Lábszárizom sérülések

A lábszárizmok sérülésein a sípcsont melletti izmok fájdalmas elváltozását értjük. A sérülés szokásos oka a lábszár hosszan tartó, ismételt igénybevétele, terhelése. A sípcsont mellett két izomcsoport sérülékeny. A fájdalom helye attól függ, hogy a sérülés melyik izomcsoportot éri.

lábszárizmok, sérülés, izomsérülés | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
Az anterolaterális sérülés a lábszár elülső (anterior) és külső (laterális) részének izmait érinti. Az ilyen típusú sérülést az okozza, hogy az ellentétes izmok ereje nincs egyensúlyban. A lábfejet a lábszár elülső izmai emelik fel, majd a nagyobb és erősebb lábikraizmok húzzák le, amikor a sarok járáskor vagy futáskor földet ér. A lábikraizmok olyan nagy erőt fejthetnek ki, ami sérülést okoz a lábszár elülső izmaiban.

Az anterolaterális sérülés legfőbb tünete a lábszár elülső és oldalsó részének fájdalma. Kezdetben a fájdalom közvetlenül azután érződik, miután a sarok futás közben a földhöz ér. Ha a sportoló tovább fut, a fájdalom minden lépésnél érezhető, és végül állandósul. Mire orvoshoz fordul, az izmok már érintésre is fájnak.

Az anterolaterális izomsérülés gyógyulásához a futást egy időre abba kell hagyni, és másfajta testedzést kell végezni. Hasznosak például azok a gyakorlatok, melyek nyújtják a lábikraizmokat. Ha a lábszár elülső izmai gyógyulni kezdenek, akkor erősítő gyakorlatokat kell kezdeni. Erre alkalmas pl. a "vödörfogantyú" gyakorlat, melyet minden második nap 3x10-es sorozatban lehet végezni.

A poszteromediális izomsérülés a lábszár elülső részének hátsó (poszterior) és belső (mediális) izomzatát érinti. Ezek az izmok emelik fel a sarkat közvetlenül azelőtt, mielőtt a lábujjak elrugaszkodnak a talajról. Gyakran alakul ki ilyen típusú izomsérülés, ha valaki töltéseken vagy domború kőúton fut, és tovább romlik, ha a lábfej túlságosan befelé fordul, és ha olyan edzőcipőben fut, amely nem akadályozza meg az ilyen befordulást.

A poszteromediális izomsérülésnél a fájdalom általában a lábszár belső részében kezdődik körülbelül 3-15 cm-rel a boka fölött, és erősödik, amikor a futó a lábujjaira áll vagy befelé hajlítja a bokáját. Ha nem hagyja abba a futást, a fájdalom előre terjed, pl. a belső bokára, majd pedig a lábszáron felfelé, egészen a térdtől 5-10 cm-es magasságig. A fájdalom a sérülés terjedésével növekszik. Először csak az inak gyulladtak és fájnak, de ha a terhelés folytatódik, akkor maguk az izmok is gyulladásba jönnek. Végül a gyulladt ín annyira megfeszül, hogy leszakadhat a csontról; ez vérzéssel és további gyulladással jár. Néha az ín leszakadásakor egy kis darab a sípcsontból is letörik.

A kezelés legfontosabb eleme, hogy abba kell hagyni a futást, és csak akkor szabad folytatni, ha már nem okoz fájdalmat. Addig egyéb gyakorlatokra kell áttérni. Olyan edzőcipőt kell vásárolni, amelynek hátsó bőrrésze merev, jól tartja a sarkat, és különleges íves alátámasztása megakadályozza, hogy a lábfej túlságosan beforduljon. Kemény, aszfaltozott úton nem célszerű futni, mert az a lábszárizmok újabb sérülését okozhatja. Hasznosak azok a gyakorlatok, melyekkel a sérült izmok erősíthetők. Azokban a súlyos esetekben, amikor a sípcsont egy darabja is leszakadt, a kezelés részeként műtétet is végezhetnek, hogy a csontot újra rögzítsék. A műtét után azonban sokáig nem szabad futni. Kísérletekben a lábszárizom bizonyos sérüléseit sikerült meggyógyítani naponta adott kalcitonin (az csont képződését szabályozó hormon) injekcióval vagy szájon át adott alendronáttal (a csont leépülését lassító gyógyszer) olyan sérülések esetében, melyek nem reagáltak más kezelési módokra. Néha a rendelkezésre álló kezelési eljárások egyike sem hatékony, ezért a futást véglegesen abba kell hagyni.

| lábszárizmok, sérülés, izomsérülés
2009-02-17 16:27:00
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop