vagy valamilyen kezelésre. De nem tudom, hogyan kezdjem. Biztos vagyok benne, hogy szégyellni fogják magukat a téma miatt és inkább elhajtanak.
Elnézést kérek a hosszúra nyúlt levelemért, de szükségem van a tanácsára!
Köszönöm!

| játékszenvedély, gyógyítás, kiskorú védelme
| Bezzegh, É.; Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2011 ;16(szeptemberi)   InforMed

Válasz:  Megrendítő, amiket ír, és amilyen felnőtt felelőséggel írja, miközben a szülei felelőtlenül és gyerekesen viselkednek. Ha Ön lenne a legkisebb, azt mondanám, gyorsan hagyja ott őket és próbálja a saját életét élni. Persze, gyógyítás lenne a legjobb megoldás, de ahhoz saját erő, elhatározás kell. Viszont mivel él ebben a családban egy kiskorú gyermek, a szülei viselkedése és a gyermek elhanyagolása ez miatt több mint felháborító. Szerintem a területi Gyámhatóságot kellene értesíteni, akik beavatkozhatnak a kiskorú védelmében és rábírhatják a szüleit a gyógyításra.

Kapcsolódó cikkek a Játékszenvedély rovatban olvashatók.

2011-10-10 01:37:11
| játékszenvedély, gyógyítás, kiskorú védelme
hirdetés
hírdetés
data-full-width-responsive="true">
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop