Váll artroszkópia

A vállízület a test legsérülékenyebb ízülete, a ficamok fele a vállízületben jön létre. Bonyolultságát a rendkívül nagy mozgásterjedelem minden pontján szükséges stabilitás - az ezt biztosító mozgató- és rögzítőapparátus magyarázza.


Vállízületi kopás

Általában valamilyen más elváltozás, mint veleszületett fejlődési rendellenesség vagy sérülés következtében alakul ki. A betegek ötven-hatvan évesek, fő panaszuk a válltáji fájdalom, amit gyakran előz meg egyéb vállízületi betegség.


A váll krónikus instabilitása

Mivel a vállízület mozgása igen sokirányú, ennek ára az ízület stabilitása. Az ízületi tok csontos alapja nagyon sekély, az ízületet a vápa porcos pereme és a környező inak és izmok stabilizálják. Ha ezek a képletek sérülnek, az ízület instabillá válik, és a visszatérő ficamok elkerülhetetlenek lesznek. A ficamok történhetnek előre, hátra vagy különböző irányokba.


A rotátor köpeny (forgató izomcsoport) sérülései

A rotátor köpeny a forgató izmok inainak köpenyszerű képződménye, mely az ízületi tokot szorosan körülveszi és az ízület stabilizálásában játszik fontos szerepet. Az izomköpeny betegségei három alapvető mechanizmusra vezethetők vissza. Az izomköpeny fáradásos elfajulása, sérülése, illetve a vérellátás károsodása.


A kulcscsont és a lapockanyúlvány közötti ízület sérülései

Vállra eséskor részleges ficam jöhet létre az ízületben; ha súlyosabb a sérülés, a kulcscsont és a lapocka közötti szalagok is elszakadhatnak, így az ízület teljes ficam keletkezik. Jellemzően a sérült egy ujjal rá tud mutatni a sérült területre.


Lapockatörések

Többnyire nagy erőbehatások következtében keletkeznek, gyakran együtt járva bordatöréssel. Jellemzően a váll mozgása fájdalmas, de mozgásterjedelme teljes. A röntgen képen a lapocka testének vagy nyakának törése ábrázolódik.


Vállficam

A vállficam gyakori sérülés; a felkarcsont feje általában előre, illetve a hónaljárok felé történik, a hátsó ficam ritka, epilepsziás roham vagy súlyos áramütés után gyakoribb.