A glükokortikoidok által okozott csontritkulás kezelése

Csontritkulásról akkor beszélünk, ha a csöves- és csigolyacsontok sűrűsége és tömege, a csöves csontok vastagsága csökken, a csontvégek ritkulásával repedések, csonttörések következnek be. A fentiek következményeként mozgási fájdalmak alakulnak ki.

csontritkulás, szteroid, glükokortkoid, glükokortkoid | InforMed Hírek6   InforMed | Perjési, L.
A szteroidok egyik csoportját, a glükokortikoidokat, az immunrendszert befolyásoló és gyulladásellenes hatásuk miatt kiterjedten használják a klinikai gyakorlatban. A kezelés gyakori mellékhatása a glükokortikoid indukált csontritkulás, a hosszú távú kezelésre szoruló betegek akár 50%-ánál is beszámoltak előfordulásáról.

A törések gyorsan alakulnak ki, leginkább a csigolyák és a bordák érintettek. A glükokortikoid kezelés mellett kialakuló nagyobb csonttörési kockázatot több faktor együttes hatása okozza. A rizikó nagysága függ attól, milyen mértékben csökkent a csontsűrűség, és attól is, hogy a szteroidot mekkora adagban és milyen hosszan alkalmazzák.

A glükokortikoid kezelés több ponton hat a csontátépülés és csontújraképződés folyamatára, negatív hatása több változás eredményeképp alakul ki. A csontfelszívódást elősegítő hatásnál jelentősebb a csontképződést gátló hatás.

A glükokortikoid indukált csontbetegség jelenlegi kezelése a megfelelő kalcium és D-vitamin bevitel biztosításából, és esetlegesen biszfoszfonát csoportba tartalmazó készítmény alkalmazásából áll.
A glükokortikoidok hatása ellen leginkább a biszfoszfonátokat találták hatékonynak. A biszfoszfonátok főképp a csontfelszívódás ellen hatva eredményeznek csontsűrűség emelkedést.

A kutatók jelenleg egy anabolikus szer, a teriparatid és a legelterjedtebben használt biszfoszfonát, az alendronat összehasonlításával foglalkoznak.

A teriparatid anabolikus hatása az csontújraképződés közvetlen stimulációján és a csontújratermelő sejtek programozott sejthalálának gátlásán alapul.

Egy amerikai szaklapban megjelent közleményben a kutatók beszámoltak arról, hogy a 18 hónapos kezelési periódus alatt, az alendronat alkalmazáshoz viszonyítva, a teriparatidot kapó betegeknél jelentősen jobb csontsűrűség értékeket mértek. A teriparatiddal kezelt betegek körében, a 18 hónap alatt újonnan bekövetkező csigolyatörések száma jelentősen kevesebb volt, mint az alendronat csoportban.

A kezelés negatívuma, hogy, habár viszonylag enyhe fokú (például injekció helyén kialakult reakciók, fejfájás és szédülés), de számszerűleg több mellékhatásról számoltak be a teriparatidet kapó betegek.

Optimális esetben, a glükokortikoid kezelés megkezdésekor a csontritkulás elsődleges megelőzésére kell törekedni, azonban a hosszú távú terápia mellett mégis számos beteg csontmennyisége csökken. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a megelőzés elsődleges eszköze a kiegészítő kalcium és D-vitamin kezelés mellett egy hatékony biszfoszfonát készítmény alkalmazása. A hosszú távú glükokortikoid kezelésben részesülő, csökkent csontsűrűségű betegeknek azonban, a fenti kutatási eredmények alapján, megfontolandó volna első vonalbeli kezelésként teriparatidet adni.

| csontritkulás, szteroid, glükokortkoid
2008-01-02 08:59:00
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop