A szociális biztonság a mai gazdasági és szociálpolitikai helyzetben egyre gyengébb: pár hónap alatt akár egy egész család elnincstelenedhet a családfő egészségi állapotának megromlása és munkaképtelensége miatt.

A legtöbb családban kevés a felhalmozott tartalék ahhoz, hogy több hónapos fizetéskiesés mellett akár csak a havi rezsit fedezni tudják, és még ahol van is valami kis megtakarított pénz, az sem elég fél-egy évnél hosszabb keresőképtelenség során a család fenntartásához. Ráadásul nemcsak a kieső bevétel, hanem a családtagokra nehezedő ápolási terhek és a gyógyításhoz szükséges gyógyszerek, vizsgálatok és kezelések ára is pluszként nehezedik a házikasszára. Az egyedül élők még ennél is rosszabb helyzetben lehetnek…

A halhatatlanság sem örök

Amíg fiatalok vagyunk, halhatatlannak és sérthetetlennek érezzük magunkat még akkor is úgy gondoljuk ezt, ha közeli rokon, ismerős dől ki a sorból. A legtöbben ezért élnek úgy, ahogy épp kényelmes, jólesik vagy a „sors hozza”. Azaz fiatal korban, amikor még minden jól működik, senkinek sem jut eszébe, hogy a következő 10-60 év egészségi állapotát épp a jelenben alapozzuk meg, s amit ma elhanyagolunk, lebecsülünk, figyelmen kívül hagyunk, az majd később hatalmas erővel csap vissza. Szabad gondtalanul akár több végén is egyszerre égetni a gyertyát, figyelmen kívül hagyni testünk kisebb-nagyobb jelzéseit, és „csak úgy, kedvünk szerint beleélni a világba”, de később a következményeket is vállalni kell majd!

Sajnos, igen ritkán igazak a szokásos kibúvók, mint pl. „...a nagypapa 90 éves, pedig egész életében dohányzott és semmi baja”, vagy „Pista mindennap 1 liter bort iszik, és még sincs baja a májának…” - ezek inkább a szabályt erősítő kivételek. Egészségünkkel nem lehet büntetlenül garázdálkodni!

Testünk rendszeres ápolásra, gondozásra, törődésre és figyelemre szorul. Ahogy az autó sem egy tank benzinnel fut a zúzdába jutásáig, a testnek is rendszeres energiatankolásra, töltekezésre és pihenésre van szüksége. Az autó példájánál maradva: a külső lemosáson kívül rendszeres belső szervizre, karbantartásra is szükség van ahhoz, hogy hosszú ideig szolgálhasson bennünket.

Testünket a legtöbben ennél mostohábban kezeljük, hiszen még annyira sem méltatjuk, hogy legalább időnként kiszűrjük, nincs-e valahol túlterhelésből vagy épp elhanyagoltságból adódó kisebb-nagyobb hiba - ami most talán még nem okoz teljes üzemzavart, csak időnként akadozik, esetleg a reggeli indulás nehézkes vagy hamarabb fulladunk ki a nap végére. Ám, ha nem történik hamarosan korrekció, előbb-utóbb nem megy tovább a „járgány”.

Regulációs vagy funkcionális hiba?

A testi elváltozások többsége nem akkor jön étre, amikor a fájdalom vagy panasz megjelenik. Még egy daganat kialakulása is évekkel korábban indul el - kevesen tudják, hogy mielőtt felfedeznek egy daganatot, előtte már 2-3 évvel is sokmilliónyi daganatos sejt kering a vérben és a nyirokban, ezek aztán egyszer csak befészkelik magukat egy szervbe, ahonnét további kis fióktelepeket képeznek.

Persze ez nemcsak a daganatra vonatkozik, más betegségek esetén is igaz. A baj nem a struktúrában indul először, hanem korábbi fázisban, a funkció és az azt megelőző szabályozás szintjén. A modernebb és a holisztikus szemléletű gyógyítás szerint a bajok eredete energetikai zavarra vezethető vissza (mellesleg a több ezer éves kínai orvoslás is erre alapozza kezeléseit). A pangó vagy hiányzó energia egyes területeken eleinte szabályozási zavarokat, kisebb, enyhébb vagy futólagos tüneteket idéz elő. Ha ez nem rendeződik, akkor egy idő után funkciós zavart okoz, ilyen pl. az „ideges gyomor vagy szívpanasz”, az irritábilis bélszindróma, a migrén, a fejfájások jó része, a labilis keringés, a „vegetatív neurózis”, a gombócérzés a torokban, az alvászavarok jó része stb.

Ha ezek a szignálok sem elegendőek ahhoz, hogy változtatni tudjunk, akarjunk, és többet tegyünk az egészségünkért, akkor a funkcionális zavar organikussá válik, vagyis a tartós energetikaiszint- és mintázatváltozás előbb-utóbb a struktúra átalakulását idézi elő (ahogy a jégből is víz lesz, ha a meleg - mint energia - folyamatos hatása alatt áll).

Életünk szerves részévé váló másik munkaeszközünk példájával azt is mondhatjuk, hogy a számítógép a billentyűzetének, monitorjának meghibásodása nélkül is hasznavehetetlenné válik, ha a működtetőszoftver - pl. vírusfertőzés következtében - akadozik.

Púder helyett tisztítsuk ki s sebet!

A szokásos orvosi vizsgálómódszerek többsége a struktúrát vizsgálja, illetve olyan funkciókat, melyek már a strukturális eltérés fázisában okoznak különbözőséget. A korábbi funkcionális és szabályozási (regulációs) zavarok szintjén kevés klinikai vizsgálat képes időben kimutatni a változást, vagyis a komolyabb bajok megelőzésére időben felhívni a figyelmet. Ennek „köszönhetően” az enyhébb és futólagos panaszok oka feltáratlan marad, a tünet pedig a „pszichoszomatikus” problémák témakörébe sorolva, többnyire megoldatlanná válik.

Fontos! A lehető legkevésbé célravezető megoldás, ha ezeket a figyelmeztető szignálokat „anti”-szerekkel elfojtjuk. Így ugyanis garantáljuk, hogy a még visszafordítható energetikai és funkcionális zavar egyre gyorsabban elmélyüljön, és krónikussá, illetve strukturálissá váljon.

Vagyis, ha fájdalomcsillapítókkal, szorongásoldókkal, antidepresszánsokkal, gyulladáscsökkentőkkel, savtermelés-csökkentőkkel stb. próbáljuk megoldani azt, amit életmód-, szemléletmódváltás, kommunikációsstílus- és konfliktus- vagy stresszfeldolgozóképesség-javítás, önismeret- és önbizalom-fejlesztés stb. útján lehetne rendezni, akkor inkább konzerváljuk, és mélyebb szintre toljuk a bajt, mintsem megoldanánk.

Úgy viselkedünk, mintha a gennyes pattanásra púdert vagy elfedőkorrektort tennénk, a váladék kitisztítása helyett. Ettől ugyan majd nem látszik, de mind mélyebbre terjed a gyulladás, és egyre több bajt okoz.

A megoldást olyan szűrések időszakos elvégzése jelentheti, melyek a klinikai vizsgálatok során kimutatható funkcionális és energetikai zavarok feltárását segítik. Ezek alapján kellő információhoz jutunk arról, hogy mely szerveink túlterheltek, és melyekhez nem jut elég energia. Mi szorul kíméletre, mit kell változtatni, ha a strukturális eltérést meg akarjuk előzni, vagy azt még súlyosabb degenerálódás előtt rendezni akarjuk? Ezen vizsgálómódszerek egy részét ismerhetjük meg a következőkben.

Preklinikai vagy vitalitástesztek

A szervezet „szoftverét” vizsgáló tesztek, módszerek önmagukban legtöbbször nem elegendőek a diagnózis felállításához. Ennek részben oka az, hogy - mint a klinikai vizsgálatoknál is - mindegyiknek megvan a saját vakfoltja, tehát gyengepontja, ezért feltétlen érdemes többféle módszert kombináltan alkalmazni. Másrészt egzaktul arról dönteni - mondjuk, íriszvizsgálat alapján -, hogy pl. epepangása vagy epeköve van-e valakinek, senki sem tud. Ezért sokszor nélkülözhetetlenek a szokásos orvosi vizsgálatok is.

Ám van egy óriási előnyük a hagyományos eljárásokkal szemben: már a strukturális vagy funkcionális elváltozások előtti időszakban végbemenő eltéréseket is képesek tükrözni. Ilyen lehet pl. az általános immungyengeség, fertőzésekre való hajlam (ami még nem okoz a laborleletben változást), az irritált emésztőrendszeri nyálkahártya, a szövetekben történt túlzott salakanyag-felhalmozódás stb. Ezért ezeket a vizsgálóeljárásokat „preklinikai, vitalitás- vagy biofitt-teszteknek” szokás hívni.

Az állapotfelmérő tesztek egy része arra is használható, hogy egy bizonyos idő elteltével leellenőrizhessük, mit értünk el a megreformált életmóddal, a javasolt kezelésekkel, készítményekkel. Ám ilyenkor feltétlen célszerű legalább 3-4 hónapot várni, mert a legtöbb életfolyamat ennél rövidebb idő alatt nem képes látható eredményt tükröző módon megváltozni. Egyes tudósok szerint a sejtek memóriájából 3 hónapnál rövidebb időszak alatt nehéz kitörölni, vagy ott átalakítani valamit.

Voll-teszt

Alapja: ismert akupunktúrás pontokra ingeráramot bocsátanak, s mérik a szövetek vezetőképességét. Ezzel az adott pontokhoz és meridiánokhoz tartozó szervek reakcióképességéről, funkcionális állapotáról nyerhetünk információt.

Mit mutat? A mérések során egy 0-100-ig terjedő skálán ábrázolják az adott pontokhoz tartozó áramerősséget: ez normál esetben 9,1 mA, ami a skálán az 50-es értéknek felel meg. A normál értékek 50-60 közt találhatók, a 60-90 közti értékek általában akut gyulladás, irritáció, szervi túlműködés jelzői, a 90-100 körüli értékek pedig súlyos akut gyulladást, erőteljes salakanyag-túlterhelést vagy allergiás folyamatot jeleznek. Ha a mutató 40-50 között áll meg, akkor az adott szervek alulműködését, strukturális elváltozását, 40 alatt pedig komolyabb sejtszintű károsodását lehet feltételezni. A mért értékeket komputer rögzíti, s a végén az orvos értékeli.

Kiváló áttekintő regulációs teszt, mely elsősorban a belső szervek funkciójáról, szabályozómechanizmusairól ad tájékoztatást. Ám a strukturális elváltozások gyanúját is felveti. Sok okos ötletet adhat egy hozzáértő számára a további vizsgálatok és terápiás terv felállításához.

Bioelektromos terrén-analízis (Beta-teszt, pH-vizsgálat)

Alapja: a vér, vizelet és nyál pH-jának, ellenállásának és redoxpotenciáljának mérésével a szervezetben található, egyes betegségek, elváltozások számára kedvező miliőt (táptalajt) egzaktul meg lehet ítélni. Ennek köszönhetően a betegségek korai állapotának, az arra való hajlam megítélésének egyik legkiválóbb módja. A teszt során vérből, vizeletből és nyálból végeznek 3 célzott mérést: Ezek a pH (sav-bázis viszonyok mutatója), az rH2 (a sejtek anyagcsere-foyamatainak, regenerációs készségének jelzője) és az R (ellenállás az ásványi anyagok, elektrolitok tükrözője).

Mit mutat? A mért értékekből meghatározzák, hogy milyen betegségre való hajlam áll fenn, melyek a legfontosabb rizikófaktorok, milyen további vizsgálatok és kezelés ajánlott.

Egész precízen képes megítélni a szervezet ellenálló képességét, a trombózisra, bakteriális, vírusos és gombás betegségekre való hajlamot, a vizsgált személy energetikai állapotát, vagyis regenerációs erejét és biológiai (sejtszintű) korát.

Hőtérképkészítés (Termovízió)

Alapja: a termovízió során a szervezet által kibocsátott hőenergia alapján fényképet készítenek a testről. Ennek alapján az egyes szervek és szövetek színeltéréséből a kóros folyamatok és elváltozások nyomon követhetők. Előnye, hogy semmilyen káros hatást nem gyakorol a szervezetre, és a vizsgálat nagyon gyorsan elvégezhető.

Mit mutat? Időben mutatja a kialakulóban lévő gyulladásokat, beidegzési és funkciós zavarokat, ill. egyes kóros elváltozásokat, a megfelelő életmódváltozás után pedig felismerhetővé teszi a javulást.

Ezért jó góckutatásra, keringési és emésztési zavarok, egyes idegrendszeri elváltozások esetén, fájdalmak hátterének tisztázására, mozgásszervi károsodások felderítésére.

Enderlein-féle vércseppanalízis

Alapja: a sötét látóteres mikroszkópos vizsgálattal közvetlenül és kézzelfoghatóan felismerhetővé válnak egyes betegségek előjelei, mint például a szervezetben nagyobb mennyiségben felhalmozott salakanyagok, a túlzott fehérjefogyasztás, a baktériumflóra-zavar, a gombásodás, a pH-eltolódás, a trombózishajlam, a csökkent emésztőnedv-termelés, az enzimhiány jelei vagy a szabad gyökök miatti idő előtti elöregedés és az antioxidánsok, ill. az ásványi anyagok hiánya.

Mit mutat? A sejtek anyagcseréjéről, tápanyag-ellátottságáról, regenerálódóképességéről, a betegségekre való hajlamról ad tájékoztatást.

Iridológia

Alapja: Péczeli teóriája szerint az íriszben található idegrostok számtalan agysejttel és gerincvelői idegsejttel állnak szoros kapcsolatban, így a szivárványhártyán számos információ leképződik a többi szervről. Az íriszt a pupillából kiinduló 60 szeletkére és 5 koncentrikus körre osztják fel, amelyekben pontosan megadják az egyes szervekhez tartozó reflexzónákat.

Az íriszt képző - pupillától sugárszerűen kiinduló - keskeny vonalak szélessége, vonala, a köztük levő sávok alakja, azok deformációja arra utal, hogy az adott zónához tartozó szervvel valami nincs rendben. Az írisz színe, a benne lerakódott pigmentek és felhőszerű foltok, vagy a pupilla körüli gyűrű színe, vastagsága és vonala is sok mindent elárul a hozzáértőnek.

Mit mutat? Az írisz képes tükrözni az egyes betegségekre való hajlamot („köves típus”, „megfázásra, gyulladásokra hajlamos”…), a krónikus betegségek nyomát (pl. epebetegség, érelmeszesedés…) és egyes funkcionális panaszokat is.

Talpreflexológia

Alapja: az amerikai masszőrnő, Eunice D. Ingham szerint a lábon minden szervnek megtalálható a reflexzónája. Ezeknek a zónáknak az állapota tükrözi, hogy mi zajlik le a hozzá tartozó szervekben: például, ha a máj gyengébben működik vagy beteg, akkor a májzóna nyomásra, masszázsra érzékeny. A fájdalmat többnyire az érintett területen felhalmozott kristályos anyagcsere-hulladékok (salakok) okozzák.

Mit mutat? Egzakt klinikai diagnózis felállítására ez a módszer sem alkalmas, viszont igen nagy találati arányban képes megmondani, hogy melyik szervben zajlik épp valamilyen akut vagy krónikus funkcionális vagy strukturális zavar.

dr. Balaicza Erika