Kép: Cinxunnati Clinic

Gyakoriság

A boka osteoarthrritis a lakosság 1-6%-ánál fordul elő. Az elsődleges osteoarthritist a boka osteoarthritisben szenvedő betegek körülbelül 21%-ánál írják le. A betegek további 22%-ánál az arthrosis reumás betegségek, hemofília, hemochromatosis, köszvény, vascularis nekrózis másodlagos következményeként vagy fertőzések után is előfordul. Az elsődleges osteoarthritist a boka osteoarthritisben szenvedő betegek körülbelül 21%-ánál írják le.

Érdemes megjegyezni, hogy a boka artrózisa átlagosan 10-15 évvel korábban jelentkezik, mint a térd- és csípőízületek esetén. Ez összefüggésbe hozható a fiatalabb emberek változó szabadidős szokásai miatt jelentkező visszatérő traumákkal. Emiatt nagy a tüneti kezelést vagy bokaműtétet igénylő fiatalok aránya.

A konzervatív terápia magában foglalja az orális vagy intraartikuláris fájdalomcsillapítást, a megfelelő cipőt és a fizioterápiát. Ha a konzervatív terápia nem vezet a kívánt eredményhez, a műtétet kell mérlegelni. Egyes esetekben artroszkópos műtéttel eltávolíthatók a szabad ízületi testek vagy a mozgást akadályozó csontcsőrök, ezáltal rövid távon javítható a bokaízület mobilitása és a fájdalom. Előrehaladott arthrosis esetén az ízület merevítő műtétje, vagy az ízület megőrzését szolgáló bokaprotézis.

A műtét kiválasztását alaposan meg kell fontolni. A műbokának 85% körüli a 10 éves túlélési valószínűsége, ezért ideális esetben csak 60 éves kortól szabad beültetni. Egy másik kritérium az ízület mozgási tartománya.

Protézis beültetése csak kivételes esetekben jöhet szóba, ha az ízületet a műtét előtt elmerevítették, mivel korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy ezek az ízületek a műtét után csak korlátozottan lesznek mozgékonyak. Vannak olyan szempontok is, amelyek döntenek a fúzióról vagy a protézisről. Figyelembe kell venni a végtag többi ízületét, pl. a térdízületet is.

Arthrodesis (az ízölet elmerevítése)

A boka elmerevedésére különféle eljárások állnak rendelkezésre. A felső bokaízület merevítése során először az ízületi felszínekről el kell távolítani a porcot. A rögzítést ezután csavarokkal, lemezekkel vagy szeggel kell elvégezni. A merevítés megszünteti a felső bokaízület mozgását, a lábközépcsontnál a mozgások megmaradhatnak. A lábközépcsontoknál az arthrosis kialakulása azonban a betegség gyorsabb progressziójához vezethet.

A betegek körülbelül 96%-a járás sántító lesz, mozgáskorlátozottsággal jár. Továbbá a betegek 39%-a számolt be merev lábról, a betegek 65%-a pedig segédeszköz nélkül mozgott.

Bokaprotézis

A bokaprotézis standard indikációja a felső ugróízület az előrehaladott osteoarthritis. Ideális esetben a páciens jó csontminőséggel, semleges tengelyhelyzettel, jó szalagstabilitással és meglévő bokamozgásokkal rendelkezik. Még mindig ellentmondásos a fiatalabb, aktívabb betegek műtétje, mivel az utóbbi években az indikációt az implantátumanyag javításával egyre fiatalabb betegekre is kiterjesztették.

A bokaprotézis abszolút ellenjavallata az akut vagy krónikus fertőzések csontvelőgyulladással vagy anélkül, neuromuszkuláris betegségek, mint például Charcot-kór, súlyos keringési rendellenességek és gyenge lágyrész-fedettség. 

Relatív ellenjavallatok a súlyos csontritkulás és így a rossz csontminőség, pl. szteroidterápia, diabetes mellitus, dohányzás és extrém elhízás.

A bokaprotézis története

Az első bokaprotéziseket tudományosan már az 1970-es években kifejlesztették, hasonlóan a teljes csípőprotézishez. De az első generációs protézisek eredményei rosszak voltak.

Magas, akár 90%-os lazulási arány és ennek megfelelően a betegek elégedetlenek voltak. A második generációs bolaprotéziseknél, amely az 1980-as évek vége felé készültek, a műtéti technikákat fejlesztették.

A harmadik és egyben negyedik generációknál már a protézisek továbbfejlesztett kialakítása és jobb gyárthatósága valósult meg, a nagy tapasztalatnak köszönhetően. Az eredmények jelentősen javultak, és már a navigációs rendszerek is használhatók beültetésre. 

Műtéti technika

Különféle típusú implantátumok léteznek, de az „Infinity” implantátum a leginkább alkalzott. Ez egy bevont felületű implantátum, amely a csontba van rögzítve. A protézis beültetéséhez elülső feltárást választanak, a megfelelő lágyrészeket oldalra tartják, és szabaddá teszik a felső ugróízületet. Ezután az implantátumot a műtét előtt készített alapos terv alapján beállítják, majd az ízületi végeket különböző méretű vágó sablonokkal reszekálják. Ezután behelyezik a végleges implantátumot. 

Sok esetben további műtétekre, például fémeltávolításra vagy az Achilles-ín meghosszabbítására van szükség, de ez általában probléma nélkül megoldható. Ha egy implantátum meghibásodik, különféle revíziós protézisek állnak rendelkezésre.

Műtéti szövődmények

A leggyakoribb intraoperatív szövődmény a belboka törése és az ínsérülések a betegek akár 23%-ánál, valamint a protézis nem megfelelő elhelyezése.

Utókezelés

Utókezelésre 2 hétig lábszár gipsz kerül felhelyezésre. A bokaízület azonban már közvetlenül a műtét után terhelhető. A varratok eltávolítása után a kezelést rögzítő csizmával, teljes terhelés mellett, két könyökmankóval történik. Passzív mozgásterápiák motoros sín mozgatással a varratszedés után bármikor lehetséges.

A sportolás korlátozása

A teljes bokaízületi beültetés után után kerülni kell az intenzív sportokat, mint a foci, a tenisz és a röplabda. A futást és a síelést lehet gyakorolni, de nem ajánlottak. A túrázás, úszás, kerékpározás vagy golf ajánlott.

Következtetés

A bokaprotézis indikációja egyéni döntés, amelyet a páciens igényeihez kell igazítani. A betegeket részletesen tájékoztatni kell minden terápiás lehetőségről és a kockázatokról, szövődményekről és az esetleges további műtétekről.

A teljes bokaprotézis nagyobb elégedettséget eredményez a szövődmények hasonló arányával, mint az arthrodesis. A modern protézisek eredményei lényegesen jobbak a korábbi generációkhoz képest. Összességében elmondható, hogy egyéni terápiás döntésekkel a felső bokaízület protézise az arthrosis kezelésének alternatívája lehet.