A gerontológia fogalma

A gerontológia (gero = öregkor; gerontesz = öregek, görög eredetű szó) az öregedés és öregkor élet- és kórtanával foglalkozó tudomány. Alap- és alkalmazott kutatásokkal vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait és megfogalmazza az öregedés és öregkor jellemző törvényszerűségeit. Az embert élettani, lélektani, társadalmi és ökológiai rendszerében tanulmányozza és öregedésének fajra és személyre jellemző sajátosságait "normál" és kóros csoportosításban értelmezi. Az öregedésre vonatkozó számos ókori és középkori tapasztalati ismeretre épült, de a XX. században fejlődött ki, több tudomány együttműködésével. Így különült el rendszerében a szociális, klinikai - orvosi és elméleti - kísérletes gerontológia, az összehasonlító, elkülönítő kultúr-antropológiai gerontológia.

A geriátria megelőző, gyógyító és rehabilitáló idősorvoslás; az öregkorban előforduló betegségekkel foglalkozó tudomány.

| Ne féljünk az öregedéstől!   SubRosa Kiadó | Iván, L.
A gerontológia és a geriátria jelentősége a harmadik évezred küszöbén

A XX. századot "őszülő évszázadnak" is nevezhetjük, melyet a "demográfia parancsuralma" jellemez.Az emberi szükségletek és igények robbanásszerűen burjánzó problémái és kérdései mindinkább mélyülő szakadékokat repesztenek népességek, nemzedékek, intézmények és érdekek között. Fenyegetővé vált az éhezés, az éhhalál, a tömeges elszegényedés, és a függőségek, tehetetlenségek, kiszolgáltatottságok ön- és közpusztító hatásait csak a Konrád Lorenz által megfogalmazott XX. század végi "érzelmi fagyhalál" jegeli békességbe.

A tömeges frusztrálódások rohamos egészségromlást, életminőség-ellehetetlenülést eredményeznek, mindinkább visszafordíthatatlanul megbontva az esély-kockázati egyensúlyt - az élet sikeres vagy sikertelen átvészelésének kiegyenlítettségét.

Végül is a felhalmozódó létkérdések, problémák és kockázatok XX. századi káoszában egyszerre kiállt segítségért a politika, a gazdaság, a tudomány, a kultúra, de mindenképpen a mindennapok szenvedő és elbizonytalanodó embere, aki szeretne hosszabban, de jobb egészségben és jobb biztonságban élni. Szeretne elérhetőbben részesülni az adott és megtermelt javakból, ismeretekből, védő és megoldó módszerekből, technikákból, a valakihez, valamihez, valahová tartozás személyes harmóniájában.

Az életfolyamatokat kapacitásban, időbeni ütemezésükben, egyediségükben, genetikailag kódolt alapprogramok biztosítják. Az ember személyes öregedésének megvalósulásában azonban a kódolt maturalizációval szorosan együttműködő szocializációs folyamatok, a mindenkori kockázatokkal, véletlenszerű ártalmakkal és veszélyekkel szembeni védekező-elhárító szoftverek önfejlesztő rendszere meghatározó jelentőségű. Így értelmezhető az öregedés sokfélesége és így válik kezelhetővé az a dilemma, hogy egyszerre fajspecifikus és egyszerre személyre szabott. - Az öregedésről olyan bőséges ismeret halmozódott föl a XX. századvégére tapasztalatilag, humánvizsgálatokkal, hogy szintézise, értelmezése és a gyakorlatba való átültetése elengedhetetlenül szükséges. E procedúra kulcsfogalma az általam kifejlesztett humángero-ökológiai holisztikus modell, melyrendszerszemléletű gondolkodás mellett személyre szabott praxist követel. Mivel az ember nem írható le egydimenziós, csak biológiai képletként és nem szorítható rigid sémákba, öregedésének értelmezését és befolyásolását sem lehet lineárisan ábrázolni és mérni. A XX. század végére ily módon teljes legitimációt és kompetenciát nyert a gerontológia és geriátria, mint az idősödés és időskor tudománya, alapfolyamatainak kutatásával, befolyásolásával, esély-kockázati szemléletével, megelőző, gyógyító és helyreállító orvoslásával és humán-gero-ökológiai holisztikus rendszerszemléletével együtt.

Megállapításaimat az alábbiakkal támasztom alá:

  • az emberiség népességszáma rohamosan növekszik;
  • ezen belül számszerűen több az idős tagja, és fejlettebbé válásának megfelelően az idősebbek aránya is növekszik (Kínában a 60 éves és idősebbek aránya ugyancsak 10%, de ez számszerűen 120 millió, míg az ún. nyugati civilizációban és a fejlett társadalmakban a népességen belüli arány növekedésének megfelelően a 60 éves és idősebbek aránya 20 és 30% közé emelkedik);
  • az idősebbek (65 év felettiek ) és legidősebbek (80 évesek és ennél idősebbek) száma és aránya ugyancsak növekszik: (WHO, 1993, 1995 szerint) 2025-re a 65 éves és idősebbek száma a fejlődő világban eléri az 571 milliót, mely szám kétszerese a fejlett nemzetek ilyen korú időseinek. Magyarországon egyszerre tapasztalunk népességfogyást (3,2 ezrelék) és az öregkorúak, idősebbek arányának növekedését (elérte a 60 éves és idősebbek aránya a 20%-ot), s ez a tendencia csak fokozódik;
  • az őszülő évszázad természetszerűen teremtett rendkívüli kihívást a politika, a gazdaság, az orvoslás, a gondozás és a jogalkotás számára;
  • az esély-kockázat elemzés, a megelőzés, a demográfia, az epidemiológia (járványtan) és nem utolsósorban a gerontológiai oktatás, képzés, szakképzés, valamint a tudományos kutatásszervezés és a szolgáltatási szféra fejlesztése, differenciálása korszerű és szükséges témák, miként a civilszerveződések és szakmai differenciálódás idősügyi vonatkozásai;
  • a többgyökerű tudományosság a gerontológia-geriátria számára nyilvánvalóvá vált - miként a keresztmetszeti és követéses vizsgálatok együttes igénye is;
  • mindinkább előtérbe kerül az egészség és életminőség kérdése az öregedésben és az időskorban, hangsúlyozva, hogy az egészség a sejtek és szervezeti rendszerek közötti harmóniát jelenti, a genetikailag kódolt információk és ezek megvalósulásának harmóniáját;
  • míg Nyugat-Európában a születéskor várható élettartam átlagosan 77 év a férfiaknál és 82 év a nőknél, Magyarországon ez a férfiaknál 63-64 év, nőknél 73 év;
  • Magyarországon 1991-ben az elkövetett 3993 öngyilkosságból 35% 60 éves vagy idősebb volt (kétszer annyi férfi, mint nő);
  • a 60 évesek vagy idősebbek 50%-a szenved krónikus betegségben, egytizede két, 3%-a három vagy több ilyen betegségben szenved;
  • 45%-uk szív-érrendszeri betegségben, 16%-uk csont-izomízületi megbetegedésben szenved; az egyéb megbetegedésben szenvedők aránya 40%;
  • a családok száma csökken - 2001-re 2 886 700 -, 2021-re 2 737 100 várható;
  • a reumás betegek 60%-a idős beteg, fogazathiányos 90%uk, valamilyen pszichiátriai betegségben szenved 30%-uk, tünete 35%-nál fordul elő. Jövőjét reménytelennek tartja a 60 éven felüliek 25-30%-a;
  • a nyugdíjasok 20%-a kis lakásban él, 35%-a egyedül, 30% egy másik időssel, 42% komfort nélküli lakásban él (a 70 évesnél idősebbek 60%-a);
  • az idült, nem fertőző betegségek miatti elhalálozás kockázata:
    1. életmódbeli: 40%,
    2. környezeti ártalom: 15-20%,
    3. genetikai ártalom: 20-25%,
    4. az egészségügyi ellátás hiányossága: 10-15%;
  • az elmúlt 10-15 évben a gerontológusok figyelme mindinkább az "egészséges és sikeres" öregedés felé fordult, és megállapítást nyert, hogy a közegészségügy, a megelőző idősorvoslás és korrekt epidemiológiai elemzések megnövelik az életkilátásokat és az életminőséget!;
  • jóllehet a medicina igen fontos tudományág, az ezredfordulóra nem ígér betegségmentes életet, és mindinkább az öregek számát növeli - holott a cél: megnövelni a betegségmentes életszakaszt, így biztosítva a pozitív és boldog öregkort!;
  • minden négy európaiból 1 személy megérheti a 60 éves kort, ezért is cél az egészségben hosszan élő, független idős társadalom!; az egészségügyi kiadások, szolgáltatási ráfordítások az idősek részére 4-7-szerese a közép-életkorúakénak;
  • az ár- és költségrobbanás miatt a nemzeti gazdaságok terhei olyan mértékben emelkednek, hogy restrikciós egészségügyi és szociálpolitikai intézkedésekre kerül sor, mely a népesség és az időskorúak elégedettségét rontja, bizalmi biztonságát labilissá teszi, stressz-szintjét fokozza, morbiditását és mortalitását növeli, izolálódással, magányossá válással, pszichés problémákkal.

Összesítve az indoklásokat, vázolható a jövő:

1. Az emberi genom feltérképezése fokozódik, dekódolják a DNS-t, olyan "genetikai gépezetet" hoznak létre, mely eliminálja a genetikailag megalapozott betegségeket, szelektálva az utódöröklést, kontrollálva az "öregedési óra" örökletes programját.

2. Fokozódik annak a lehetősége, hogy regenerálással-fejlesztéssel végtagok, szervek, szövetrészek pótolhatóvá váljanak.

3. Állatkísérletekben kivitelezhető lesz a klónozott állati sejtek megfigyelése, transzplantátumokkal egybevetve.

4. A világűrben klónozással szerzett tapasztalatok felhasználása.

5. Az emberi élettartam megnyújtható - 150-200 évre.

6. Az ember-komputer direkt kapcsolata megvalósul.

7. Komputerápoló, -gondozó és egyéb szolgáltatás kialakítása.

8. Komputerek és robotok összekapcsolása az idősgondozásban és családon belüli szolgáltatásokra.

9. Az idegsejtek telomerjeinek szelektív stimulálása, valamint tanulóprogramok a memóriadeficit befolyásolására.

A géntechnológia fejlesztése, és ún. "biológiai gyártórendszerek beállítása" növekedési hormon, DHEA-termelés érdekében, mind a "Repaire", mind az immunrendszer biztonságos működtetésére.

20-40 éves életkormegnyújtás: megelőző, életmód-, géntechnológiai és implantációs technikákkal (mesterséges implantátumok).

Az adaptáció és a védekező-elhárító szervezeti működések befolyásolhatósága célzott és szelektív dietetikai programokkal fejleszthető.

Az öregedés biológiai és szociológiai modelljeinek fejlesztése és rendszerkapcsolása.

A szellemi teljesítmények növelése: kémiai, pszichológiai és pszichobiológiai módszerekkel.

A sejtfelismerő rendszerek és sejtszignalizációs folyamatok feltárása.

A személyiségstrukturális vizsgálatok általánossá válásával keresztmetszeti és prognosztikus tanácsadás.

Magatartásszabályozás fejlesztése, biofeedback-módszerek bevezetése.

Magányfolyamatok oldása, egyedileg és közösségileg egyaránt. Új transzplantációs és implantációs technológiák bevezetése, mint saját fiatalkori szöveti-, sejt- és szervbankok felhasználása.

A szociokulturális és gazdasági fejlődés alapvető változásokat eredményez: szerepfunkciókban, szolgáltatásokban, az idősek élete változatossá válik, a munka fakultativitásával megváltozik a munka-szabadidő struktúrája és annak tervezhetősége.

A személyi önállóság lehetősége megnő, a jogvédelem biztonságossá válik, a szociális gondoskodás, szociális segítés, a házi gondozás, a szakápolás és az ápolás hozzáférhetősége és választhatósága meghatározóvá válik.

Az idősödés és időskor szerepmintái átalakulnak, a negatív öregkép átalakul.

Jó esetben és optimista szemlélettel érvényesül és megvalósul a pozitív életértékelés lehetősége, felkészítéssel, önfejlesztéssel, távoktatással és felvilágosítással, valamint tréningekkel.

Végül, de nem utolsósorban kiteljesedik Erik Erikson megállapítása, miszerint "az időskor a fejlődés utolsó szakasza".

A gerontológia és a geriátria a harmadik évezredre meghatározó rendszertudományként átszövi mindennapi életünket, a politikát, a gazdaságot, a kultúrát és a szakosodásként a tudományt és oktatást, valamint beépül "a mindennapi szocializálásba".

Az idős népesség Magyarországon

A 60 éves és annál idősebb népesség aránya Magyarországon 1996-ra elérte a 20%-ot. Ugyanakkor tovább fogyott a népesség és elérte a mínusz 3,2 ezreléket. A nyugdíjasok száma 1995-ben 2,53 millió. Az ellátásban részesülők száma 1994-re már elérte a 2,949 milliót, 442 milliárd Ft nyugdíjkiadással, mely a GDP 11,6%-a!

A magyar népesség haláloki adatai szerint a halálozások 89%-áért öt betegségcsoport felelős: szív- és érrendszeri betegségek (50%), daganatos betegségek (22%), az erőszakos halálokok (9%), az idült tüdőbetegségek (4%). A rendelkezésre álló adatok igazolják: a magyar népesség életesélyei kedvezőtlenebbek a nyugateurópai népekéhez viszonyítottan, nemek, korcsoportok szerint egyaránt.

Ugyancsak kedvezőtlen a népesség mentális egészsége is, különösen a problémafelismerést és problémakezelést, illetve -feloldást illetően. Megrendítően magas az öngyilkosságok száma, így például 1991-ben a 3993 elkövetett öngyilkosságból 1432 eset 60 éves és annál idősebb korcsoportból került ki. Az öngyilkosságok áldozatai több mint kétszeres túlsúllyal a férfiak. (A férfiak standardizált halálozási aránya egyébként is meghaladja a nőkét: 1990-ben 62,1, majd 1991-ben már 77%-kal). Az évenkénti halálozások 18%-a azért következik be (mintegy 27 ezer haláleset) mert az egészségügyi ellátás nem megfelelő.

Ezek az adatok megerősítik azt a megállapítást, hogy a magyar népesség életkilátásai, életesélyei, életminősége javítása egyaránt sürgős, folyamatos intézkedéseket tesz szükségessé.

Figyelmet érdemelnek továbbá olyan adatok, melyek hazai népegészségügyünk és az idősödés, valamint az időskor életminőségét érintő feladataink fontosságát és szükségességét támasztják alá. A 60 éves és idősebb magyar népesség 50%-ánál tartós betegség állapítható meg, míg a fiatalabbaknál ez az arány 11%.

Az is sokatmondó tény, hogy az idősek egytizede három- vagy többféle tartós betegségben szenved. Keringési betegség 45%-ban, csont-izombetegség 16%-ban, és egyéb betegség 40%-ban fordul elő. A népességünk egészének veszélyeztető jellemzője a vér koleszterinszintjének emelkedése: a megengedett értéken belül van 53%-nál, mérsékelten emelkedett 31%-nál és veszélyeztetően magas 16%-nál. Megemlítem, hogy a szívinfarktus kockázata szempontjából az értékek a következők: optimális: 5,2 mmol/l -ig; kétszeres a kockázat: ha eléri a 6,5 mmol/l-t, és háromszoros a kockázat: 7,8 mmol/l felett.

További jellemző adat, hogy a reumatikus betegségben szenvedők 60%-a idős ember, hiányos fogazattal él az idősek 90%-a. Az 50-59 éves népességünk 44%-a (vagyis a nyugdíjazás, a korai nyugdíjazás veszélyzónájában) neurotikus; a depresszió előfordulása az életkorral előrehaladva fokozódik, súlyos a tünetek előfordulása 11%-nál. A 60 év felettiek 32%-ának nincs barátja, 50%-uk nem él együtt házas- vagy élettársával; 38%-ban fordul elő, ha nem sikerül valami, megfogalmazottan sikertelennek tartja magát. A 60 év felettiek 80%-a nem számíthat volt munkatársai segítségére, és 90%-uk nem számíthat hivatalos segítségre. Mintegy 77%-ban csak gyermekeik segítségére számíthatnak. A jövőjét reménytelennek tartja a 60 év feletti nyugdíjasok 25%-a. Nehéz élethelyzetében a nyugdíjasok 61%-a fogad el (ha kap!) segítséget. Az idősek 20%-a lakik kis lakásban, 35%-a egyedül, 30% egy másik időssel együtt, 42%-uk komfort nélküli lakásban él, a 70 év felettieknél ez az arány eléri a 60%-ot.

A rendelkezésre álló demográfiai adatok jelzik, hogy hazai népességünk egy időben fogyó és öregedő népesség, az epidemiológiai adatok szerint pedig morbiditása is kiemelkedik az európai mezőnyben mind testi, mind lelki megbetegedések és veszélyeztetettség vonatkozásában. Csak kiegészítésként jegyzem meg, hogy a magyar 60 évesnél idősebb emberek egyötöde dohányzik: a férfiak 36%-a és a nők 8%-a. Kétszer annyian fogyasztanak alkoholt, mint amennyien dohányoznak! Alkalmilag fogyaszt alkoholt a férfiak 40%-a és a nők 17%-a, és rendszeresen a férfiak 23%-a és a nők 2%-a. Magyarországon házigondozásban részesül mintegy 80-85 ezer ember, szociális étkezésben vesz részt közel 100 000 és klubokban nappali segítségben részesülhet közel 45 000 idős. Az egyedül élők száma 2001-re 906 600, 2021-re 1 000 000 körül várható. A családok fogyása miatt számuk az előrejelzések szerint 2001-re 2 886 700, majd 2021-re 2 737 100 körül várható.

