Amit a combnyaktörésről tudni kell
A köznyelvben használt "combnyaktörés" kifejezés valójában többféle sérüléstípust takar. Helyesen csípőtáji törésekről beszélünk, ide tartoznak a combcsont tomporának magasságában keletkező - szaknyelven pertrochanter - törések és a tompor, valamint a combfej közötti rész - a combnyak - különböző törései. Combnyaktörés gyanúja esetén a sérültet azonnal kórházba kell szállítani.
Tüneteik, kezelésük hasonló, ám a gyógyhajlam és a szövődmények aránya eltérő, a pertrochanter töréseknél valamivel kedvezőbb. Bár fiataloknál is előfordul, a csípőtáji törés az időskor betegsége. Csaknem mindig elesés kapcsán jön létre.
Tünetei jellemzőek: ha a sérült végtag szemmel láthatóan megrövidült - a hosszkülönbség a talpnál jól észrevehető -, és a láb nagymértékben kifelé fordult, gyakorlatilag biztosan erről a sérüléstípusról van szó. A beteg nem tud lábra állni, képtelen végtagját felemelni, és erős fájdalmat érez. Ez combnyaktörés esetén a lágyékhajlatban, pertrochanter törésnél a tomportájon jelentkezik. Ha a fenti tüneteket észleljük, ne késlekedjünk, a sérültet mentővel kórházba kell szállítani. Borogatás, "csodakenőcs" ilyenkor nem segít!
Ezen törések kezelése 99 százalékban műtéti. Külön erre a célra kifejlesztett csavarok, lemezek állnak rendelkezésre a törés megfelelő rögzítéséhez
Fontos az időben - lehetőleg 6-8 órán belül - végzett műtét, különösen igaz ez a combnyaktörésre, ahol hosszú ideig tartó elmozdult törésállás esetén károsodnak a combfejet ellátó erek, ami később annak elhalásához vezet. Amennyiben valamilyen betegség, a beteg gyenge állapota miatt a beavatkozást átmenetileg halasztanunk kell, húzókezelést alkalmazunk, ezzel szüntetve meg a csontok elmozdult helyzetét.
Műtét után korán elkezdhető a végtag tornáztatása, a beteg mozgatása, segédeszközzel a tehermentesített járás megtanítása. Ennek a szövődmények megelőzésében van nagy jelentősége, műtét nélkül ugyanis hosszas, hetekig tartó fekvés várna a betegre, és ilyen esetben a tüdőgyulladás, a felfekvés, a húgyúti fertőzések és az embólia veszélye fokozottabban fenyeget.
A kórházi kezelés átlagosan a műtéttől számított 12-14 napig tart, ezután - átmeneti tehermentesítést követően - az érintett végtag fokozatos terhelése következik, mely rendszeres ellenőrzés mellett a kezelőorvos utasításai szerint zajlik.