Az utóbbi időben azonban mintha ők lennének kevesebben. Egyre többen beszélnek szívesen kételyeikről és hibáikról, szeretnék, ha rájuk is, mint emberekre tekintenének.

Manapság a tévedhetetlen gyógyító képe már a múlté. Az orvosok nem mindig tudják, mi a baja a betegüknek, vagy mit csináljanak egyes esetekben. Tele vannak bizonytalansággal, és ezt a tényt mind többen osztják meg betegeikkel is.

Annak, hogy az orvosok istenekként kezdtek viselkedni, a betegek az okai, mi akartunk hinni abban, hogy valóban azok, nemcsak úgy tesznek. A legtöbb ember számára elviselhetetlen a bizonytalanság, különösen, ha épp az életéről van szó. Biztonságérzetre van szükségünk, még akkor is, ha tudjuk, lehet, hogy ez hamis.

– A félelemmel és reménytelenséggel csak úgy tudunk megbirkózni, ha a bizonytalansági tényezőt csökkentjük, ez természetes reakció – mondja Harold Bursztajn, a Harvard-egyetem pszichológusa. – Most, hogy az orvosokra is, mint emberekre tekintünk, lehet, hogy fel kell adnunk ezt a mechanizmust, és ez nem mindig könnyű.

Bár a szakirodalom arra bíztatja az orvosokat, hogy pontosan tárják fel betegeik előtt a kételyeiket, arra nézve nem sok vizsgálat történt, vajon hogyan fogadják valójában a betegek ezt a fajta nyíltságot.

Newsweek