Sérülése külső erőbehatásra viszonylag gyakran jön létre, általában meniscus- (holdasporc), ill. szalagsérülésekkel, a csontos vég ízületbe hatoló törésével együtt károsodik. Az ellátási taktikát is a sérülés nagysága, létrejöttének helye határozza meg. Legegyszerűbb formája a zúzódás, ami pl. térdre eséskor, ill. a térd megütésekor jön létre. Ilyenkor a porc bevérzik, később megduzzad, vizenyősödik, de általában pihenésre, tehermentesítésre gyógyul. Ha nagyobb a károsító erő mértéke, vagy nem megfelelő volt a terápia, a sérült porcfelszínrész elhal. Ebben az esetben már aktív sebészi beavatkozás szükséges. A porcelhalás tünetei: a sérülés után hosszabb ideig is fennálló fájdalom, a terhelhetőség mértékének csökkenése, ill. ízületi izgalmi szabad folyadékgyülem képződése. Röntgenképen elváltozás nem észlelhető, de mágnesesrezonancia- (MR), ill. ultrahang- (UH) vizsgálattal már diagnosztizálható. A térdízületi csőtükrözésnek az ellátásban nagy szerepe van. Ennek előnyeit korábbi cikkeinkben már ismertettük.

A műtét kapcsán a legfontosabb teendők

1. Az elhalt tükörporc eltávolítása.

2. Minél simább visszamaradó ép porcfelszín kiképzése.

3. A regenerációnak, porcújraképződésnek a segítése.

4. Esetleg a sérült porcfelszín pótlása valamilyen módszerrel.

Az elhalt porcfelszín eltávolítására speciális eszközeink vannak. Az artroszkópos szikével, kaparókanállal, ill. köszörűvel eltávolított törmeléket szívóeszközökkel tudjuk kimosni az ízületből. A korábban levált degenerált darabok az ízületen belül előkereshetők, ízületi átöblítéssel, ill. fogóeszközökkel eltávolíthatók. A visszamaradt ép porcfelszínt, illetve annak szélét úgy kell lesimítani, hogy mozgáskor minél kisebb elakadási lehetőség maradjon vissza, illetve a megmaradt ízfelszín minél simább legyen. Erre legkiválóbb a fogászati köszörűhöz hasonlítható, shavernek (borotva) nevezett eszköz.

1. Combcsont ízfelszínének sérüléses eredetű porckárosodása és a porchiányos terület mozaikszerű pótlása.

2. Porcos-csontos szövetvétel a "nem terhelési porcfelszínről" - ezzel végezhető a mozaikszerű pótlás.

3. A pótlások behelyezése speciális eszközzel a sérült terhelési felszínbe.

A porchiány miatti funkciókárosodás kisebb lesz, ha valamilyen módszerrel a tükörporcot helyettesíthető szövet képződését tudjuk kiváltani, segíteni a sérült területen. Erre kiválóan alkalmas a Pridic-féle felfúrásnak nevezett eljárás. Lényege, hogy 2 mm átmérőjű fúródróttal a porchiányos terület csontos alapját keresztülfúrjuk, kis csatornákat képezünk a csontvégeknél lévő szivacsos állomány (spongiosa) felé. Ezeken keresztül regenerációra képes sejtek jutnak a porchiányos területre, ahol kötőszövetes heget képeznek, a felszíni hiányt kitöltik, és a terhelés hatására a kötőszövetes hegből ún. "rostos porc" alakul ki. Az így képződött porcnak a terhelhetősége az eredeti tükörporcéhoz képest kb. 60-70 százalék. Gyógyszerek adásával ezt a porcképződési folyamatot segíteni tudjuk.

Fontos még a kezelés kapcsán a térd terhelés nélküli intenzív tornáztatása, hogy az ízületi felszínek minél finomabban összecsiszolódjanak.

A kis kiterjedésű, sérült porcfelszín pótlására az utóbbi időben egy szellemes módszert vezettek be. Ha a sérülés a nagy igénybevételnek kitett úgynevezett "terhelési felszínen" van, akkor ide csontos porchengereket ültethetünk át az ízület azon területeiről, amelyek gyakorlatilag minimális funckióval bírnak, eredeti helyükön úgymond, "feleslegesek". Az ilyen "adóhely" a combcsont térdkalácsi ízfelszínének széli részei, valamint a hátsó ízületi felszínek. Innen 4,5 mm átmérőjű, 1 cm hosszúságú porcos-csontos hengereket veszünk ki, ezeken a porchiányos felszíneken kialakított ugyanilyen funkció-visszatérés várható. Hátránya, hogy főként csak fiatalokon (45 év alatt), kis kiterjedésű porchiányok esetében alkalmazható.

Kiterjedt porcoscsontvég-károsodás esetén napjainkban végzik már a szövetbankok által előkészített, tárolt porcos csontvég teljes átültetését is, ha már más egyszerűbb módszertől nem várható jó eredmény. Végezetül megjegyezném, hogy a fenti módszerek főként sérüléses eredetű elváltozásoknál alkalmazhatók, de kisebb hatásfokkal a degeneratív, kopásos elváltozásoknál is használhatók.