Dekompressziós betegség

A dekompressziós vagy más néven keszonbetegség olyan állapot, ahol a vérben és a szövetekben oldott gázok buborékokat képezve elzárják a vér útját, vagy más módon okoznak fájdalmat és egyéb tüneteket. A buborékok akkor alakulhatnak ki, mikor az illető egy nagyobb nyomású helyről kisebb nyomásúra ér, például a búvárkodás végén felmerül.

dekompresszió | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
Okok és megelőzés

A búvár vagy egy nagy nyomású helyen dolgozó ember légzés közben több oxigént, nitrogént és egyéb gázt vesz fel. Mivel az oxigén folyamatosan felhasználódik a szervezetben, ezért általában nem halmozódik fel. A nitrogén és az egyéb gázok azonban oldódnak a vérben, valamint a szövetekben, és ott fel is halmozódnak. Csak egyetlen módon távozhatnak el: a vérből a tüdőbe kerülnek, majd innen kilélegzi őket az ember - éppen fordítva, mint ahogy bekerültek a szervezetbe -, de ehhez a folyamathoz idő kell. Ahogy - felmerülés közben - csökken a külső nyomás, túl alacsonnyá válhat ahhoz, hogy oldott állapotban tartsa a gázokat, így buborékok képződhetnek a vérben és a szövetekben.

A búvár azáltal, hogy korlátozza a szervezetében lévő oldott gázok mennyiségét, általában megelőzheti a veszélyes buborékok kialakulását. Ezt úgy lehet elérni, hogy csak adott mélységig merül le és csak rövid ideig tartózkodik lent, így elkerülhető, hogy szüneteket kelljen iktatni a felmerülésbe. (Ezt a fajta felmerülést a búvárok "egyenes felszállásnak" vagy megállás nélküli felmerülésnek nevezik). Ha ezeket a határokat túllépi a búvár, akkor felmerülés közben - egy megbízható útmutató adatait követve - meghatározott mélységeknél adott időre meg kell állnia. Ilyen útmutató az Egyesült Államok tengerészetének búvárkodási kézikönyvé-ben található dekompressziós táblázat. A táblázat ajánlásait követve lehetővé válik a feleslegben lévő nitrogén ártalmatlan távozása.

Ritkán alakul ki dekompressziós betegség, ha a búvár betartja a megállás nélküli felmerülésre vonatkozó idő- és mélységkorlátokat, illetve ezeket túllépve a táblázatnak megfelelően tart szüneteket a felmerülésben. Mindemellett a búvár mélység- és időérzéke nem feltétlenül pontos. Sok búvár úgy gondolja, hogy a táblázat nagy biztonsági ráhagyással készült, és nem követi pontosan az előírásokat. Újabban már nagyobb ráhagyással számolt adatokon alapuló táblázatok és búvárkodást segítő számítógépprogramok készülnek, de itt is előfordul helytelen használat. Mivel a legtöbb táblázat és számítógépprogram a nők és az idős emberek számára nincs megfelelően kikísérletezve, ezért nekik fokozott óvatossággal kell ezeket használniuk. Sok búvár az előírt szüneteken kívül 5 méterrel a felszín alatt még egy pár perces biztonsági megállót is tart.

Többszöri lemerülés is okozhat dekompressziós betegséget. Mivel minden merülés után marad felesleges gázmennyiség a szervezetben, ennek mennyisége minden alkalommal nő. Ha az egyes merülések közötti idő 12 óránál rövidebb, akkor a felgyülemlett gáz hatásainak figyelembevételéhez megfelelő útmutatót kell használni. A búvárkodási kézikönyvek ehhez is közölnek táblázatokat.

A magaslati helyeken végzett búvárkodás, valamint a búvárkodás utáni repülés különleges óvintézkedéseket igényel. Példának okáért több napos búvárkodás után javasolt 24 órán keresztül a tengerszinten maradni, mielőtt repülőre ülne vagy magasabban fekvő helyre utazna az illető.

Tünetek

A leggyakoribb tünet a fájdalom, melyet dekompressziós fájdalomnak szoktak nevezni. Általában a kar vagy a láb valamelyik ízületében, illetve annak közelében jelentkezik, de gyakran előfordul, hogy nem lehet pontosan meghatározni a helyét. A fájdalom jellegének meghatározása is nehéz lehet: gyakori a "mély" fájdalom említése, és az, hogy a beteg úgy érzi, "mintha fúrnák a csontját". Máskor a fájdalom éles és jól behatárolható. Kezdetben általában enyhe vagy közepesen erős, de folyamatosan erősödve igen súlyossá is válhat. A fájdalmas terület általában nem érzékeny, nem gyulladt, és mozgatásra sem erősödnek a panaszok.

Az idegrendszeri tünetek az enyhe zsibbadtságtól az agyműködés zavaráig terjedhetnek. A gerincvelő különösen sérülékeny, és a látszólag enyhe tünetek - a kar vagy a láb gyengesége vagy zsibbadása - is maradandó bénuláshoz vezethetnek, hacsak nem kezdik azonnal oxigén és nyomáskamra segítségével kezelni. A betegség a középfület is érintve, súlyos szédülést okozhat.

A kevésbé gyakori tünetek közé tartozik a viszketés, a bőrkiütések megjelenése és a teljes kimerültség. A bőrön megjelenő foltok ritka tünetnek számítanak, de olyan súlyos állapot előjele vagy annak kísérő tünete, amely túlnyomásos kamrában végzett kezelést tesz szükségessé. A hasi fájdalom a buborékképződés következménye, de a deréktájon érzett övszerű terület fájdalma a gerincvelő károsodására utal.

A dekompressziós betegség makacs fájdalommal és súlyos mozgáskorlátozottsággal járó késői következménye a csontszövet károsodása (fertőzés nélküli csontelhalás), különösen a váll- és csípőízület területén. Ezek a károsodások sokkal gyakoribbak a nagy légnyomású környezetben dolgozó embereknél, mint a búvároknál, mivel ők hosszabb ideig vannak kitéve a nyomás hatásának, és dekompressziós betegségüket nem mindig kezelik. Már egyszeri, nem megfelelően végzett nyomáscsökkentés is ilyen károsodásokat okozhat, és ezek az évek során tovább romlanak. A tünetek jelentkezésekor már késő megelőző intézkedéseket alkalmazni.

A maradandó idegrendszeri elváltozások, amilyen a részleges bénulás is, általában a gerincvelő-károsodás késői vagy nem megfelelő kezeléséből adódnak. Mindemellett néha olyan súlyos a károsodás, hogy megfelelő kezeléssel sem érhető el eredmény. Néhány embernél a túlnyomásos kamrában végzett többszöri oxigénterápia gyógyulást eredményezhet. A dekompressziós betegség következtében kialakult gerincvelő-károsodások gyógyhajlama sokkal jobb, mint a hasonló, de más eredetű betegségeké.

A dekompressziós légzőszervi betegség következtében fellépő fulladás ritka, de veszélyes állapot, hátterében a tüdő ereinek buborékok okozta kiterjedt elzáródása áll. Ez a betegség néhány esetben magától is elmúlhat, de azonnali túlnyomásos kamrában végzett kezelés híján gyorsan halálos kimenetelű keringés-összeomlás is kialakulhat. Korai tünet a mellkasi diszkomfortérzés és a mély légvétel vagy dohányfüst hatására bekövetkező köhögési kényszer.

Kezelés

Dekompressziós betegség kialakulásakor túlnyomásos kamrában végzett kezelésre (rekompresszióra) van szükség. A kamrán belül fokozatosan emelik a légnyomást, aminek a hatására összenyomódnak, majd feloldódnak a buborékok. Ennek következtében helyreáll a szövetek normális vér- és oxigénellátása. A nyomást ezután fokozatosan, szünetek közbeiktatásával csökkenteni kezdik, így biztosítva elég időt arra, hogy a többlet gázmennyiség a szervezetből következmények nélkül távozzék.

A beteg túlnyomásos kamrába szállítása sokkal fontosabb, mint bármely, útközben elvégezhető vagy életveszély okozása nélkül későbbre halasztható tevékenység. Az elszállítással akkor sem szabad késlekedni, ha enyhék a tünetek, mert idővel sokkal súlyosabb problémák merülhetnek fel. A túlnyomásos kamrába helyezés valószínűleg mindig kedvező hatású, függetlenül attól, hogy a beteget milyen messzire kell szállítani, és hogy ez mennyi időt vesz igénybe. A kezelés, még ha feleslegesnek bizonyul is, jóval kevesebb kockázatot rejt magában, mintha más módszerek hatásában bízva próbálnák elkerülni a túlnyomásos kamra használatát. A szállítás alatt jól illeszkedő maszkon keresztül oxigént kell adni, biztosítani kell a folyadékbevitelt, továbbá rögzíteni kell ennek mennyiségét a folyadékvesztéssel és az életjelek alakulásával együtt. Sokk kialakulásával is számolni kell, különösen azokban a súlyos esetekben, amikor késlekednek a kezelés megkezdésével.

A mentőknek, a rendőrségnek és maguknak a búvároknak is tudniuk kell, hogy a környéken hol található legközelebb túlnyomásos kamrával felszerelt kórház, ismerniük kell annak a jelentőségét, hogy milyen fontos a beteget a lehető leghamarabb ide eljuttatni, valamint fontos, hogy megfelelő konzultációs lehetőség álljon rendelkezésre. Ez utóbbi hiányában életmentő lehet a Helyi Búvárszövetség segélyhívószáma.

A légembólia és a dekompressziós betegség azonnali kezelésének elmulasztása súlyos, maradandó károsodások kialakulásának felesleges kockázatát vonja maga után.

A viszketésre, bőrkiütésekre és teljes kimerültségre panaszkodó búvárokat nem szükséges túlnyomásos kezelésnek alávetni, de megfigyelés alatt kell tartani őket, mert súlyos problémák merülhetnek fel. Szorosan illeszkedő maszkon keresztül adott 100%-os oxigén enyhítheti a tüneteket.

A nagy magasságban kialakult dekompressziós betegség következtében fellépő fulladás nem minden esetben rendeződik a beteg alacsonyabban fekvő helyre szállításával. Ilyen esetben túlnyomásos kamrában végzett azonnali kezelés alkalmazása indokolt.

| dekompresszió
2009-03-05 22:19:10
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop