A nyaki gerinc sérülései

Az emberi gerincnek egyik fontos funkciója az, hogy biztosítja a fej kellő mozgékonyságát, ami alapvetően szükséges a térben való tájékozódáshoz. A fej viszonylag nagy tömegéhez viszonyítva a nyaki gerinc vékony, apró, finom szerkezeti elemekből áll, ezek összhangja szükséges a hibátlan működéshez.

Van egy további fontos szerepe is: magába foglalja a gerincvelőt, ami az agy folytatásaként a gerinccsatornában fut végig, a belőle kilépő idegek látják el az egész testet. A gerincvelő az egyik legvédettebb képlet a szervezetben, egy hajlékony szilárd, csontos csatornában fut végig, amit az egymáshoz kapcsolódott csigolyák alkotnak.

Maga a gerinc pedig a szervezetben is viszonylag védetten helyezkedik el, de a nyaki szakaszon a gerincet csak viszonylag kevés egyéb szövet veszi körbe, emiatt védtelenebb a külső behatásokkal szemben.

Ostorcsapás sérülés

Gyakoriak a direkt nyakat ért sérülések, főleg a közlekedési baleseteknél, vízbe ugrásnál. Autóban ülve ütközéskor a fej megtartja mozgási energiáját, mozdul tovább az eredeti haladási irányban, a törzs azonban rögzített, így a fej nagy erővel elmozdul, majd a lefékeződése után visszacsapódik, mint egy ostor. Emiatt is hívják ezt a sérülési módot ostorcsapásnak.

Ilyenkor olyan nagy energia hat a gerinc elemeire, ami elég ahhoz, hogy az ízületeket összetartó szalagrendszer szakadjon, a csigolyák között ficam alakuljon ki, vagy a hirtelen előrehajlás miatt a csigolya összeroppanjon.

Fejes ugrásnál hasonló a helyzet. Minden évben több fiatalember sérül Balatonban, ahol sekély vízbe ugranak gondolkodás nélkül. Ilyenkor a nyak, amint a homlok eléri a talajt, hátrafelé bicsaklik. Így szakadnak a szalagok, törik a csont.

A csigolyák közötti elmozdulás azzal a veszéllyel jár, hogy a gerinccsatornában futó gerincvelő is károsodik, emiatt közvetlen életveszélyt okoz. Ezért nagyon fontos, hogy a sérültek első ellátásakor, amikor nincs képzett elsősegélynyújtó, gondoljunk a gerincsérülés lehetőségére, és ne okozzunk további, esetleg helyrehozhatatlan károsodást.

A sérülések révén bármelyik csigolya sérülhet és károsodhat az a bonyolult szalagrendszer is, ami a nyakat a koponyához rögzíti. A sérült további sorsát az fogja meghatározni, hogy a csont vagy ízületi sérülés mellett a gerincvelő, vagy a gerincvelőből kilépő idegek sérültek-e.

A kezelés lehetőségei

Ha csak csontos sérülés van, akkor biztosan el lehet érni megfelelő kezelési módszerrel a gerinc stabilitásának helyreállítását: a sérült csontot rögzítsük és megteremtjük a csont gyógyulásának feltételeit, így a beteg jó minőségben folytathatja az életét.

Külső rögzítés

A koponyához rögzített keret és a törzsre helyezett mellény között lévő rudazatot alkalmazzuk: ezt a HALO-készülék. Ez látszatra félelmetes szerkezet, de felhelyezése után, ami nem igényel altatást, egy-két nap alatt mindenki megszokja, és 10-12 hét alatt meggyógyul a sérült csont, stabillá válik a nyak.

Belső rögzítés

A másik rögzítési mód belső, ilyenkor a törött csigolyákat feltárjuk műtéti úton, ha kell, helyreillesztjük az elmozdult csontokat, és ezeket csavarokkal, lemezekkel vagy rugalmas huzalokkal rögzítjük. Ezek a rögzítő anyagok többnyire olyan anyagból készülnek, melyek véglegesen bennmaradnak a szervezetben, csak ritkán kerül sor eltávolításukra a gyógyulást követően. Ha kellő stabilitást sikerül elérni, akkor a műtét után a beteg egy-két napon belül felkelhet, és nem kell korlátozni a mozgásokat.

Mikor alakul ki bénulás?

Ha a gerincvelő vagy az idegek sérülnek, a károsodás attól függ, milyen magasságban történik a sérülés, és ez mennyire terjed ki a gerincvelő egészére.

A felső két-három csigolya magasságában elszenvedett teljes gerincvelő-károsodást nem lehet túlélni, ilyenkor minden légzőizom megbénul, csak azonnali szakszerű segítség esetén lehet elkerülni a fulladást. Ennél lejjebb bekövetkezett sérülésnél bénulhatnak a felső végtagok, a nyak alsó részén történő károsodásnál pedig akár ép felső végtagi mozgások is megmaradhatnak, viszont alatta a test egésze bénult.

A gerincvelő nem képes regenerálódni, az elpusztult idegsejtek és idegpályák nem képződnek újra. Emiatt arra kell törekedni, hogy minél kisebb legyen a végleg károsodott terület és megmentsük a sérüléskor épen maradt vagy csak enyhén károsodott részeket.

Ennek első feltétele a mielőbbi teljes nyugalomba helyezés, ami a szakszerű első ellátással kezdődik, és a gerinc sebészi stabilizálásával fejeződik be.

A gerincvelő sérülése esetén ehhez olyan gyógyszeres kezelést kell alkalmazni, ami megelőzi a másodlagos károsodásokat, javítja az idegsejtek vér- és oxigénellátását, a sejtek és a szövetek vizenyőjét csökkenti.

Ezt általában szteroidokkal oldjuk meg, melyek ebben a betegségben életmentőek lehetnek. Megfelelő kezelés mellett, megszüntetve a gerincvelő összenyomását, megindulhat a javulás, néha nagyon súlyosnak tűnő károsodás esetén is gyors javulást lehet elérni.

Sajnos a műtét gyakran csak a gerinc stabilitását állíthatja helyre, de végleges bénulás marad vissza minden végtagban.

Rehabilitáció és életminőség

A gerincsérülések esetében különösen fontos a megfelelő rehabilitációs kezelés. Ha a gerincvelő ép, 3-4 hónap alatt általában gyógyul a csontok törése, könnyű mozgás, terhelés megengedhető, ennyi idő után általában vissza lehet térni a korábbi munkához.

A gerincvelő-sérülések esetén a további életminőség alapvetően a megmaradt funkciók minél jobb kihasználásán múlik, amit szakszerű rehabilitációval lehet elérni. Súlyosabb esetben megváltozik a beteg egész élete, tolókocsihoz kötötten kell leélnie évtizedeket.

Nagyon fontos szerep hárul a környezetre. Ha a család, a munkahely, az ismerősök a beteg mellé állnak, akkor el lehet fogadni a fogyatékosságot, örülni lehet mindannak, amit az élet még nyújt. Nálunk a mozgássérültekkel szemben a társadalom még kevéssé toleráns, a beilleszkedés nehezebb. Ebben a sebész nem tud egyedül segíteni.