A koponyasérülések következő csoportját a koponyaűri vérzések jelentik. Ezek különféle helyeken jöhetnek létre, a koponyacsont és az agyburok között, az agyburkon belül, de az agyon kívül, végül az agyon belül.

Mindegyik vérzés közös veszélye a térfoglalás a koponyán belül, ami nem tud tágulni, így a vérömleny összenyomja, eltolja az agyat, növeli a koponyában a nyomást, ezáltal végső soron halálhoz vezet.

Jelentősebb vérzés esetén rövid idő alatt súlyos állapot alakulhat ki, nemegyszer fordult elő, hogy az a sérült, aki még saját lábán jött be a kórházba, szinte a szemünk láttára vált eszméletlenné és igényelt azonnali műtétet. Többször előfordult az is, hogy a beteg panaszmentessége miatt az orvosi tanács és javaslat ellenére elment haza, és eszméletlen állapotban, akár menthetetlenül hozták vissza.

Éppen ez a koponyaűri vérzések veszélye, hogy kevés az az idő, ami a panaszmentes állapotot és az életveszélyt elválasztja. Emiatt minden olyan esetben, amikor a koponyát jelentősebb ütés éri, minden koponyatörés és jelentősebb agyrázkódás esetén kórházi megfigyelés szükséges, hogy ha mégis kialakul a koponyaűri vérzés, ami sokszor csak több óra után ér el számottevő nagyságot, legyen idő időben beavatkozni.

Vérzés gyanúja esetén, de már az agyzúzódáskor is elvégezzük a koponya CT-vizsgálatát, ami biztosan kimutatja a vért, megmutatja ennek mennyiségét, azt, hogy okoz-e nyomást. Ha szükséges, ezt műtét követi, megnyitjuk a koponyát, eltávolítjuk a vérömlenyt és megszüntetjük a vérzést.

Sajnos sok esetben, ha az agy károsodása jelentős, a műtét után sem tér vissza az agyműködés. Emiatt minden koponyaűri vérzés életveszélyesnek minősül, és a súlyos vérzetteknek viszonylag magas hányada maradandóan károsodik vagy meghal.

A kórképek természetesen keverednek egymással, együtt is sérülhet a bőr, a csont és az agy is. A koponyasérülések súlyossága és kimenetele is nagyon változó lehet, nem ritka azonban a maradandó agykárosodás. Ez sokféle lehet, attól függően, hogy melyik része sérül az agynak.

Gyakori, hogy maradandó zavar alakul ki, koponyasérülés után az érzelmi-hangulati működés károsodik, a magatartás megváltozik, sérül a memória, a beteg személyisége megváltozik. Súlyosabb esetben teljes szellemi leépülés jöhet létre. Ha körülírtan sérül az agy, akkor a sérülés helyének megfelelő tünetek, bénulások, beszédzavar, mozgászavarok maradhatnak vissza.

A sérültek többnyire tartós rehabilitációs kezelést igényelnek, néha alapvető funkciókat újra kell tanulni. Ez hosszú, nagyon sok türelmet, törődést igénylő feladat, a társadalomba való visszailleszkedés nehéz, a beteg környezete is nehezen viseli el a megváltozott helyzetet.

A koponyasérülések megelőzésének legbiztosabb módja, hogy ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek, ne hagyjuk a gyermekeinket bukósisak nélkül motorozni, korcsolyázni, gördeszkázni, Természetesen minden veszélyt nem lehet elhárítani, de ha megtörténik a baleset, akkor már csak keveset tehetünk.