Fagyás, súlyos
A súlyos fagyási sérülés olyan hidegártalom, ami egy vagy több testrész tartós károsodását jelenti. Súlyos fagyási sérülések kialakulására hajlamosít az érelmeszesedés - a verőerek falának elvékonyodása és megkeményedése - miatt kialakult rossz keringés, valamint az érgörcsök, amiket dohányzás, idegrendszeri megbetegedések és bizonyos gyógyszerek szedése okozhat. Veszélyes a keringést leszorító, túl szoros kesztyűk vagy csizmák viselése is. A legnagyobb veszélynek a fedetlen kezek és lábak vannak kitéve. A fagyási sérülés hátterében a csökkent vérátáramlás és a szövetekben kialakult jégkristályok hatása áll.
A sérültet meleg takaróba kell bugyolálni. A fagyott kezeket és lábakat a segélynyújtó által még elviselhető hőmérsékletűnek érzett (38-40 °C-os) vízben kell melegíteni. Nem szabad a fagyott embert tűz mellett felmelegíteni vagy hóval bedörzsölni. Miután az áldozatot biztonságba helyezték, segít, ha forró italt itatnak vele. A fagyott területet óvatosan le kell mosni, meg kell szárítani, majd - miután steril kötszerrel bekötözték - gondosan tisztán kell tartani a fertőzés elkerülése céljából. A fagyás felismerése után azonnal antibiotikumot kell adni a betegnek. Néhány szakértő tetanusz elleni védőoltást is javasol. Szájon át vagy injekcióban adott rezerpinnel kitágíthatók az erek és javítható a fagyott rész vérellátása.
A legtöbb embernél hónapokig tartó, lassú javulás következik be, bár néha sebészi úton kell eltávolítani az elhalt szöveteket. Mivel a fagyási sérülés először nagyobbnak és súlyosabbnak tűnhet, mint később - néhány hét vagy hónap múlva -, ezért az esetleges csonkolásról általában csak azután döntenek, ha a szöveteknek már volt idejük a gyógyulásra.
Gyakran előfordul, hogy az áldozatnak a saját, fagyott lábán kell biztonságba jutnia. Ha a lábat meg lehet óvni a további fagyástól, akkor a legtöbb esetben jobb, ha a még fagyott lábára áll rá a sérült, mintha előbb felmelegítenék. A megfagyott, majd felmelegített láb sokkal sérülékenyebb, különösen durva talajon.