Hirdetés

A rehabilitációs kezelésekről

Rehabilitációnak nevezzük mindazon tevékenységek összességét, amelyekkel a szívbeteg a lehető legjobb fizikai, szellemi és társadalmi feltételek mellett, saját erőfeszítése révén a lehető legnagyobb mértékben visszanyeri helyét a közösségben és aktív, produktív életet élhet.

rehabilitáció, rehabilitációs kezelésekről |

Gyógy-ír   Kisalföld | Kovács, G.

A fenti megfogalmazás kissé bonyolultnak tűnik, egyszerűbben az alábbiak szerint történik. A beteg számára a rehabilitáció akkor kezdődik, amikor a "kardiális eseményt" - szívizominfarktust -, szívműtétet túlélte, de az egészségét még nem nyerte vissza.

Számos vizsgálat igazolta, hogy a rehabilitáció 20-24%-kal csökkentette az infarktus utáni halálozást. Többek között rendkívül fontos a kedvezőtlen pszichológiai állapot kezelése, mert jótékony hatást gyakorol a betegségből való kilábalásra.

A rehabilitációt három fontos részre lehet osztani.

A kórházi rehabilitáció

A régebbi felfogáshoz és praktikákhoz képest, amely szerint az infarktusos beteg 6 hétig mozdulatlanul feküdt, ma már az első napon elkezdődik az intenzív-szubintenzív részlegen a lábak aktív és passzív mozgatásával. Szövődménymentes esetben 24 óra elteltével a beteg már az ágyban, karosszékben ülve fogat moshat, borotválkozhat. A 3-4. napon zuhanyozhat, szabadon kiülhet, az ágy körül sétálhat. Már az első héten megtörténhet a korai terheléses vizsgálat, amely a kórházi elbocsátás előtti állapotfelméréshez szükséges. Amennyiben ez a vizsgálat pozitív, a beteg a további invazív kivizsgálás (szívkatéterezés) irányába halad. Amennyiben negatív, akkor átlép a rehabilitáció következő szakaszába, és szanatóriumba kerül.

Szanatóriumi rehabilitáció

A szanatóriumi rehabilitáció a lábadozásra és az azt követő szakaszra vonatkozik. A betegek fizikai tréningprogramokat végeznek, előzetes "szintfelmérést" követően, amelynek alapja lehet a korai terhelhetőségi szint és egyéb eljárások. Ezek alapján a betegeket alacsony, közepes és magas kockázati csoportokba soroljuk. A szanatóriumi kezelés ideje három hét. Ezt követően egy kontroll terheléses vizsgálat történik, ennek alapján adhatunk az otthoni életmódra tanácsokat, mielőtt a beteg haza távozik.

A rehabilitáció során rendkívül fontos a betegek lelki vezetése - a betegséggel való együttélést kell megtanulni, ugyanakkor igyekezni kell megszabadulni az erős betegségtudattól. Az infarktusos betegeknél mérsékelt vagy súlyos fokú depresszió 10-20%-ban, szorongás 5-10%-ban jelentkezik. Ezenkívül gyakoriak a szexuális, családi, munkahelyi alkohol-, esetleg gyógyszer- vagy kábítószer-függőségi problémák. Ilyenkor hatékony lehet a rövid távú stresszmenedzsment, csoportterápia mellett szakképzett pszichológus és pszichiáter közreműködése.

Ambuláns rehabilitáció

Az ambuláns kardiológiai rehabilitációra akkor kerül sor, amikor a beteg a szanatóriumban már elsajátította a tréningprogramot és hazatért. A kezelés folytatása folytatása ambulanter módon (a beteg csak a kezelésekre jár be az intézetbe) történik - amennyire erre van mód, csoportosan, illetve egyénileg -, legalább hetente 2-szer. Ezzel párhuzamosan szükségesek az életmódbeli változtatások, a rizikófaktorok kiiktatása. A rehabilitáció egy átmenet, segítséget jelent a betegség és az azt követő "más típusú" életmód elsajátítására.

rehabilitáció, rehabilitációs kezelésekről

2002-07-18 12:31:20

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop