A beteget oldalfekvésben és hanyatt fekvésben is vizsgálhatjuk. Leggyakrabban úgy vizsgálunk, hogy a beteg előrehajol és mögé állva, mutatóujjunkat a végbélbe vezetve a prosztata domborulatát ujjunk hegyével megtapintjuk, ujjunkkal "végigsimogatjuk".

Gyakorlott kéz - ujj - megállapítja a prosztata nagyságát. Ez a normálisnak többszöröse is lehet, 20 g (ml) helyett akár 200 g is. A domborulat íve ad felvilágosítást az urológusnak a prosztata nagyságáról. Régebben a nagyságot valamilyen ismert tárgyhoz hasonlították, így lett gesztenyényi, diónyi, almányi stb. nagyságú prosztata. Ma a prosztata nagyságát ultrahanggal pontosan meg tudjuk határozni.

A prosztata mirigyes tapintatú, puha. Öregkori prosztatamegnagyobbodásban is mirigyes a prosztata tapintata, de rákban kőkemény. Prosztatagyulladásban minden átmenet tapintható a porckemény tapintat kivételével.

Normálisan a végbélben való tapintás - már a procedúra nem mindennapisága miatt is - a betegnek kellemetlen. Egészséges, időskori megnagyobbodás - és sajnos, rák - esetén a beteg vagy a vizsgált férfi fájdalomról nem tesz említést. Csak a prosztatagyulladás tapintása fáj. Ez a fájdalom viszont diagnosztikus értékű.

Ultrahangvizsgálat

Az ultrahang végérvényesen bevonult az urológiai rutindiagnosztikába. Az urológiai szervek közül majd mindegyik szerv "ábrázolható", vizualizálható ultrahanggal, így a vese, húgyhólyag, prosztata, ondóhólyag, herék, mellékhere, pénisz.

A prosztatát vizsgálhatjuk úgy, hogy a beteget hanyatt fektetjük, kontaktgélt kenünk a hólyag felett a bőrre, és a transzducert a hólyag fölé helyezve, azt megfelelő szögben tartva a has szintjén látható a hólyag és alatta a beteg lába felé a prosztata árnyéka.

Ennek a vizsgálati módnak hátránya, hogy csak telt hólyag mellett végezhető. Így megmérhető a prosztata nagysága, a prosztata térbeli három kiterjedését összeszorozva, illetve az eredmény felét véve kis hibahatárral a prosztata nagyságát (volumenét) is kiszámíthatjuk. Ez a vizsgálat nem alkalmas arra, hogy a beteg esetleges prosztatarákját, -gyulladását megállapítsuk. Krónikus gyulladás talaján létrejövő prosztatakövek azonban így is ábrázolódnak.

Ha a vizsgálófejet - amely egy vékony, hosszú rúd alakú eszköz - a végbélbe helyezzük, a prosztata finomszerkezete és az ondóhólyag is jól ábrázolható.

Röntgenfelvételen a prosztatában elhelyezkedő kövek ismerhetők fel. Ha kontrasztanyagot is adunk vénásan, akkor a röntgenfelvételen a normális veseüregrendszer, a hólyagot szinte kitöltő prosztata és a hólyagban levő katéter ábrázolódik a vesék, uréterek (a vesékből kivezető, húgyhólyagba torkolló vezetékek) és a húgyhólyag is ábrázolható.

Komputertomográfiával a prosztata a környező szervekkel együtt képezhető le.