A környezeti ártalmak és az egészségi állapot közötti kapcsolatok vizsgálatai az utóbbi időben jelentősen megszaporodtak. Egy tanulmány szerint azonban hazánkban és a hasonló társadalmi és gazdasági fejlettségű országokban az idült, nem fertőző betegségek és ezek miatti halálozások kockázatköre és aránya a következő (Somosi Gy., 1993):

1. életmóddal összefüggő kockázati tényezők: 40%,

2. környezeti ártalmak: 15-20%,

3. genetikai adottság: 20-25%,

4. egészségügyi ellátás hiányossága: 10-15%.

Kétségtelenül fontos az életmód: későbbi életkorunkban egészségünk nagymértékben függ korábbi életünk során kialakított életstílusunktól. Az életmód azonban szorosan összefügg anyagi, gazdasági, biztonsági tényezőkkel is. Ezek legfontosabbika a jövedelem és természetesen a nyugdíj.

A nyugdíjak vásárlóértéke 1990-től 1994-ig 18%-kal romlott, míg az infláció ugyanezen idő alatt 28-30%-kal nőtt. A jelenlegi nyugdíjfejlesztési tendencia 1996-ra sem kompenzálta az inflációt.

A közölt adatok tükrében jól érzékelhető az a robbanásszerűen növekvő igény, ami az idősödő és idős népesség problémáinak megoldására, egészségének fenntartására, helyreállítására és nem utolsósorban emberi méltóságának megtartásával jóllétére vonatkozóan világviszonylatban kibontakozóban van, és hazánkat sem kerüli el.

Az egészség- és népjóléti politika állami intézményes rendszere mellett mindinkább meghatározóvá válik az egyének személyes részvétele életük minőségének alakításában - a személyes részvétel a megelőzésben, gyógyításban és helyreállításban -, de mindinkább kibontakozik az egyének önszerveződésével a kiterjedtebb önsegítő, önkéntes civilszerveződések hálózata, az ún. NGO (Non Govermental Organisation), vagyis nem állami szerveződések rendszerében.

Ugyancsak jelentős fejlődésen megy át az új-régi tudomány, ami az idősödés és időskor tudományaként kutatásaival az öregedés okait, jellemzőit vizsgálja, azzal a szándékkal, hogy azt befolyásolhassa, minőségében javíthassa és minél hosszabb időre biztosíthassa az egészséges öregedés szakaszát. Különös paradoxonnak tűnik, hogy a gerontológia még mindig, és sok helyen, így hazánkban is önállóságáért küzd, és máig nem önálló ága a szakorvosképzésnek.

Nem mellőzhető azonban oktatása, szakképzést pótló továbbképzése különösen azokon a szakterületeken és feladatkörökben, ahol elsődlegesen találkoznak az időskorúakkal; így az alapellátó orvosi és ápoló-gondozó ellátásban, a szakorvoslásban és a rehabilitálásban. A gerontológia klinikai orvosi megvalósulását a geriátria biztosítja. Miként nincs gerontológiai önálló szakképesítés, így nincs még idősgyógyító szakorvosi képzés sem szakképesítő diplomával, holott számos országban ezek nélkül már nem képzelhető el idősellátó intézeti szakfelelősség, miként nem lehet nélküle betölteni ilyen intézményben vagy ilyen tevékenységben tisztséget. A SOTE Gerontológiai Központja jelenleg az egyetlen szervezett orvosegyetemi komplex szakintézmény klinikai osztállyal, geriátriai szakambulanciával, egyetemi oktatással - (még csak kötelezően választható fakultációval) és kutató, szervező és továbbképző tevékenységgel. Szerencsére az érdeklődés fokozódik ez iránt a tudomány, és még inkább a gyakorlati módszerei iránt. Vidéki egyetemeink is nagyban hozzájárulnak a korszerűsítéshez és a közgondolkodás alakításához az idősügy érdekében, miként több gondozó-ápoló szakintézet és tudományos, társadalmi szervezet.

Szóljunk tehát a gerontológia-geriátria néhány alapvető ismeretéről. Mint már említettem, a gerontológia az idősödés és időskor tudománya, a geriátria pedig az idősödés és időskor orvoslása. Az időskor meghatározása általában az egyes társadalmak nyugdíjazási rendszerének szokásrendjéhez kapcsolódik, ami természetesen nem az öregedést jelzi és fejezi ki.

