Kényszerbetegség

Kérdés:  20 éves nő vagyok, 3 éve boldog párkapcsolatban élek. Problémám 3 hete kezdődött, amikor elkezdtem gondolkozni a múltamon, a régi dolgokon. Ez az elmélkedés addig fajult, hogy olyan kérdés merült fel bennem, hogy mindig hűséges voltam-e páromhoz, az együtt töltött idő alatt? Felidézek életeseményeket, és olyan dolgokat beszélek be magamnak, amik nem történtek meg valójában.
Párom próbál segíteni, tudja, hogy mindig hűséges és őszinte voltam hozzá. Próbálok érveket felhozni magamnak, olykor megnyugszok, de minden nap előkerül bennem ez a kételkedés.
Ha egy téma lezárul, akkor felmerül bennem más ilyen valótlan cselekedet és minden kezdődik elölről. Pedig tudom, hogy soha nem voltam hozzá erkölcstelen, mindig mindent megbeszélünk/megbeszéltünk.
Nem bízok meg saját magamban?! Hozzáteszem, hogy boldogok vagyunk, szeretjük egymást. Ha nagyon elfoglalom majd magam (pl. tanulás), és nem lesz időm gondolkodni, elmúlhatnak ezek az elmélkedések, vagy mindenképpen szakember segítsége szükséges?
Másik problémám, hogy kényszeres cselekvéseim vannak. Ajtót, elektromos berendezéseket minimum háromszor megnézek távozás előtt, de ez a 3-as szám, nálam mindenben dominál, akárcsak kézmosásnál stb. Eddig nem tulajdonítottam nekik nagy szerepet, elfogadtam, hogy ilyen vagyok. Viszont most olvastam erről a betegségről.
Nagymamámat 5 hónapja veszítettem el, amiket aznap viseltem (ruhát, ékszereket) nem veszem fel, mert félek, hogy történni fog valami. Nem szeretek fekete ruhát felvenni, mert akkor rossz érzésem van. Utóbbi időben sokat gondoltam a halálra, mi lesz, ha szeretteim, vagy én meghalok.
Ön szerint ezek a kényszercselekedetek elhagyhatók, ha nagyon elhatározom magam, hogy figyelmen kívül hagyom majd az ilyen bebeszélt tényeket? Azért gondolok ilyenre, mert ha mégis felveszek pl. egy fekete pólót, utána nem szorongok már.
A levelem elején írt bizonytalanságnak lehet köze ehhez a kényszerbetegséghez?
Elnézését kérem a hosszú levél miatt, segítségét előre is köszönöm!

| kényszerbetegség, veszteség, kivizsgálás
| Bezzegh, É.; Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2013 ;18(augusztusi)   InforMed

Válasz:  Valóban nagyon hosszú a levele, de sajnos így sem pótolja a személyes vizsgálatot, beszélgetést. Kényszergondolatai, kényszercselekedetei szerintem akár nagymama elvesztésétől függetlenül is, kimerítik a betegség fogalmát. Erős elhatározásra, vagy maguktól nem fognak elmúlni, mindenképpen szakorvosi kivizsgálásra, kezelésre van szükség.

Kapcsolódó cikkek a Szorongásos betegségek (pánik, fóbia, kényszerbetegségek, stressz) rovatban olvashatók.

2013-08-31 05:34:45
| kényszerbetegség, veszteség, kivizsgálás
hirdetés
hírdetés
data-full-width-responsive="true">
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop