Tartásjavítás

A labda sajátossága egyrészt rugalmasságával, másrészt gömb formájának tulajdonítható. A gyakorlatok során a test kettős alátámasztással bír a stabil talaj és a labilis labda részéről. A labda tulajdonságait kihasználva terápiásan elsősorban a mozgásszervi, ezen belül a gerincpanaszok megelőzésére és kezelésére (pl. gerincsérv), illetve gerincferdülés, hanyag tartás rehabilitációjára alkalmazható. A labda használatának életkorbeli határai nincsenek, éppúgy beépíthető a tornaprogramjába egy bölcsődés gyermeknek, mint ahogy egy idős korú egyénnek. A labdagyakorlatok előnyei:

• A gyermek játékosan rávehető a rendszeres gyógytornára.
• A páciensek gyakorlókedve nő.
• A testhelyzetek korlátlanul változtathatóak.
• A gyakorlatok során az egész testet bevonjuk a gyakorlásba, ezáltal általános átmozgatást biztosítunk minden ízületnek.
• A labda stabilitásához állandó alkalmazkodás szükséges (ülő, hason fekvő, háton fekvő helyzetben egyaránt), ezáltal az egyensúlyozó készség fejlődik.

A labdán ülés előnyei:

• A törzsizmok összehangolt működésére van szükség az egyensúly megőrzéséhez.
• A labdán való ülés nem megerőltető a hátizmok számára.
• A helyes testtartást lényegesen könnyebb felvenni és megtartani, mint egy irodaszéken vagy az iskolapadban.
• Helyes medencedőlést biztosít.
• A gerincoszlop mozgékonysága növelhető.
• A porckorongokra kímélően hat.
• A mélyhátizmok erősödnek.
• A helytelen tartás következtében létrejött fájdalom csökkenthető.

Az előzőekben felsorolt előnyökre támaszkodva rendszeres használatát javasolom mindazoknak, akik irodai munkát végeznek

A torna felépítése

Az ülő helyzetű gyakorlatok legfontosabb feltétele a megfelelő labdaméret kiválasztása.

Helyes ülés a labdán:

• A karok lazán a combokon, a tenyerek a combok felé néznek.
• Csípő, térd 90 fokos szögben hajlított, a talpak teljes felszínükkel a talajon támaszkodnak.
• Lábak csípő szélességű terpeszben.

1. Rugózás a labdán függőlegesen felfelé.

Az ujjak kapcsolatban maradnak a labda felületével, míg a talpak végig a talajon támaszkodnak.

2. Medencénkkel jobbra-középre, illetve balra-középre gördítjük a labdát, a vállak végig mozdulatlanul és vízszintesen maradnak. (2. ábra).

3. Medencékkel előre-középre, illetve hátra-középre gördítjük a labdát, talpak fixen a talajon maradnak

1. Hason fekvés a labdán, két lábat felnyújtjuk a plafon felé, közben a két tenyér a talajon támaszkodik (4. ábra).

2. Hason fekvés a labdán, testsúlyunkat előre a két karunkra helyezzük. Térdünket lassan hajlítjuk és közben a lábszárunkkal gördítjük előre a labdát, a gyakorlat véghelyzeteként feltérdelünk a labdára.

3. Hasunkkal támasztjuk a labdát, két kart oldalra, a mellkas magasságába emeljük, hátunkkal kissé homorítunk. (3. ábra).

1. Háton fekvés a talajon, két láb nyújtott térdekkel a labdán támaszkodik. Medencénket elemeljük a talajról, majd a jobb lábbal átnyújtózunk bal oldalra, ezáltal a törzsben forgó mozgás jön létre. Másik lábbal is elvégezzük a feladatot. Fontos, hogy a gyakorlat során a hát és a lapockák a talajon leszorítva maradjanak.

2. Mindkét lábat nyújtott térddel a labdára helyezzük, medencénket leszorítjuk a talajra. Páros lábbal jobbra, illetve balra gördítjük a labdát.

3. Háton fekvés a talajon, két lábunk hajlított térddel talpon támaszkodva a labdán. Egyensúlyunkat megtartva medencénket megemeljük, 3 másodpercig megtartjuk, majd leengedjük.

4. Leguggolunk a labda elé, hátunkkal megtámaszkodunk a labdán, majd testsúlyunkat hátra helyezzük, térdünket nyújtjuk, miközben a labda a hátunk alatt hátrafelé gördül. (5. ábra).

A gyakorlatot tetszőleges ismétlésszámban végezhetjük.

Farkas, A.