Az öregedés az életrendszerek időbeni változásainak összessége, és ennek megfelelően genetikailag alapozott és a környezet befolyásolásával létrejövő életfolyamatok megvalósulása.

Az emberi öregedés specialitása, hogy az emberi faj egyedeinek öregedése személyiségükkel történik, vagyis tudatos, személyes életstílusunk kompetenciájával. Megállapíthatjuk tehát, hogy nincs két egyforma öregedő és öreg ember, nincs két egyforma öregedés, hanem miként nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy minden egyes ember öregedése biológiailag, pszichológiailag egyaránt, sajátos, egyedi.

Ami azonban ezeket az egyediségeket jellemzi, az időbeni változások rendszerjellegű megközelíthetősége. Ezt a rendszert az életfolyamatok törvényszerűsége meghatározza, de az egyén énszerveződése én-specifikussá alakítja.

Amikor öregedésről beszélünk, mindig figyelemmel kell lennünk arra, hogynem naptári évvel kapcsolható csupán, hanem az egyénre jellemző folyamatok minőségével, alkalmazkodásával, tanulási képességével, önellátásának fokával, és a világgal való viszonyával, nem utolsósorban aktivitásával írható körül.

Kétségtelen, hogy az életkornak számos következménye és befolyása van egyénre, családra, közösségre, csoportokra, intézményekre, társadalomra, kultúrára, tudományra, egészségre, politikára egyaránt. Az öregedés kihívást jelent az egyénnek, hogy megküzdjön a korban előrehaladóan szaporodó nehézségekkel és vesztességekkel. Ilyen veszteségek az érzékszervek fogyatékossá válása, a testi erő, az alkalmazkodási képesség csökkenése, a sejtvesztések és azok miatt szükséges regeneráció vagy pótlás fogyatékossága. A szervezet ún. helyreállító képessége csökken, változik a kötőszövet rugalmassága, a vesefunkció csökken, a máj metabolikus tevékenysége lassul, a tüdő kapacitása beszűkül, a felszívó nyálkahártya-működések teljesítménye csökken, a központi és perifériás idegrendszer sejtvesztése, mivel nem képződik újra, kiesési tüneteit csak funkcionális működéskompenzációval képes ellentételezni.

Veszteségek jelentkeznek az emberi kapcsolatokban és viszony­ latokban is. A munka vagy az aktivitás és tevékenység elvesztése, a barátok és társak elvesztése - megszokott környezet és személyes tárgyak, élőlények elvesztése -, a gyerekek, unokák eltávozása, és nem utolsósorban az anyagi biztonságvesztés. Mindezek az életkorral előrehaladva halmozódnak. Hatásukra egyéni válaszok észlelhetők, de többnyire a kiszolgáltatottság, a függőség, a tehetetlenség valamilyen változata vagy együttese okoz nehézségeket, mert az idősödő egyén önállóságát, önellátását, önmegbecsülését érintik és sérthetik. Amennyiben magára marad, az egyedüllét következtében kialakulhat a magány, mely lélektanilag betegítheti meg, depresszió, zavartság, kóros visszahúzódás vagy személyiség és elmezavarok formájában, nemegyszer öngyilkossággal befejezve.

Az idősödéssel gyakran együtt jár az immunrendszer működésének megváltozása, gyengülése, pontatlanná válása és így megnő a fertőzések, az autoimmun betegségek és a daganatképződés lehetősége. Az évek múlásával a pszichoszomatikus károsodások is előfordulhatnak. A stresszekkel szembeni érzékenység vagy elégtelen szabályozás és modulációs biztonság miatt a pszichoszomatikus patogenezis hangsúlyozottá válik. Egy súlyos lelki trauma, mint a társ, vagy a kedvenc háziállat elvesztése, a hirtelen lakásváltoztatás, a megszokottból egy új környezetbe "telepítés", vagy az idős ember elleni jogsértés, személyes jogainak csorbítása, súlyos testi működészavarokkal, szabályozászavarokkal és betegségekkel járhat. Az elvesztett társ "után megy" sokszor az idős ember. Mindezek mellett problémát jelent, hogy a korosodó ember mind több panaszára mind több gyógyszert, mind több gyógybeavatkozást kap és ezek között sokszor összeférhetetlenség, ártalmas együtthatás, vagy késői, nem kívánt mellékhatás, utóhatás alakulhat ki, mely növeli az idős ember problémáit.

A gerontológiai kutatások kiderítették, hogy számos elváltozás és kórtünet a korban előrehaladva mindinkább összefügg, azonban a követéses (longitudinális) vizsgálatok igazolták, hogy ugyanazon személyen belüli változások sorozata alapján elkülöníthetők azok a tünetek és változások, melyek az egyén ún. "saját" programszerű öregedésének velejárói, és amelyek a szervezetében kórosan végbemenő károsodások következményei, vagyis betegségek. Nemzedékenként is nagy különbségek mutatkoznak, és ezek a különbségek az ún. kohort-longitudinális kutatásokkal mutathatók ki.

Úgy tűnik, hogy a legújabb kutatási eredmények megerősítik, hogy a "hosszúéletűség" és "rövidéletűség" alapvetően genetikailag kódolt - az életminőség azonban nagyban függ az életmódtól, környezettől, körülményektől -, leginkább a korai szocializáció személyiségfejlődésének meghatározóitól, melyek életstílusunkat is meghatározzák.

A tudományos eredmények alapján "esély-kockázat rendszerként fogható fel az öregedés lefolyása és kimenete egyaránt. Biológiailag geroid és antigeroid tényezők találhatók. A korai és késői öregedésjellemzők figyelembevételével a tudományos igény és a napi szükséglet egyaránt ún. korai jelzőket, jellemzőket és figyelmeztetőket keres és igyekszik módszerként kidolgozni a korai és távoli veszélyek kivédése érdekében. Ezek a jellemzők nemcsak biológiai jelzőkként ismertek, hanem mindinkább a személyiségszerkezeti minták segítségével is gyarapodnak. Ezek között vannak olyan kimutatható jellegzetességek, melyek egybekapcsolva fiziológiai, pszichofiziológiai és kémiai-biokémiai, enzimkémiai jellemzőkkel, életminőség prognosztikai jelentőségűek, és természetesen a prevenciót, megelőzést és a rehabilitatív orvoslást is segítik.

Vizsgálódási és statisztikai határéletkornak a 60 éves kort fogadjuk el konvencióként és így az e fölötti népességet idősödőkre (60-75 éves), idősekre (75-90 éves) és aggkorúakra (90 év fölött), valamint matuzsálemi korúakra (100 év felett) osztjuk.

Az idősorvoslás vagy geriátria alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze: a szervrendszerek homeosztatikus tartalékának folyamatos beszűkülésével kell számolni a 35-40 életévtől kezdve, mely azonban önmagában nem jelent betegséget, mivel a szervezet összrendszer-kapacitásában a kiegyenlítődések biztosíthatók, így relatív egyensúlyi szintek alakulhatnak ki. Az egyik szervrendszer funkciócsökkenése független lehet a többi szerv­ rendszer változásától, és ezt diéta, környezeti hatások, személyes szokások befolyásolják.

Az alapelvek röviden a következők:

1. Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs ún. egységes öregedési minta.

2. Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig betegség, nem pedig a normál öregedés következménye.

3. A normál öregedést - melynek lényege a kapacitásbeszűkülések következményei, melyek azonban mindig egyfajta egyensúlyba kerülnek-a rizikótényezők befolyásolják, módosíthatják, de kimondható, hogy van egészséges öregedés.

4. Az idős emberek azért betegek, mert megbetegedtek, és nem azért, mert idősek.

5. Az idősebbeknél egy új betegség kezdete általában érinti a legérzékenyebb szervet vagy szervrendszert, amely gyakran különbözik attól, amelyikben az új betegség megjelenik, így a betegségfolyamat és a tünet zavart keltő módon észlelhető, sok diagnosztikai tévedés lehetőségével.

6. Az idősödéssel mindinkább az "öt i"-vel lehet számolni orvoslásban, ápolásban, gondozásban egyaránt. Ezek: immobilitás (mozgásképtelenség), instabilitás (állásképtelenség vagy probléma), intellektuális (szellemi-értelmi) hanyatlás és az iatrogénia (az orvos-egészségügyi ártalmak).

7. Mivel több homeosztatikus mechanizmus gyakran egyidejűleg szűkül be, több rendellenesség szorul kezelésre, ugyanakkor ezek bármelyikének hathatós javításával általános javulás érhető el (rendszeren belüli hatáselv).

8. Több olyan tünet, ami fiatalabb korban rendellenesség jelzője, idősebb korban gyakrabban jelentkezhet úgy, hogy nem felelős bizonyos eltérésekért.

9. Idősebbeknél a kialakult tünetek mögött gyakran több ok van, ezért nem lehet diagnosztikailag "takarékoskodni".

10. Az idősebbeknél a már említett változások és jellemzők miatt a terápiás stratégiák speciálisak, körültekintő és gondos munkát igényelnek, személyre szabottan, a kapacitást figyelembe véve és mégis hatékonyan.

A geriátriai terápiás stratégia legfontosabb szempontjai:

  • ne okozzunk több nem kívánt mellékhatást és utóhatást, mint amennyi problémával a betegség jár;
  • a fiatal- és felnőttkorúak gyógyszerdózisa általában nagyobb az idősebbekénél;
  • a többféle panaszt, tünetet és betegséget súlyossági és fontossági sorrend szerint tanácsos gyógyszerelni, gyógykezelni;
  • általában kis dózissal induljon a terápiás gyógyszerezés, és szükség szerint emelkedjenek a dózisok;
  • a gyógyszeres kezelés beállításánál különös figyelmet kell fordítani a táplálkozásra, a folyadékfogyasztásra, a napi programokra, a gyógyszerbeviteli lehetőségekre és nem utolsósorban a beteg bevonhatóságára a gyógykezelésbe. A gyógyszerbevételek ellenőrzése indokolt, mivel gyakori az "időskori jóindulatú feledékenység", ami miatt vagy elmarad, vagy ismételten veszi be az idős beteg a gyógyszert.

11. A személyiségjellemzők mind a megelőzésben, mind a gyógyításban, mind a rehabilitálásban meghatározó jelentőségűek.

Többféle személyiségtípusról lehet beszélni az idősek betegségei, problémái vonatkozásában: vannak felosztások, melyek az idős ember magatartása szerint beszélnek:

  • harmonikus, produktív,
  • karosszék típusú,
  • függeszkedő, vagy rászoruló,
  • áthárító és
  • maga ellen forduló idős embertípusról.

A másik felosztás a tudati szint és a rendezettség szerint:

  • integrált, ép tudatú,
  • dezintegrált, részlegesen igénybevehető,
  • konfúzus, zavart, szétesett típust különböztet meg.

Megint másféle a funkcionális és eredményességi beosztás:

  • sikeres,
  • sikertelen;
  • és az aktivitás szerint:
  • go-go (örökmozgó),
  • slow-go (nyugis),
  • no-go (passzív) típusú öreg.

A SOTE Gerontológiai Központban kidolgozott és alkalmazott személyiségrendszer és kombinált, ún. holisztikus modell szerint esély-kockázat arányokat vizsgálunk, melyek alapján életvezetési tanácsokat, gyógyítási stratégiákat és személyre szóló prognosztikát lehet kialakítani és követni. Ezek közül kiemelhető a személyiségszerkezeti méréssel és feltárással készülő kockázati minta, a "pszichoszomatikus minta", amely a fokozott patológiai kockázatot jelenti az egyén számára és speciális segítséget igényel.

Összegezve megállapítható, hogy a gerontológia geriátria - mint az idősödés és időskor rendszerszemléletű és speciális módszertant is magában foglaló gyűjtő tudomány és orvoslás - polgárjogot nyert a megelőzésben, gyógyításban és rehabilitálásban. Sajátosságainak mellőzése növeli a rokkanttá és krónikus beteggé váló idősek számát és mind egészség, mind életminőség vonatkozásában súlyos egyéni, társadalmi, népegészségügyi és népjóléti károsodáshoz vezet.

| gerontológia
2003-02-08 12:54:35


Fiatalítás csontvelőátültetéssel (egerekben)

Fiatal egerek csontvelőjének átültetésével "fiatalították meg" öregedő egerek agyát a kutatók, megakadályozva a rágcsálók kognitív hanyatlását.


Vámpírkúra

Nem lehet megállítani az öregedést a fiatal donorok vérplazmájának infúziójával - figyelmeztet honlapján az amerikai élelmiszer- és gyógyszerhatóság (FDA).


Portugáliában a legrosszabb az időskorú lakosság egészségi állapota

Az európai országok közül Portugáliában a legrosszabb az időskorú lakosság egészségi állapota - derült ki az öregedést vizsgáló eddigi legnagyobb európai tanulmá...


Meghalt 117 évesen a világ legidősebb embere

Meghalt szombaton a világ legidősebb embere, egy 117 éves japán nő.


Teszt a biológiai életkor meghatározására

A biológiai életkorának megállapítására alkalmas egyszerű vizeletvizsgálatot dolgoztak ki kínai kutatók. Tanulmányuk a Frontiers in Aging Neuroscience című tudományo...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^