Válasz:  A koronakészítés sajnos azzal jár, hogy a leendő korona vastagságának megfelelő mennyiségű foganyagot el kell távolítani, le kell csiszolni a fogból. Ezzel a fogat borító zománc általában teljesen eltűnik a fog testét adó csontszerű dentin állományról. Ez a dentinnek nevezett része a fognak mikroszkopikus csövekből áll, mint egy köteg szívószál, csak vastagabb fallal, kisebb lukkal.
A csiszolás során ezek a csövek megnyílnak, és a tágasságuk, valamint a fogbéltől való távolságuktól függően a fogbélben kialakulhat kisebb nagyobb gyulladás a csiszolás okozta trauma, vagy a szájüregből esetlegesen bejutó baktériumok révén.
Ez a gyulladás a spontán fájdalom mellett jellemzően hidegérzékenységet okoz, és ahogy a szervezet megbirkózik vele, úgy csökken az érzékenység, vagy hal el a fog. Az elhalt fog jellemzően inkább melegre, ráharapásra érzékeny, és/vagy inkább tengely irányú (függőleges) kocogtatásra jelez.
Elméletben előfordulhat, hogy a ragasztáskor légbuborék marad a korona alatt, ami hőingadozásra jelez be.
Az hogy estefelé fáj, összefüggésben lehet a fog esetleges túlterhelődésével. Megeshet, hogy a korona kicsit magas, vagy oldalmozgások esetén "ütközik”. Ekkor a rágás során nagyobb terhelés éri az adott fogat, ami a tartószöveteket hozza izgalomba. A fog jellemzően oldalirányú kopogtatásra esetleg hidegre érzékeny.
Sajnos gyakori, hogy a felsorolt tünetek egyike sem jelentkezik egyértelműen, vagy egymásnak ellentmondó tünetek jelennek meg egyszerre, és hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy a helyzet spontán megnyugodjon, vagy egyértelművé váljon, esetleg röntgenen is látható elváltozást mutasson.
A fogak kényelmes találkozását viszonylag könnyű ellenőrizni, és korrigálni, ezért én ezzel szoktam kezdeni, és csak akkor gyökérkezelem a fogat, ha biztosan és egyértelműen az a megoldás.

Kapcsolódó cikkek a Fogszuvasodás, ínysorvadás, fogpótlás rovatban olvashatók.