Egyik legsúlyosabb sérülésről

A replantáció hősi időszakában még szinte minden esetben megkísérelték az orvosok a levágott részt visszaültetni. Az elmúltévtizedekben szerzett tapasztalatok alapján azonban ma már jól kialakult rendező elv alapján határozzuk meg, mikor kell, mikor lehet megkísérelni a visszavarrást és mikor tartjuk ellenjavalltnak ennek elvégzését és helyette a csonkolás befejezését, jó csonk képzését látjuk célravezetőbbnek.

Mit kell tenni elsősegélynyújtásként amputációt szenvedett betegnél?

Teljes végtag amputációnál a legfontosabb a csonk elkötése, hogy a beteg ne veszítsen sok vért. Ezt a felső végtagon mindig a felkaron, alsóvégtagon a combon kell elvégezni, mert ezeken a tájékokon csak egy hosszú csöves csont van, s így lehet a szorítókötéssel az artériákat összenyomni. Az alkaron és lábszáron két-kéthosszú csont van, ezek között is fut ütőér, s az ide felhelyezett szorítókötés a két csont közötti artériát nem tudja összenyomni, s a beteg tovább vérzik. A leszorítás időpontját célszerű egy darab papírra felírni, hogy az ellátó orvos tudjon arról, hogy mióta áll a keringés a csonkon. Ezután a csonkot steril fedőkötéssel kell ellátni.

Ujj amputáció esetén szükségtelen legtöbbször a szorító kötés, mert az ujjak vékony artériái hamar elzáródnak vérröggel és nem vérzik tovább. Nagyobb vérzés esetén is elegendő a csonk végére felhelyezett nyomókötés. A levágott végtagot, illetve végtagrészt lehetőleg tiszta műanyagzsákba kell helyezni, majd egy másik zsákba jeget vagy jégkockákat, ebbe kell belehelyezni az amputátumot, s így szállítani.

.

Mennyi idő után érdemes, illetve lehetséges replantálni?

A levágott testrészen lévő izom mennyisége határozza meg, hogy mennyi idő után lehetséges a replantáció. Minél több izom van az amputátumon, annál rövidebb idő áll rendelkezésünkre. Például egy teljes végtag visszavarrása 2-4 órán belül lehetséges, de egy ujj kár 24 óra múlva is visszavarrható, ha addig +4 C fokon tárolták. Tehát az időfaktor rendkívül fontos, ezért a sérültet mihamarább a megfelelő intézménybe kell szállítani, ahol biztosítottak a replantáció személyi és tárgyi feltételei.

Mikor van meg a replantáció feltétele:

- A legfontosabb kérdés az, hogy a levágott végtag vagy végtag-rész a csonkolás síkjától lefele épségben maradt-e, vagy roncsolódott. Ha roncsolódott, akkor hiába varrnánk vissza, nem éledne meg, elsősorban a roncsolódott érpályák, idegek és egyébszövetek miatt. Ilyen esetben egyáltalán nem jön szóba a visszavarrás.

- Ugyancsak lehetetlenné teszi a replantációt az, ha a befogadórész - ahonnan levágásra került a végtagrész -, nagyobb területen roncsolódott, túl nagy részt kell eltávolítani ahhoz, hogy ép szövetekhez tudjuk varrni az amputátumot. (Egy amputálódott kézfejet nem lehet a felkarra ültetni).

Tehát, ha az amputátum nem roncsolódott, a befogadó részen megfelelő szövetviszonyok vannak, lehetséges a replantáció. Azt is tisztázni kell, hogy - ha a fenti feltételek szerint technikailag a replantatió kivitelezhető - célszerű-e a műtétet elvégezni.

Mit kell ilyenkor vizsgálni?

A beteg általános állapota lehetővé teszi-e a beavatkozást? Tudniillik egy replantatió - attól függően, hogy nagy vagy kisreplantációról van-e szó - 3-4 vagy 6-8 órás beavatkozás. Az általános állapoton értjük egyrészt a beteg egészségi állapotát, korát, egyéb betegségeit. Bizonyos koron túl és komolyabb kísérőbetegség esetén nem javasolt a műtét.