Hirdetés

Kóros kóborlás

A disszociatív kóros kóborlás olyan rendellenesség, amelyben az egyén hirtelen, váratlanul és cél nélkül elutazik otthonról, és ezalatt nem emlékszik múltbeli életének bizonyos részeire vagy teljes egészére, és/vagy elveszti személyiségtudatát (hogy ki ő), vagy új azonosságot alakít ki. A betegség minden 1000 emberből kb. kettőt érint. Gyakoribb azoknál, akik háborúban vettek részt, balesetet szenvedtek vagy természeti katasztrófát éltek át.

kóros kóborlás |

InforMed Hírek20   InforMed | Sándor, K

Okok

A disszociatív kóros kóborlás és a disszociatív amnézia kiváltó okai néhány további tényezőtől eltekintve megegyeznek. A betegség gyakran olyan körülmények között fordul elő, hogy felvetődik a színlelés gyanúja. A színlelés olyan állapot, amelyben az egyén betegséget utánoz, mert az felmenti cselekedeteivel kapcsolatos felelősségre vonhatóság alól, lehetővé teszi a felelősségteljes megbízások elkerülését, vagy csökkenti az ismert veszéllyel való szembekerülés kockázatát, pl. veszélyekkel járó munkahelyre történő beosztást. Továbbá a kóborlás sok esetben álcázott kívánság beteljesülése (pl. menekülés túlterhelő esemény, mint válás vagy anyagi csőd elől). Máskor a kóborlás visszautasítási vagy kiközösítési érzésekkel függ össze, vagy védi az egyént öngyilkossági vagy gyilkossági késztetéseitől.

Tünetek és kórisme

Kóros kóborlás állapotában, szokásos személyazonosságának elvesztésével az egyén eltűnik megszokott tartózkodási helyéről, elhagyja családját és munkahelyét. Otthonától messzire utazhat, és új személyazonosságával új munkahelyet kereshet, anélkül, hogy az életében bekövetkezett változást tudatosan élné át. A homályállapot óráktól hetekig, hónapokig vagy még hosszabb ideig is eltarthat. Az egyén normálisnak tűnhet, és nem vonja magára a figyelmet. Adott pillanatban azonban a személy rádöbbenhet emlékezetkiesésére, vagy a személyét illető zavarodottságára. Előfordul, hogy a homályállapotot nem sikerül felismerni mindaddig, amíg az eredeti személyazonossága nem tér vissza, és az egyént felzaklatja, hogy idegen környezetben találja magát.

Sok esetben az egyénnek nincsenek tünetei, vagy csak enyhén zavarodott a kóborlás idején. Ugyanakkor a homályállapot elmúlása után lehangoltság, rossz közérzet, bánat, szégyenérzet, erős ellentmondásos érzések vehetnek rajta erőt, öngyilkossági vagy agresszív késztetésekkel. Más szóval hirtelen rádöbben a fájdalmas valóságra, hogy homályállapotában mi elől menekült. A személyek zavarodottságot, szorongást vagy akár rémületet érezhetnek, mikor rájönnek, hogy mi történt velük, mivel rendszerint nem emlékeznek a kóborlásos homályállapotban történt eseményekre.

A homályállapot ritkán állapítható meg zajlás közben. Az orvosban akkor merülhet fel a gyanú, ha az egyén személyazonosságával vagy múltjával kapcsolatban zavartnak mutatkozik, ha kihívások érik az új személyiségét, vagy valakit hiányol. A diagnózist az orvos rendszerint visszamenőleg állapítja meg, megtekintve a beteg kórtörténetét, és adatokat gyűjtve az otthon elhagyása előtti időszakról, az utazásról, és az új életforma kialakításáról. Ha a disszociatív kóros kóborlás ötnél több esetben tér vissza, akkor többnyire disszociatív önazonosságzavarról beszélünk.

Kezelés és kórjóslat

A zajlóban lévő kóborlásos homályállapot kezelése abból áll, hogy az orvos megpróbál minél több információt összegyűjteni a beteg valódi személyazonosságáról, igyekszik kitalálni, hogy a beteg miért adta fel azt, és segít abban, hogy visszanyerje. Ha az adatokat nem sikerül közvetlenül a betegtől nyerni, hatósági és társadalmi szervek személyzetét is segítségül lehet hívni.

A disszociatív kóborlásos homályállapot kezelése nagyjából megegyezik a disszociatív amnéziáéval, és hipnózis vagy gyógyszerhatásban történő feltáró beszélgetések alkalmazását jelentheti. Gyakran azonban minden, a kóborlásos időszak emlékezetének visszaállítását szolgáló igyekezet eredménytelen maradhat. A pszichiáter segíthet a személynek feltárni az olyanfajta helyzetek, konfliktusok és hangulatok kezelési mintáit, amelyek a kóborlásos epizódot kiváltották (precipitálták).

A legtöbb kóborlásos állapot órákig vagy napokig tart, és magától megszűnik. Amennyiben a homályállapot kialakulása előtt vagy alatt nem történt bonyodalmat okozó viselkedés, a károsodás általában enyhe és rövid életű. Ha viszont a periódus elhúzódó, és a személy magatartása a homályállapotot megelőzően vagy aközben problematikus, súlyos gondok lehetnek a következményei. Például a férfi elhagyhatja a családját, munkahelyi kötelezettségeit, bűncselekményt követhet el, vagy homályállapota idején különböző kötelezettségekbe bonyolódhat.

kóros kóborlás

2009-02-17 09:45:02

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop