Önbizalom hiány

Kérdés:  Tisztelt Doktornő! 23 éves vagyok. Otthon vagyok, mert jelenleg nem dolgozom. Nekem diszkalkuliám van, már ovis korom óta, ami miatt sokat szenvedtem, főleg általános iskolában és középiskolában. Általános iskolában napi szinten aláztak meg azzal, hogy nem megy a matek, lusta vagyok megtanulni a matekot, nem viszem semmire az életben, ezt hallgattam 8 évig. Aztán jött a középiskola, azt hittem, hogy ott elfogadják azt, hogy én diszkalkuliás vagyok, de nem fogadták el, ott is piszkáltak, ilyeneket mondtak nekem, hogy nem viszem semmire, ne akarjak érettségizni, mert úgyse fog sikerülni. Egyszer volt egy osztályfőnöki óra, ahol a továbbtanulásról volt szó, fel kellett tenni a kezünket, hogy ki akar tovább tanulni, én is feltettem, a tanár mondta, hogy tegyem le a kezem, mert nem fogom bírni a gimit, és kinevetett 4 évig, ott is piszkáltak a matek miatt. Aztán gimis lettem, ott nem volt az, hogy piszkálnak a matek miatt, pedig tudták, hogy diszkalkuliám van, mert beiratkozáskor vittem a papirom, mondták kérjek felmentést és nem kell matekra járnom. Le is érettségiztem. Matekból nem, mivel felmentett voltam. A minap találkoztam a volt osztályfőnökömmel és kérdezte, hogy leérettségiztem-e már, mondtam igen. Erre a válasza az volt: nem is gondoltam volna, hogy sikerült az érettségid. Sokszor azt veszem észre, hogy ha egyedül intézek valamit, vagy beszélni kell valakivel, akkor rákvörös lesz a fejem és leizzadok. Ez akkor tűnt fel nekem amikor a cicámmal voltam az állatorvosnál és kérdezett, ha anyuval vagyok akkor nincs ilyen problémám. Doktornő szerint ezek utalhatnak arra, hogy önbizalomhiányos vagyok? Amennyiben igen, akkor az önbizalomhiányos állapot az kiválthat állandó idegeskedést, szorongást és pánikot? Nagyon szépen köszönöm a Doktornő válaszát.