Éjszakai hányás - 2 éves kislány
Kérdés: Két éves kislányom több hónap óta kéthetente rendszeresen egyszer egy éjszaka hány. Semmi összefüggést nem tudtam megállapítani az esetek között, sem az elfogyasztott vacsora összetételét, sem mennyiségét illetően.
A hányást hasfájás előzi meg, de utána minden panasz megszűnik. Másnap minden rendben, a széklete nem változik. Tavasz elején átesett egy hányással, hasmenéssel, lázzal járó fertőzésen, de nem tudom, hogy a két eset összekapcsolható-e? Sajnos a háziorvosunk nem foglalkozik a problémával, Ön szerint szükség van valamilyen jellegű kivizsgálásra, és ha igen, milyen irányban?
Válaszát köszönöm!
Kedves Anyuka!
Az csaknem biztosan állítható, hogy az említett, ritka, de rendszeres egyszeri, éjszakai hányás mögött szervi eltérés nem áll. A tavaszi betegségéhez, pedig legfeljebb annyiban lehet köze, hogy azóta talán könnyebben váltódik ki nála a hányási reflex. Minden tünetnek jelentősége van, de azt meg orvosa válogatja, ki mekkora fontosságot tulajdonít neki.
Kivizsgálást egyelőre nem tartok szükségesnek, de fokozottabb megfigyelést mindenképpen. Hiányoznak még a hányás pontos körülményei, illetve az Önök hozzáállása, amikor megtörténik a "baj". Mindenképpen próbálják meg természetesen, "felhajtás" nélkül, nyugodtan, ("urambocsá" derűsen) kezelni az eseményt, a gyerekek hihetetlenül érzékenyek a szülők minden rezdülésére, és válaszolnak is a maguk módján gyakran nem szavakkal, hanem viselkedésváltozással, érzelmi-indulati kitörésekkel, tünetekkel.
Üdvözlettel
2008-07-21 11:52:22
Az csaknem biztosan állítható, hogy az említett, ritka, de rendszeres egyszeri, éjszakai hányás mögött szervi eltérés nem áll. A tavaszi betegségéhez, pedig legfeljebb annyiban lehet köze, hogy azóta talán könnyebben váltódik ki nála a hányási reflex. Minden tünetnek jelentősége van, de azt meg orvosa válogatja, ki mekkora fontosságot tulajdonít neki.
Kivizsgálást egyelőre nem tartok szükségesnek, de fokozottabb megfigyelést mindenképpen. Hiányoznak még a hányás pontos körülményei, illetve az Önök hozzáállása, amikor megtörténik a "baj". Mindenképpen próbálják meg természetesen, "felhajtás" nélkül, nyugodtan, ("urambocsá" derűsen) kezelni az eseményt, a gyerekek hihetetlenül érzékenyek a szülők minden rezdülésére, és válaszolnak is a maguk módján gyakran nem szavakkal, hanem viselkedésváltozással, érzelmi-indulati kitörésekkel, tünetekkel.
Üdvözlettel
|