Hirdetés

A csontritkulás gyakoriságáról

Napjaink orvostudományának egyik előtérben álló kérdése a csontritkulás. Míg egy-két évtizede az orvosi szakkönyvek alig néhány sort szenteltek e témának, mára külön tudományággá vált. Számos, a csontokkal foglalkozó folyóirat jelenik meg világszerte, s több tudományos társaság alakult, melyek rendszeres kongresszusokat szerveznek.

csontritkulás, osteoporosis, törés |

Gyógy-ír   Kisalföld | Horváth, K.

Miért e nagy érdeklődés?

A csontritkulásnak és szövődményeinek jelentős egészségügyi, gazdasági és szociális következményei vannak. A csontritkulás jelentősége döntően következményeiben rejlik, abban, hogy a csontritkulásban szenvedő beteg csontjai könnyen törnek. A csontritkulásos törések leggyakoribb helyei a csukló, a csípőtáj (amit a köznyelv combnyaktörésnek hív) és a csigolyák. Sajnos, a betegség sokszor csak akkor kerül felismerésre, amikor a csonttörések jelentkeznek. A törések pedig csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Mivel a betegség kezdetben tünetmentesen zajlik, pontos adatok elterjedtségére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre. Becslések szerint a lakosság 9-15 százaléka szenved csontritkulásban. Európában, az USA-ban és Japánban együttesen 75 millióra becsülik a megbetegedettek számát. Hazánkban óvatos becslések szerint is legalább 1 millió embert érint.

Viszonylag több és pontosabb adat áll rendelkezésre a különféle, csontritkulással összefüggő törésekkel kapcsolatban. Ezek közül is a csípőtáji törésekről tudjuk a legtöbb adatot, tekintve, hogy ezek a törések mindenképpen kórházi ellátást igényelnek. Riasztó adat, hogy míg 1990-ben kb. 1,7 millióan szenvedtek csípőtáji törést a világon, addig 2050-re ez a szám becslések szerint 6,3 millióra fog emelkedni. Magyarországon évente 15 ezer körül van ezen típusú törések száma. A csípőtáji törés az életet veszélyeztető állapot. A következtében fellépő halálozás igen magas, eléri a 20 százalékot. A probléma nagyságrendjének érzékeltetésére: Angliában több nő hal meg csípőtáji törés következtében, mint emlő- és méhrákban együttesen! A túlélők kb. egynegyede legalább 1 évig tartó rehabilitációt igényel, és fele soha nem lesz képes a törés után önálló életvitelre.

A csuklótörésekre vonatkozóan jóval kevesebb adatunk van, ugyanis e törések nem igényelnek kórházi kezelést, így jóval nehezebb a nyomonkövetés, statisztikakészítés. Előfordulása nagyságrendben hasonló a csípőtáji törésekhez.

A csigolyatörések gyakoriságáról ugyancsak nehéz pontos adatokkal szolgálni. Részben, mert a törések egy része észrevétlenül zajlik, másrészt a felismert eseteknek is csak kis része igényel kórházi kezelést. Nemzetközi statisztikák szerint a 70 éves nők negyedének, míg 80 éves korban gyakorlatilag minden nőnek van legalább egy összeroppant csigolyája! Győr-Moson-Sopron megyében megközelítőleg tízezer asszony él törött csigolyával!

Természetesen a csontritkulás esetén más csontokon is gyakoribbak a törések: így bordatörés, bokatörés is több fordul elő, mint az egészségeseken.

A mai anyagi érdekeltségű társadalomban nem közömbös a csontritkulás, illetve az ezzel kapcsolatos törések költségkihatása sem. Az USA-ban 10 milliárd dollárra becsülik évente a csontritkulás okozta törések költségét. Nálunk csupán a közvetlen kórházi költség egy csípőtáji törés esetén félmillió forint körül van. Ehhez jön még a rehabilitáció költsége. Látható tehát, hogy a csontritkulás és következményei milyen komoly terhet jelentenek mind a beteg emberre, mind a társadalomra.

csontritkulás, osteoporosis, törés

2002-07-18 13:27:33

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop