El akarom hagyni a családom

Kérdés:  37 éves vagyok. Világ életemben független voltam. Sose akartam igazán gyereket mert tudtam önző vagyok a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb nekem. Megismertem a párom. Jött a szerelem. Terhes lettem véletlenül. Megtartottam hülye fejjel. Akkor nem tudtam, nem gondoltam végig, mit is teszek. Ahogy megszületett a gyerek 180 fokot fordult az életem. Oda lett a függetlenségem, nyugalmam, csend, béke. Minden nap sirtam és sírok, hogy elegen van, ez egy börtön, minden nap ugyanarról szól. Tudtam a munkahely se fog ezen segíteni, mert jönnöm kell haza a börtönbe. Ez van 3 éve. Nem szeretem a gyerekem. Mind miatta van. Nem tudom elfeledni ezt a ballépésem, ami egy életre szól. Egy életen keresztül aggódni érte, felnevelni, és a tudat, hogy van belőlem még egy, megőrjít. El akarom őket hagyni. El akarom felejteni, nekem nincs gyerekem és új életet kezdeni egyedül. Végre tudom akkor, de csak akkor fogok megnyugodni teljesen, ha úgy élhetek ahogy akarok. Van segítségem, de semmit se ér, hisz utána jönnöm kell haza. Lelkileg ki vagyok készülve. Minden porcikám vágyam azt kívánja, menjek el, hagyjam el őket. Ez sose lesz jobb, még ha nagyobb lesz. 18 év múlva talán. De addigra már én se leszek fiatal és 18 évig nem úgy élek, ahogy szeretnék. Hanem kötöttségek között. Egyáltalán nem bánom, ha többet nem látom a gyerekem, csak a férjem hiányozna, akit szeretek. Minden nap sírok a régi szép idökről, amikor csak ketten voltunk. Nézegetem a régi képeket. Ha olyan képet látok, ahol gyerektelenek raknak fel képet magukról, összeszorul a szívem és akkor rögtön el akarok költözni. Nem bírom már, be fogok golyózni, úgy érzem, ha nem lépek. Voltam pszichológusnál, semmit se ér. Ezen csak én tudok változtatni. 3 éve így élek szenvedek, sírok, szabadulni akarok, de nem tudok, mert félek a családom elítél. Szeretném, ha a gyereket örökbe adhatnánk és végre ketten újra élvezhetnénk nyugiban az életet. Férjem hallani se akar ezekről. Nem bírom elviselni, hogy anya vagyok és nem gyerektelen már. A tudat kikészít. Ez lesz a legjobb, mint 18 évig szenvednem, mire talán elköltözne itthonról, hogy újra kettesben lehessünk a férjemmel és oda menjünk. akkor, amikor akarunk. Kérem segítsen, megbolondultam? Ön szerint helyesen döntök? Nem akarom, hogy megkedveljem, elfogadjam az anyaságot nem ez a célom. Menekülni akarok a gondtalanságba és ha kell, a férjemről is lemondok, egy élete van mindenkinek, nem mindegy azt hogyan éljük. Én boldogan nyugiban szeretném élni.

| függetlenség és anyaság
| Bezzegh, É.; Az Orvos válaszol - Dr. Bezzegh Éva 2020 ;26(július)   InforMed

Válasz:  Érzékelem, hogy nagyon megváltozott az élete a gyermekvállalással, függetlenségét és az anyaságot nem tudja összeegyeztetni. Nehéz a helyzetére bármi okosságot mondani. Hozzám inkább olyan emberek, asszonyok szoktak fordulni, akik szenvednek azért, mert nem lehet gyermekük. Az élete valószínűleg már sohasem lehet olyan, mint régen, a „kettesben nyugiban élni, boldogan”, ábrándnak tűnik. Írta, hogy nem segített eddig a pszichológus, akihez fordult, pedig én azt látom, nagy szüksége lesz a hátralévő életében pszichológusra, Önnek is meg a gyermekének is, hogy el tudják fogadni ezt a helyzetet, bármit is lép a továbbiakban.

2020-07-06 18:14:19
| függetlenség és anyaság
hirdetés
hírdetés
data-full-width-responsive="true">
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop