Kép: Britannica

Napjainkban hegymászók százai hajtják végre a bravúrt minden évben, köszönhetően a tudás, a technológia és a jelentős infrastruktúra fejlesztésének, amelyet a kereskedelmileg irányított expedíciók biztosítanak, amelyek szinte autópályát biztosítanak a hegyre azok számára, akik hajlandók vállalni a kockázatokat és a borsos árat.

Hol van az Everest – és hány éves?

A Mount Everest Nepál és Tibet határán, a Himalája-hegység csúcsán terül el. Bár a világ tetejére jutni fáradságos és potenciálisan halálos vállalkozás a rendkívüli tengerszint feletti magasság, a lavinák, a jégesések és más veszélyek miatt, a hegy az Egyenlítőhöz közel fekszik, körülbelül a 28 fokos szélességi körön, 8849 m magas.

Az Everest 50-60 millió éves, az indiai és eurázsiai tektonikus lemezek ütközésekor keletkezett felfelé irányuló erő hatására jött létre, felnyomva a sziklákat, amelyek a Föld legmagasabb hegyét képezték. Ez az erő még ma is működik, és minden évben körülbelül 6 mm-rel magasabbra tolja az Everest csúcsát

Milyen veszélyekkel jár az Everest megmászása?

Az Everest csúcsa megközelítőleg egyharmada a tengerszinten fennálló légnyomásnak, ami jelentősen csökkenti a hegymászók azon képességét, hogy elegendő oxigént lélegezzen be. Emiatt a tudósok megállapították, hogy az emberi test nem képes a végtelenségig 19 000 láb felett maradni.

Ahogy a hegymászók feljebb haladnak a hegyen, és csökken az oxigénbevitelük, egyre nagyobb mértékben fenyegeti őket a tüdőödéma, az agyödéma és az embóliák. A fagyás esélye is drámaian megnő ilyen magasságban, mivel a szív keményebben dolgozik, hogy vért pumpáljon a test körül, oxigént szállítva. Az életfontosságú szervek elsőbbséget élveznek, a végtagok az utolsók.

A hegymászók többsége oxigéntartályokat használ az extrém magasságok hatásainak csökkentésére. A palackozott oxigénnek azonban megvannak a maga hátrányai és kockázatai. Drága, nehéz szállítani, és az üres hengereket szétdobálják.

Ezenkívül a „gáz” belélegzése csak körülbelül olyan szintre emeli a relatív oxigénszintet, mint az alaptábor levegője, és ha a csúcs elérésének napján elfogy, előfordulhat, hogy a szervezet nem tud alkalmazkodni a hirtelen oxigénhiányhoz. Végül pedig az oxigénpalackok köztudottan megbízhatatlanok.

Hány útvonal van a csúcsra?

Bár 17 különböző útvonalat vezettek be az Everest csúcsára, szinte mindenki a két útvonal valamelyikén mászik meg . Nepálból a délkeleti gerinc, a Tenzing Norgay és Edmund Hilary által 1953-ban létrehozott vonal. Tibetből az Északi gerinc, ahol George Mallory eltűnt 1924-ben, jóval azelőtt, hogy egy kínai csapat 1960-ban befejezte volna a mászást.

Mennyire zsúfolt az Everest?

A Mount Everest népszerűsége az 1990-es években ugrott meg, amikor nemzetközi idegenvezetők kezdtek úttörő szerepet vállalni a hegyre felfelé irányuló kereskedelmi utakon. A kockázatok ellenére az Everest évente több száz hegymászót vonz lejtőire a világ minden tájáról. 2021-ben a nepáli turisztikai minisztérium rekordszámú, 408 Everest-mászási engedélyt adott ki .

Nagy üzlet

A helyi logisztikai cégek és a nepáli kormány számára az Everest nagy üzlet. Egy tipikus ár egy kereskedelmi csapatnál 40 000 és 100 000 dollár között mozog. Az Idegenforgalmi Minisztérium jelentése szerint 2018-ban 5,2 millió dollárt szedtek be az engedélyezési díjak.

Bár történelmileg a serpákat – a hegyhez legközelebb élő tibeti törzset – bérelték fel az expedíciók, hogy rengeteg készletet vigyenek fel a hegyre, manapság több etnikai csoport talál munkát a hegyen. Egy tipikus három-négy hónapos Everest-expedíció során a legtöbben 2500 és 5000 dollár között keresnek. Az elmúlt években a nepáli idegenvezetők megkezdték a nemzetközi szabványoknak megfelelő képzést és tanúsítványt.

Mennyi ideig tart egy expedíció?

Az Everest csúcsának eléréséhez a legjobb idő általában május második felében érkezik, de a sikeres feljutás előkészítése már hónapokkal korábban megkezdődik. A legtöbb csapat március végén összegyűlik Katmanduban, hogy megkezdje az akklimatizációt. Miközben az alaptábor felé haladnak, az alaptábor kisegítő személyzete és a magasban dolgozó munkások már a hegyen vannak, terheket szállítanak, és előkészítik a csúcsra vezető utat.

Áprilisban a hegymászók több éjszakai kirándulást tesznek (az Everest szóhasználatában „forgás”) a hegyre feljebb lévő táborokba, hogy akklimatizálódjanak, miközben a nepáli kalauzok első csapatai elérik a csúcsot. Május második hetére a csapatok azt remélik, hogy egy több mérföldnyi rögzített kötélből álló nyomvonal vezet az alaptábortól a csúcsig, és több jól felszerelt tábor is lesz az út mentén.

Utolsó pihenő után a csúcs meghódításához általában egy fáradságos négy-öt napos oda-vissza út során kerül sor az alaptábortól. Ha minden jól megy, a legtöbb Everest hegymászó végez a hegyen, és június elejére hazatér.

Mennyire veszélyes?

Több mint 300 ember halt meg az Everest megmászása során. A teljes halálozási arány körülbelül 1,2 százalék, ami azt jelenti, hogy aki megpróbálja megmászni az Everestet, annak körülbelül egy a százhoz az esélye, hogy meghal útközben.

„Statisztikailag az Everest egyre biztonságosabb, elsősorban a jobb felszerelésnek, az időjárás-előrejelzésnek és a több embernek. 1923-tól 1999-ig 170 ember halt meg az Everesten, 1169 csúcs eléréssel, ami 14,5 százalék. A halálozások száma azonban drasztikusan csökkent 2000-ről 2018-ra, 7990 csúccsal és 123 halálesettel, vagyis 1,5 százalékkal.

Milyen a csúcs?

A hegy tényleges csúcsa egy kis hókupola, körülbelül akkora, mint egy étkezőasztal. Körülbelül fél tucat hegymászónak van helye állni és élvezni a kilátást, bár a mozgalmas napokon a hegymászóknak felváltva kell a világ tetejére állniuk.

„Az Everest sok szempontból még mindig üres vászon” – mondja Cory Richards alpinista és a National Geographic fotósa. – Még mindig olyan magas, hideg és félelmetes, mint valaha. Az, hogy valaki hogyan választja ki a megmászását, éppúgy a kreativitás, mint a készség tükre. Mindig van új módja annak, hogy valamit megközelítsünk, és az Everest sincs másképp.”