Hirdetés
Száz haláleset írható a 2003-as New York-i áramszünet számlájára
Az Egyesült Államok és Kanada egy részét érintő 2003-as hatalmas áramszünet mintegy száz ember halálát okozta - állapította meg egy most elkészült amerikai tanulmány, amely a hivatalos becsléseknél magasabb áldozatszámot úgy kapta, hogy nemcsak az áramkimaradás miatti baleseteket vette számításba, hanem a meglévő betegségekhez köthető többlet haláleseteket is.
Az Epidemiology című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint kutatásuk elsőként mutatta meg, hogy egy ilyen áramkimaradás halálos áldozatai közé nemcsak a balesetet elszenvedett emberek tartoznak, akik például a generátorok használata közben szénmonoxid-mérgezést szenvednek el, hanem azok a krónikus betegek is, akiknek szívérrendszeri vagy légzési problémáik voltak megelőzően.
"Tanulmányunk eredményei azt jelzik, hogy az áramkimaradások azonnal és súlyosan veszélyeztetik az emberi egészséget" - hangsúlyozta Brooke Anderson kutatásvezető, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa.
Mint Anderson és kollégái kiemelték, a nagy áramszünetek egészségügyi hatásairól keveset lehetett tudni eddig. A kutatócsoport New York City 2003. augusztusi időjárási viszonyairól és légszennyezettségi szintjéről gyűjtött adatokat, valamint az elsötétülés ideje alatt bejelentett halálesetek okairól.
Bár a város nagyobbik hányada csupán egyetlen napra borult sötétbe augusztus 14-e és 15-e között, az áramkimaradás az Egyesült Államok északkeleti részén és Kanadában jelentős területeket négy napon át is érintett, sőt a metropoliszon belül is voltak ilyen zárványok. A New York-i városháza egészségügyi osztálya a későbbiekben csak hat halálesetnél ismerte el, hogy annak megtörténtében közrejátszott az áramszünet, ezek többsége szénmonoxid-mérgezés volt.
Anderson csoportja azonban úgy találta, hogy átlagosan 28 százalékos kiugrás volt a halálesetek számában a kimaradás alatt. Tizenkét halált baleset okozott, 38-at szívérrendszeri és hármat légzésprobléma, 37-et pedig egyéb egészségügyi állapot. Az áramszünet alatt sok toronyépületben nem volt víz, a tűzoltóság emberek százait mentette ki a liftekből. Mindezek a körülmények hozzájárultak, hogy a krónikus egészségügyi problémák rosszabbodtak.
"Emberek ragadtak a földalattin a sötétben, miközben nem tudták, hogy mi történik. Különösen szeptember 11-ét követően az emberek megijedtek, a stressz pedig szívrohamot válthat ki és súlyosbítja az asztmás tüneteket" - magyarázta Shao Lin epidemiológus.
Mint Anderson hozzátette, a krónikus betegek kezelni sem tudták időközben felmerült problémáikat, mert a gyógyszertárak és a boltok is zárva voltak az áramszünet miatt, ami komoly gondot jelent például egy cukorbeteg számára, vagy annak, aki éppen kifogy gyógyszereiből. Az áramkimaradás egy szakasza alatt a mobiltelefonok sem működtek, ahogy természetesen az otthoni elektromos egészségügyi készülékek sem, ráadásul a mentősök is lassabban értek a megadott helyszínekre.
A szakértők felhívták a figyelmet arra is, hogy a jövőben gyakoribbak lehetnek az áramkimaradások, például hosszan tartó hőhullámok miatt, de mindent meg kell tenni megelőzésük érdekében.
"Tanulmányunk eredményei azt jelzik, hogy az áramkimaradások azonnal és súlyosan veszélyeztetik az emberi egészséget" - hangsúlyozta Brooke Anderson kutatásvezető, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa.
Mint Anderson és kollégái kiemelték, a nagy áramszünetek egészségügyi hatásairól keveset lehetett tudni eddig. A kutatócsoport New York City 2003. augusztusi időjárási viszonyairól és légszennyezettségi szintjéről gyűjtött adatokat, valamint az elsötétülés ideje alatt bejelentett halálesetek okairól.
Bár a város nagyobbik hányada csupán egyetlen napra borult sötétbe augusztus 14-e és 15-e között, az áramkimaradás az Egyesült Államok északkeleti részén és Kanadában jelentős területeket négy napon át is érintett, sőt a metropoliszon belül is voltak ilyen zárványok. A New York-i városháza egészségügyi osztálya a későbbiekben csak hat halálesetnél ismerte el, hogy annak megtörténtében közrejátszott az áramszünet, ezek többsége szénmonoxid-mérgezés volt.
Anderson csoportja azonban úgy találta, hogy átlagosan 28 százalékos kiugrás volt a halálesetek számában a kimaradás alatt. Tizenkét halált baleset okozott, 38-at szívérrendszeri és hármat légzésprobléma, 37-et pedig egyéb egészségügyi állapot. Az áramszünet alatt sok toronyépületben nem volt víz, a tűzoltóság emberek százait mentette ki a liftekből. Mindezek a körülmények hozzájárultak, hogy a krónikus egészségügyi problémák rosszabbodtak.
"Emberek ragadtak a földalattin a sötétben, miközben nem tudták, hogy mi történik. Különösen szeptember 11-ét követően az emberek megijedtek, a stressz pedig szívrohamot válthat ki és súlyosbítja az asztmás tüneteket" - magyarázta Shao Lin epidemiológus.
Mint Anderson hozzátette, a krónikus betegek kezelni sem tudták időközben felmerült problémáikat, mert a gyógyszertárak és a boltok is zárva voltak az áramszünet miatt, ami komoly gondot jelent például egy cukorbeteg számára, vagy annak, aki éppen kifogy gyógyszereiből. Az áramkimaradás egy szakasza alatt a mobiltelefonok sem működtek, ahogy természetesen az otthoni elektromos egészségügyi készülékek sem, ráadásul a mentősök is lassabban értek a megadott helyszínekre.
A szakértők felhívták a figyelmet arra is, hogy a jövőben gyakoribbak lehetnek az áramkimaradások, például hosszan tartó hőhullámok miatt, de mindent meg kell tenni megelőzésük érdekében.
2012-01-29 06:31:41