Ultrahanggal gyorsabban gyógyulnak a csontok

Az egyébként összeforrni nem akaró csonttöréses betegek több mint 80 százalékánál bevált az új módszer, derült ki a jelentésből, amelyet az American Academy of Orthopaedic Surgeons éves gyűlésén ismertettek.

Évente 250000 olyan törést szenvednek az amerikaiak, ami igazán soha nem forr össze, tette hozzá.

Egy másik tanulmányban 2126 töréses esetet vizsgáltak; minden pácienst ultrahanggal kezeltek. A kutatók megállapították, hogy az esetek 95 százalékában sikeres volt a kezelés, ha azt a balesetet követő 90 napon belül kezdték meg.

Amikor a lassan gyógyuló töréseket naponta ultrahanggal kezeltük, több mint 90 százalékuk megforrt, jelentette ki dr. Joseph M. Lane, sebészprofesszor, a New York-i Cornell Egyetem munkatársa. Az összeforrni nem akaró törések, amelyeket még sebészeti úton sem tudtunk kezelni, 85 százalékban gyógyultak az ultrahang hatására, tette hozzá dr. Lane.

Ultrahangos kezelés esetén a testet nagy frekvenciájú, ember számára hallhatatlan hanghullámok érik. Az ultrahangot az orvosi képalkotásban is használják.

Az ultrahang a porc csonttá válását segíti elő, mondta dr. Heppenstall. Csonttörés esetén ugyanis a porc az, ami rögtön kitölti a folytonossági hiányt. Általában a porc ilyenkor kalciumot vesz fel, megkeményedik és csont lesz belőle.

A tudósok előtt ma még ismeretlen okok miatt, néhány esetben a porc nem vesz fel kalciumot és nem keményedik meg, mondta dr. Heppenstall. Ám ha naponta 20 percig ultrahanggal sugározzák a törést, akkor megnő az ide áramló vér mennyisége, és a porc is több kalciumot vesz fel, tette hozzá.

Dr. Heppenstall csoportjában 429 olyan pácienst kezeltek ultrahanggal, akiknél a többszöri sebészeti beavatkozás ellenére sem forrtak össze a törött csontok. Az ultrahang hatékonyságának mérésére a philadelphiai kutató két részre osztotta a csoportot. Az elsőbe 313 olyan páciens került, akiknél legalább három hónap eltelt már az utolsó műtét óta. A másik csoportba 169 olyan páciens került, akik legalább kilenc hónappal azelőtt szenvedtek törést.

Összesen a 313 beteg 80 százalékának forrtak össze a törött csontjai, míg a másik csoportban 88 százalékos volt a gyógyulás. A kutató azzal magyarázta a második csoport jobb eredményét, hogy itt néhány betegnél műtétet is végeztek, ami segített a gyógyulásban.

Más kutatásokból tudjuk, hogy az ultrahanggal fel is lehet gyorsítani a már egyébként összeforrott csontok gyógyulását, mondta dr. Heppenstall.

Sajnos azonban a biztosítótársaságok vonakodni fognak attól, hogy fizessenek egy olyan kezelésért, ami egyszerűen gyorsabbá teszi a gyógyulást, tette hozzá.

"Pedig ezzel a módszerrel rokkantnyugdíjak dollármillióit lehetne megtakarítani a szövetségi kormányzatnak" - mondta dr. Heppenstall.

Az egészségbiztosítóknak a philadelphiai professzor szerint vállalniuk kellene azoknak a kezeléseknek a finanszírozását, amelyeknél nagy a rizikója, hogy a csontok nem forrnak össze. Ezek közé tartozhatnának az időskori törések, és a bármely életkorban történt sípcsonttörések, csípőtörések, tette hozzá.

Megjelent: Medical Tribune News Service