Amputáltak rehabilitációja

A mobilizációt, vagyis a beteg lábra állítását célszerű a műtét után a beteg állapotától függően minél előbb elkezdeni, így az agykérgi reprezentáció, valamint az esetleges fantomfájdalom kiaknázása is lehetséges.

Korai mobilizáció

Egyaránt fontos a légző- és végtagtorna, az értorna (érbetegnél a meglévő alsó végtagon), a csonktorna, majd az állás-, egyensúly-, járásgyakorlatok léglábbal történő megkezdése. A járástanulás különböző fázisaiban kondicionáló tornát végezhetünk a felső végtagok erősítésére.Amennyiben a protetizálásra lehetőség van, akkor lényeges a korai ideiglenes művégtaggal történő ellátás, melynek feltétele a megfelelő segédeszköz-ellátás.

Pszichológiai teendők

A megbomlott pszichológiai egyensúly, megváltozott testkép helyreállítása szintén a sikeres rehabilitáció része. Emellett meg kell kezdeni a foglalkozási és szociális rehabilitációt is. Meg kell teremteni az amputált beteg harmonikus kapcsolatát a külvilággal, először is a családdal, aztán a munkahellyel. Ezen az úton önálló rehabilitációs terv készítésére kell biztatni, és természetesen ebben a beteg segítségére kell lenni.

| rehabilitáció, Amputáltak rehabilitációja, végtagtorna, korai mobilizáció
2002-07-29 10:54:43
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop