1. A ló megsimogatása és üdvözlése, mely történhet a ló mellől, vagy a hátáról. A lóra szállás egy speciális rámpa segítségével történik, melyre tolókocsival is fel lehet menni, vízszintes része kb. 1 méter magas, így még az átlagosnál nagyobb ló esetében sem okoz gondot a felülés. (Természetesen akinek szükséges, segítünk.) Miután elindítottuk a lovat, a lovas előrehajolva átöleli a ló nyakát, megpróbál ellazulni. Az első néhány perc célja a ráhangolódás, a káros külső- és belső ingerek kikapcsolása. A ló testének melege, puhasága, járásának ringása nagyon kellemes és megnyugtató érzést kelt a betegben.

2. Igyekszünk elősegíteni a kontrakturák oldódását. A lovon ülés, a ló járása már önmagában is mobilizáló hatású, az alsó végtagok izomzatát közvetlenül nyújtja-lazítja. A törzset és a felső végtagokat rotációval, aktív nyújtózással mozgatjuk át.

3. Ezután rátérünk a korrekciós gyakorlatokra. Szimmetrikus, egyensúlyi helyzetre törekszünk, melynek elérésében rengeteget segítenek a ló hátának háromdimenziós lengései. A lovas ugyanis akkor ül helyesen és egyben kényelmesen, ha a háta egyenes. A lépésben menő ló tehát önkorrekcióra serkenti lovasát. Ezenkívül, mivel egy pillanatonként változó egyensúlyi helyzethez kell alkalmazkodni, az abnormális mozgások könnyebben leépíthetők és a fiziológiás izom- és egyensúlyreakciók kerülnek előtérbe.

Ha egy lépegető lovon ülő ember felső testének mozgásait összehasonlítjuk egy járó emberével, megállapíthatjuk, hogy a két mozgás szinte azonos. Ez igen nagy jelentőségű lehet egy olyan betegnél, aki születése óta járásképtelen, vagy csak nehezen tud menni, ugyanis az ő agya nem rendelkezik a normális járás mozgásinformációival. A lovaglás során azonban folyamatosan áramlanak a központi idegrendszer felé ezek az impulzusok.

4. A terápia következő részét a speciális fejlesztő gyakorlatok képezik. Ezek során a lovastorna alapelemeit tanítjuk és ismételtetjük a gyerekekkel, könnyített formában, mindenkinek a saját szintjén.

A haladók képesek már néhány nehezebb, nagyobb ügyességet, erőt és bátorságot is kívánó feladat elvégzésére, mint például a lovon féloldalt ülés, a menetiránynak háttal utazás, a feltérdelés, vagy a négykézláb helyzetben egy-egy végtag vízszintesig nyújtása. Ezek a gyakorlatok kiválóan alkalmasak a sikerélmény biztosítására, és ezáltal az önbizalom növelésére, erősítésére.

5. A foglalkozás végén mindig játékos gyakorlatokat végeztetünk karikával, labdával vagy egyéb szerekkel, lépésben vagy álló helyzetben.

6. A lóról leszállás történhet egyedül vagy segítséggel, a kicsi gyerekeket pedig egyszerűen levesszük a ló hátáról. Búcsúzáskor megsimogatják, jutalmazzák a lovat, megköszönik neki a segítséget.

Eddigi tapasztalatainkat összegezve mindenképpen számolhatunk az alábbi pozitív változásokkal:

• Az önértékelés, az önbizalom fejlődése, a félelem legyőzése.
• A koncentrálóképesség és az együttműködési készség fejlődése.
• A kontrakturák, a görcsös izomzat, a szorongás oldása, a testtartás javulása.
• A koordináció és az egyensúlyreakciók javulása.
• A mozgások kontrolláltabbá válása.
• A környezettel, állatokkal való jó kapcsolat kiépülése.
• A gyermekközösség többi tagjával szembeni önzetlenség, segítőkészség, tapintat kialakulása.
• A szocializációs folyamat és a fogyatékosok társadalmi beilleszkedésének könnyebbé válása.
• A szabadidő hasznos és szórakoztató eltöltése.