Az izmok működése és a tejsav közti összefüggés. Megdőlt egy régi elmélet

A tudósok még mindig nem biztosak, de egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy megértsék az izomláz okait.

| InforMed Hírek20   InforMed | Dobos, L.

Kép: Swimming.org

Egy dolog biztos – a tejsav, amelyet valaha nemkívánatos mellékterméknek és az izomláz okozójának nyilvánítottak, nem olyan rossz, mint gondolnánk. Sőt, éppen ez segíti az izmok működését az után is, hogy elfáradtak.

A tejsavat valaha az izomfáradtság fő okozójának tekintették, és ez még ma is sok esetben így van. Ma már világos, hogy a tejsav éppen hogy megvédi az izmokat a kifáradástól.

Egy Nobel-díjas brit biológus, Archibald Hill tévedése vezetett a félreértéshez. 1929-ben Hill, békák izomrostjait elemezve kijelentette, hogy az ott lerakódó tejsav okozza a fáradtságérzetet. Ma már tudjuk, a kísérlet hibás következtetésre jutott, mert Hill elkülönítve tanulmányozta az izomrostokat, nem tudhatta, hogy a szervezetben a tejsav üzemanyagként működik. Klasszikus tévedés volt, de mivel Hill Nobel-díjas volt, a tanítványai tovább vitték téves nézeteit.

Még ma is előfordul, hogy az edzők azt mondják a sportolóiknak, hogy szabaduljanak meg az edzés után az izmaikban lerakódó tejsavtól, mert úgy tudják, az okozza a másnapi izomlázat.

Ezzel szemben kimutatták, hogy a tejsavból képződött laktát a szénhidrátok lebontása során keletkező értékes tüzelőanyag. Nemcsak az izmok „fogyasztják”, de az agy és a szív működését is segíti. Ha nagyon sok van belőle, az valóban izomlázat okozhat (a lebontás folyamán keletkező hidrogénionoknak köszönhetően), de ez nem tart sokáig.
Az is kiderült, hogy a tejsav több mint csupán üzemanyag, valójában akkor segíti az izmok működését, amikor már fáradnának. A folyamat megértéséhez tekintsük át az izmok működését:

Az izmok működését az ún. nátrium-kálium pumpa váltja ki. Ez kihajtja a sejtből a nátriumionokat, míg befelé nyomja a káliumionokat. A kétféle ion szintjének különbsége elektromos töltést hoz létre, ezzel a töltéssel reagálnak az izomsejtek az idegektől jövő elektromos jelekre. Minden két, a sejtbe bemenő káliumionra három kimenő nátriumion jut.

Ha az izom keményen dolgozik, a káliumionok kiszivárognak az izomsejtekből, és felgyűlnek a külső membránon, ami felborítja az egyensúlyt, és megbénítja az izmot. A klórionok szintén természetes fékező ágensként hatnak. Patkányokon végzett megfigyeléseik alapján kimutatták, hogy a tejsav jelenléte ellensúlyozza ezt a fékező hatást, és tovább engedi dolgozni az izmokat.

Nagyon ügyes trükk, mert a sav lehetővé teszi, hogy az impulzusok tovább ingereljék a már fáradó izmokat.

Ez a felfedezés, azon túl, hogy megcáfolja a régi félreértést, hasznos lehet a versenyzők felkészítésében is. Ha például rövid sprinteket iktat be a sportoló a bemelegítési folyamatba, növelhető a teljesítmény, mert megemelkedik az izmok tejsav-szintje, ami előkészíti az izmokat a káliumionok felgyülemlésére.

Már sok edző alkalmazza ezt a versenyek előtt. Az edzők anélkül is gyakran tudják, hogyan befolyásolják a sportolók fiziológiás folyamatait, hogy valóban értenének hozzá. Van, hogy a tudománynak utol kell érnie az edzőt, hogy meg tudja neki magyarázni, miért működik egyik vagy másik technika. 

Az úszóedzők például már rendszeresen mérik a sportolóik tejsavszintjét a fittségi állapotuk meghatározására. Ez nem sokat mond, mert a magas vagy alacsony tejsavszint önmagában még nem árulkodik az állapotról, függ az étrendtől, a tejsav lebontásának egyéni gyorsaságától és még egy sor más tényezőtől.

Ha a teszt sokat nem is árul el, önbizalmat adhat. És ez a legfontosabb. A sportolók sok fura dolgot kipróbálnak, mert tudják, hogy az eredmény a leggyakrabban fejben dől el.

| tejsav, izomműködés
2022-06-27 10:53:44
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop