A gyógytorna mint mozgásterápia

Mozgással is lehet gyógyítani? Igen, lehet. Sőt! Az orvostudomány egyre inkább elismeri létjogosultságunkat, s egyre több egészségügyi szakterület tart igényt a szakmailag felkészült gyógytornászok munkájára.

"Guruló kőre nem tapad moha." Ez mind szellemi, mind fizikai síkon így van. Ha valami állandó mozgásban van, az nem tud berozsdásodni, nem tud elveszni, állandóan szem előtt van, mindig észrevehető. A mozgás fontosságára, szükségességére szeretném felhívni a figyelmet, mind arra a sok-sok pozitívumra szeretnék rávilágítani, amit általa csak nyerhetünk.

Már szinte hallom az ellenvetéseket: nekem torna? Ugyan minek? Mozgok én eleget egész nap! Majd pont és fogok ugrándozni, meg futkározni? Nem nekem való már az ilyen bohóckodás, öreg és fáradt vagyok én ehhez! Ez e lehető legeslegrosszabb hozzáállás, amit csak el lehet képzelni! Szeretném önöket meggyőzni és a mozgás, a torna mellett kiállni, megvédeni az álláspontomat.

Önmagukat csapják be, akik úgy hiszik, hogy a kor előrehaladtával egyre lejjebb kell tenni a mércét, mert ezáltal olyanokká válnak, mint akik lépésről lépésre feladják életműködéseiket. Erőforrásaink csökkenése belülről kiindulva és fokról fokra zajlik, de nem az öregedés okán. Ha egyes cselekedetek kimaradnak szokásos viselkedési munkáink közül, agyunk hamarosan ki is húzza és leírja ezeket a leltárból, vagyis elfelejti. Ezen cselekedetek gyakorlata és érzete fokozatosan elhalványul, majd a tudás egyszerűen eltűnik.

A gyerekekre oly jellemző izgő-mozgó életforma szép lassan az évek során lecsillapodik, a természetes mozgásvágy csökken. Idősebb korban az értelemnek kell gondoskodni arról, hogy okosan és eleget mozogjunk. A kényelmes életmód veszélyes tud lenni, könnyen átcsap tunyaságba, tétlenségbe. Ezt megengedni pedig igen nagy hiba lenne!

A kor előrehaladtával a fizikai tevékenység nemhogy egyre kevésbé, épp ellenkezőleg, egyre nagyobb mértékben válik szükségessé az ember számára. A Palomre-jelentés szerint - 268, 60 év feletti emberen lefolytatott, 10 évig tartott vizsgálat alapján - a megbetegedés gyakoriságának foka sokkal közvetlenebb összefüggésben áll a mozgáshiánnyal, mint a dohányzással vagy az elhízással! A vizsgált személyek közül a testmozgást nem végző személyeknél két és félszer nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy legkevesebb 14 napot töltöttek ágyban betegség miatt, mint azoknál, akik fizikailag aktívak voltak. Ugyanezen vizsgálat során rámutattak, hogy a testileg inaktívak négyszerte hajlamosabbak voltak a különböző betegségekre, mint a fizikailag tevékenyek. Ugyanezen tétlen személyek ötven százaléka halt meg hamarabb a vártnál, összehasonlítva azzal az 1/3-1/4 közötti értékkel, ami a fizikailag aktív személyekre vonatkozott. Vagyis minél jobban beszűkítjük fizikai mozgásterünket, annál jobban lecsökkentjük esélyünket az egészségre és hosszú életre.

Egyes tudósok úgy találták, hogy az emberi szervezet képes egészen addig megtartani magas működő- és alkalmazkodóképességét, amíg elegendő mennyiségű megválaszolandó kihívással kerül szembe. Nagyon sok - az idős kornak tulajdonított - testi baj oka nem maga az öregedés, hanem a mozgáshiányból vagy egyoldalú használatból származó funkcionális hiányosság.

Mindennapi munkánk során bizony elég egyoldalúan használjuk izmainkat, ízületeinket. Az egyoldalú izommunka egyes izmokat túlterhel, míg más izomrostok egyáltalán nem dolgoznak a munkafázis alatt. A tornával pontosan ezeket a nem használt izmokat tudjuk munkára bírni, míg az agyonterhelteket pedig ellazítjuk. Az ízületeknek sem mindegy, hogy milyen igénybevételnek vannak kitéve. A napi ténykedéseink során nem használjuk az ízületeinket teljes mozgásterjedelmükben. Például vállból a fülünk mellé tudjuk karjainkat nyújtani. Erre azonban a legritkább esetben kerül sor, mert ha olyan magasra kell felnyúlni, akkor inkább felállunk valamire. Ha pedig a teljes mozgáspályát nem használjuk ki, akkor a mozgásterjedelem végpontjai egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, szép lassan, szinte észrevétlenül beszűkül a mozgástartomány.

Minden kezdet nehéz, de az akaraterő és a cél segítségünkre van. Az akaraterő adott, a célok:

• a csontok szilárdságának megőrzése;
• az ízületek mozgásterjedelmének megtartása, fokozása;
• az izomerő megtartása, növelése;
• az állóképesség javulása;
• a vérkeringés jobb lesz, a szervek több oxigént és tápanyagot kapnak;
• a légzésfunkció kedvező alakulása;
• a közérzet javul, nagyobb energiával tudjuk elvégezni feladatainkat;
• endorfin termelődése;
• az emésztés javul, a bélrenyheség megszűnik;
• néhány kiló lemegy, ami az ízületeknek sem mindegy.