Amit a csontsűrűségmérésről tudni kell

A csontritkulás biztos diagnózisának felállításában a csontsűrűségmérés (osteodenzitometria) központi helyet foglal el. A csonttömeg mérésére alkalmas módszerek fejlődésének következtében ma már a betegség korai szakában felismerhető, a folyamat előrehaladása és a kezelés hatékonysága követhető.

csontritkulás, osteoporosis, csontsűrűség | Gyógy-ír   Kisalföld | Pottyondy, J.

A világon legszélesebb körben alkalmazott, legkorszerűbb és legérzékenyebb módszer a fotonabszorpciometria. A vizsgálandó testrészeken, illetve csontokon átbocsátott gamma- vagy röntgenfotonok elnyelődésének mértéke, melyet a csontsűrűségmérő készülékek nagy pontossággal érzékelnek, döntően a csontok ásványianyag-tartalmának függvénye. Végtagcsontok (például alkar) vizsgálata már egyetlen sugárnyalábbal elvégezhető (single photon absorptiomertry: SPA).

A törzs csontjaiban, így az osteoporosis diagnosztikájában nagyon fontos ágyéki csigolyákban és combnyakban azonban a lágyrészek többlet-sugárelnyelésének leszámítása csak két egymástól eltérő energiájú sugárnyaláb együttes alkalmazásával lehetséges. A törzsön ma már szinte csak a kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometriát alkalmazzák (dual energy x-ray absorptiometry: DEXA). A vizsgálat egyszerűen kivitelezhető, kényelmes vizsgálóágyon hanyatt fekvő helyzetben történik, előkészítést, éhgyomori állapotot nem igényel.

Az eljárás során a sugárterhelés a közönséges röntgenfelvételekhez képest is minimális, ennél fogva a beteg állapotának ellenőrzése számos alkalommal is gond nélkül ismételhető. Ezek a készülékek megadják az adott személy vizsgált csontjának ásványianyag-tartalmát abszolút értékben, a megfelelő életkorú és nemű egészségesek átlagértékéhez, valamint az azonos neműek fiatalkori legmagasabb ("csúcs"-) csonttömegéhez viszonyítva, mértékegységként az átlag standarddeviációját (SD) használva.

A vizsgálat célja a veszélyeztetett csoportokban kiszűrni az alacsony csonttömegűeket és a fiatalkori csúcscsonttömegtől való eltérés mértékéből megállapítani a törési kockázatot. Széles körű nemzetközi vizsgálatokból leszűrt tapasztalatok szerint 1 SD-nyi ásványianyag-csökkenés mintegy kétszeresére növeli az adott mérési helyen a törés kockázatát. Általános vélemény az, hogy 2,5 SD vagy ezt meghaladó csökkenés már jelentős törésveszélyt jelent.

  • Első lépés tehát annak tisztázása, hogy van-e a csontokban ásványianyag-hiány.
  • Ha igen, el kell dönteni, hogy ennek oka a csontszövet megfogyása, azaz osteporosis, vagy más ugyancsak ásványianyagtartalom-csökkenést okozó anyagcsere- vagy csontbetegség. Az alacsony csonttömeg nem egyenlő osteoporosissal. Néhány, csaknem mindenütt elvégezhető laboratóriumi vizsgálat segít a kérdés megválaszolásában.

Egy évvel az első vizsgálat után végzett újabb mérés eredménye alapján eldönthető, hogy eleve alacsony csúcscsonttömegről vagy csontvesztésről van-e szó, illetve milyen a csontvesztés sebessége. Utóbbi esetben következtethetünk a betegség lefolyására. A kezelés hatékonyságának megítélésére hosszabb távú denzitometriás követés szükséges. Az ellenőrző vizsgálatokat egy-két évenként, minden esetben ugyanazzal a készülékkel végezzük. (A különböző gyártó cégek által kifejlesztett vizsgáló berendezések eredményei egymással nem hasonlíthatók össze.)

| csontritkulás, osteoporosis, csontsűrűség
2002-07-18 13:31:49
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop