Hirdetés

A téli balesetekről általában

Amikor beköszönt a tél, leesik a hó, a megváltozott időjárás, illetve a rossz útviszonyok miatt gyakoriak a szezonális balesetek, melyeket két nagy csoportba sorolhatunk. Az egyik csoportba a szabadidő eltöltésével kapcsolatos sérülések tartoznak, a másikba a megváltozott útviszonyok, a csúszós, jeges, havas járdákon, úttesteken bekövetkezett balesetek tartoznak.

baleset, műtét, tél, trauma |

Gyógy-ír   Kisalföld | Horváth, B.

A télisportok

ûzése közben keletkezett balesetek gyakorlatilag speciálisak, jellemzőek az adott sporttevékenységre, illetve adott mozgásformákra. Vezető helyen a síelés közben keletkezett komolyabb, speciális sebészeti ellátást igénylő sérüléstípusok állnak.

A síelés közben felvett testtartásból, mozgásból adódóan jellemző a sérülés mechanizmusa: Enyhén hajlított térd, kifelé fordított sarok, rögzített láb mellett (sícipő), illetve a láb ellenkező irányú csavarodásánál a sítalp nem engedi a bokát-lábat fordulni. A fő erő ezáltal a térdre és a lábszárral tevődik át. Az erő nagyságától függően a térd szalagjainak (belső oldalszalag, elülső keresztszalag), illetve holdas porcainak (meniscus) különböző mértékû szakadása jön létre.

Ezek a sérülések a fiatalabb korosztálynál gyakoribbak, mivel a csonthártya és a csontok még erősebbek, így azok nehezebben törnek.

A szalagsérülések a szakadás mértékétől függően pihenést, kíméletet igényelnek, nagyobb mértékû szakadásnál külső rögzítés, legrosszabb esetben pedig a szalagok mûtéti rekonstrukciója jön szóba.

A meniscuson keletkezett sérülések általában mûtéti ellátást igényelnek: a meniscus visszavarrását vagy eltávolítását. Ilyen sérülések létrejöttekor feltétlenül keressünk hozzáértő szakembert, aki eldönti, hogy milyen mértékû terápiás beavatkozásra van szükség. Középkorúaknál hasonló sérülésre (csavarásos mechanizmus) általában a lábszár csontjainak csavarásos (spirál) jellegû törése keletkezik. A csontok elmozdulásának mértéke szerint az ilyen jellegû sérülések konzervatívan is kezelhetők (gipsz, húzatás, majd gipsz), illetve mûtét válhat szükségessé. Megjegyzem, hogy húzatásos kezelés esetén 3-4 hetes kórházi kezelésre szorul a beteg. Ez az oka annak, hogy a nagy síelőhagyományokkal rendelkező országokban (Svájc, Ausztria, Németország) a kórházi kapacitás jobb kihasználása miatt jelentősen fejlesztették az ilyen jellegû sérülések mûtéti kezelését, amivel a kórházi kezelés időtartama 7-10 napra csökkenthető.

A téli sérülések közül a második helyet a korcsolyázás közben elszenvedett balesetek foglalják el. A mechanizmus annyiban más a síeléshez viszonyítva, hogy itt inkább a láb vagy a boka mozdul el, csúszik ki. Ilyenkor vagy direkt a bokaszalagok szakadnak el, vagy a bokanyúlványok törése jön létre. Itt is a sérülés súlyosságától függően dönt a szakorvos konzervatív, esetleg mûtéti kezelés mellett.

Elesés kapcsán sérülhet a felső végtag is. Leggyakrabban a "tenyérre esés" fordul elő, melynek a csukló rándulása, törése, vagy könyöktáji törés a következménye. Ellátásukat tekintve a törés helyétől, az elmozdulás mértékétől függően gipszrögzítést vagy mûtéti megoldást választunk.

Csak tanulságként említenék egy esetet, melyből kiderül, hogy a szánkózás sem veszélytelen! Apa és gyermeke együtt ültek a szánkón (elöl a gyermek), a nagy sebességre felgyorsult szánkó egy fának ütközött, és a szülő saját súlyánál fogva a fának nyomta gyermekét, aki combnyaktörést szenvedett.

Az első nagyobb havazás, fagyás jelentősen megnöveli a balesetsebészet forgalmát. Nem vagyunk elég körültekintőek, továbbra is sietünk, ilyenkor még az egyébként otthon ülő, idős emberek is mozgékonyabbá válnak. Gyakran megcsúsznak, elesnek, csukló-, illetve könyöktáji sérüléseket szenvednek.

Időskorban az úgynevezett "típusos orsócsonttörés" előfordulása gyakoribb. Típusos mechanizmussal (tenyérre esés), típusos helyén (a csukló felett 2-3 centiméterrel), típusos elmozdulással (a csukló úgynevezett bajonettállása). Kezelése általában konzervatív, félkonzervatív, ritkán mûtéti.

A másik, főként idősebbeknél előforduló sérülés a combnyaktáji törés, mely általában mûtéti kezelést igényel, szerencsétlenebb esetben csípőprotézis beültetése jöhet szóba. A fentebb ismertetett sérüléstípusok más időszakban lényegesen ritkábban fordulnak elő, ezért is érdemlik ki a "szezonális balesetek" egyik csoportmegnevezését. Kellő körültekintéssel, figyelemmel számuk lényegesen csökkenthető, de elkerülésükre egyértelmû receptet adni nem lehet.

baleset, műtét, tél, trauma

2002-07-18 12:02:07

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop