Az átlagéletkor növekedésével, a nagyobb mozgásra és függetlenebb életre való
törekvéssel fokozatosan egyre nagyobb jelentősége lett a mozgásszervi betegségeknek,
köztük a jelentős arányt elfoglaló térdízületi kopásnak. A fentiekhez hozzájárul
még a gyakran erőltetett mozgás, sportolás, melyeknek gyakori velejárója a sérülés,
majd a későbbiekben a következményes (szekunder) arthrosis.
A térdízületet alkotó csontok felszínét tükörporc (hialinporc) borítja. Ez
egy rendkívül erős, sima felszínű, speciális térszerkezetű, ill. anyagcseréjű
szövet, ami állagánál fogva a rendkívüli erőbehatásoknak, nyomásnak, ütésnek,
illetve csavaró erőknek ellenáll. Ezáltal az ízületnek könnyed, fájdalmatlan,
"olajozott", gyors mozgást biztosít. Ez egy úgynevezett "braditrop" szövet,
amit azt jelenti, hogy táplálkozását nem közvetlenül a véráramból nyeri, kis
mennyiségű, de speciális tápanyagokat vesz fel, ennél fogva gyógyulása lassúbb
ütemű, mint sok más szöveté. Egyúttal előnye is, hogy aránylag könnyen, hosszú
ideig szövetbankban eltartható, illetve szövetátültetésre felhasználható. A
csontvégekhez speciális szerkezettel szívósan kötődik, táplálásának egy részét
is innen nyeri.
A térd szalagrendszerének feladata az ízület stabilitásának megtartása, állás,
járás, illetve fokozott igénybevétel esetén (pl. sportolás). Ezt a funkcióját
a térdet körülvevő izomzattal, illetve ízületi tokkal, valamint a holdasporcokkal
együtt látja el.
A meniscusok (holdasporcok) szerepéről az
előző cikkünkben már szóltunk. Amennyiben ezeken valamilyen behatásra szakadás,
roncsolódás keletkezik, feladatukat ellátni nem tudják, illetve a szakadt rész
általában nagyobb bajt okoz azáltal, hogy inkoordináltan, szabadon mozogva a
tükörporcot károsítja, mint ahogy a fogaskerekek vagy a csapágyak közé került
idegen anyag is.
A térdízület a napi tevékenység és életvitel közben nagy fizikai igénybevételnek
kitett anatómiai egység. Önálló egységről beszélhetünk, mivel csak minden alkotójának
épsége esetén képes feladatának eleget tenni. Az egyik alkotórész sérülése,
funkciókiesése a többi egység működésében is jelentős funkciócsökkenést okoz.