Bokasérülés(ek)

Kérdés:  Tisztelt doktornő! Jómagam 24 éves, harmadéves egyetemista vagyok. Nem magam miatt keresném meg, hanem a gimnázium utolsó évére járó, 19 éves öcsémmel kapcsolatban. A testvérem 8 éves korában beválogatást nyert egy egyesületi kézilabda-válogatón, majd 10 éves korától az egyesület igazolt kézilabdázója. Egészen 2015. július 1-ig semmi probléma nem volt. Azt követően egészen 2019. szeptember 30. napjáig a bal bokája 7, míg a jobb bokája 6 alkalommal ment ki. A bal bokájában 2016. május 19-én egy részleges, míg 2018. augusztus 25-én pedig egy teljes külső szalagszakadás. Az előbbiből szűk 2, míg az utóbbiból bő 4 hónap alatt jött teljesen rendbe. Ezen kívül több kisebb húzódása, rándulása volt. Legutóbb 2019. október 17-én egy edzésen rosszul fogott talajt és immáron hetedszerre ment ki a jobb bokája. Ekkor egy pattanó hangot és erős szúrós fájdalmat érzett a bokájába, ami 4-5 perc után átmenetileg mintha tompult volna. Még aznap sebészet, ahonnan tovább küldtek az ortopédiára, ahol megvizsgálták. A bokájában a külső szalag egy helyen teljesen elszakadt, és emellett egy helyen részleges rándulás keletkezett. Ha ez önmagában nem lett volna elég, akkor a középső szalag is megnyúlt. Október 25-ig gipszsín, majd november 15-ig fekvő-, azt követően december 11-ig járógipsz volt a lábán. A gipszlevételtől számított 3 órán belülre volt időpontja az első gyógytornára. Minden tökéletesen haladt egészen múlt hét hétfőig (2020. jan. 6), amikor iskola után (14:00) elment a gyógytornára, majd onnan hazafele menet bement a pékségbe, majd már onnan tovább indulva az utcánk végén a kereszteződésnél olyan szerencsétlenül lépett, hogy kiment a jobb bokája. Rögtön érzett valami szúró fájdalmat, de alig 200-250 méterre volt a házunktól, így még valahogy hazabotorkált, de mire hazaért a bokája a duplájára dagadt. De még elkellett menjen az ikrekért az iskolába, hisz édesapánk 24 órázott (másnap reggel végzett), míg édesanyánk ugyan rendes, ámde délutános műszakba volt (22 óráig dolgozott), ráadásul az iskola alapításának 75. évfordulója alkalmából sportnap volt a suliba, így még várnia kellett a kicsikre (7 évesek). Az otthonélő három „középső” testvérünk (11, 13 és 16 évesek) még a városban, egész pontosan az egyik foci-, a másik röplabda-, a harmadik pedig kosárlabdaedzésen volt. Mire újfent hazaértek, már menni alig tudott. Lefeküdt, kicsit borogatta a lábát, majd úgy 18 óra után felhívta a nagynénénket, hogy kellene némi segítség neki. A nagynénénk pont hazafele tartott a munkából (3 utcával visszább laknak tőlünk) és átment hozzájuk. Közben a tesóm felhívta az egyik jogsival rendelkező haverját is, aki elment érte. (Megjegyezném, hogy a tesómnak is 17 éves kora óta megvan a jogosítványa és van egy autónk, amit nagyritkán ő szokott használni, de mivel a jobb lábával voltak gondjai, így nem mert autóba ülni és vezetni.) A nagynéném vigyázott a kicsikre (mert közben hazaért a többi testvérünk is), a haverja pedig bevitte őt a sürgősségire. Ott felvették az adatait, majd tovább küldték a traumatológiára, ahol megvizsgálták. Sajnos újra elszakadt teljesen a külső bokaszalagja. Lehet, hogyha az első rándulás után nem erőlteti még órákon keresztül, akkor megússza húzódással vagy részleges szakadással. Kapott a lábára egy gipszsínt. És felvetette neki a doki a szalagplasztikát. Azóta nagyon sok gondolkodás és beszélgetés volt a családon belül, és én beszélgettem egy lakótársammal, aki nem arra az egyetemre jár, ahova testvére és én (valamint a másik két lakótársunk), hanem egészségügyin (alapszakon) harmadéves. Édesapám, aki 21 évig volt igazolt labdarúgó, de a család folyamatos növekedése miatt úgy döntött, hogy inkább a jóval jobban fizető szakmájába dolgozik – felhagyott a sporttal. Ő azt javasolta a tesómnak, hogy menjen bele. Édesanyám, aki szintén sportolt, mégpedig asztali teniszezett, de már jó ideje felhagyott vele, pedig inkább a sport stabil folytatásáról beszélné le, hogy ne legyen több sérülési kockázat. A nagybátyám, aki 17 évig volt kosárlabdázó, és két keresztszalag-szakadásra, valamint a családalapításra hivatkozva hagyott fel a sporttal, szintén a műtét mellett állna ki. Az egészségügyire járó lakótársam, és a szintén egészségügyire járó (ámde ötödéves) barátja pedig azt mondta, hogy érdemes lenne mindkét felső ugróízületet megnézetni, mert a gyenge szalagrendszeren kívül ott is lehetnek még problémák, mert ez nem természetes, hogy ilyen könnyen és sűrűn „kimegy” a bokája. Magamtól első hallásra azt mondtam, hogy menjen bele a műtétbe, de a két ismerős orvostanhallgatótól hallottak elbizonytalanítottak. Tudom, hogy látatlanban nehéz válaszolni. Ennek ellenére kérném a doktornő javaslatát és válaszát. Ön szerint mi okozhatja ezt a gyakori rándulásokat, szalagsérüléseket? A szalagplasztika megoldás lehet a további sérülések elkerülése érdekében? A megtisztelő válaszát előre is köszönöm! (’20.01.17) Üdvözlettel: Ruben (egy az öccséért aggódó egyetemista srác)