Skizofrénia

| MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck

A skizofrénia súlyos elmebetegség, amit a valósághoz fűződő kapcsolat elvesztése (pszichózis), hallucinációk, téveszmék (téves vélekedések), kóros gondolkodás, a munkaképesség és a társadalmi beilleszkedés felbomlása jellemez.

A skizofrénia világszerte jelentős közegészségügyi probléma. Előfordulása az egész világon valamivel kevesebb, mint 1%, noha alacsonyabb és magasabb előfordulást is észleltek már. Az Egyesült Államokban a skizofrén betegek a kórházi ágyak kb. egynegyedét foglalják el, és a társadalombiztosítás betegnapjainak mintegy 20%-t veszik igénybe. A skizofrénia sokkal elterjedtebb, mint az Alzheimer-kór, a cukorbetegség vagy a szklerózis multiplex.

Sok betegség mutat hasonlóságot a skizofréniával. Azokat a betegségeket, amelyek emlékeztetnek a skizofréniára, de a tünetek 6 hónapnál rövidebb ideig állnak fenn skizofreniform betegségnek nevezik. Azokat a betegségeket, amelyekben a pszichotikus tünetekkel járó epizódok legalább egy napig, de kevesebb mint egy hónapig állnak fenn, rövid pszichotikus betegségnek nevezik. Azokat a betegségeket, amelyeket hangulati tünetek jellemeznek, mint pl. depresszió vagy mánia, a skizofrénia jellegzetesebb tüneteinek egyidejű fennállásával, skizoaffektív betegségnek hívják. Azt a személyiségzavart, amelynek a skizofréniához hasonló tünetei vannak, de a tünetek nem olyan súlyosak, hogy a pszichózis kritériumának megfeleljenek, skizotípusos személyiségzavarnaks nevezik.

Okok

Jóllehet a skizofrénia sajátos oka nem ismert, a betegségnek egyértelműen biológiai alapja van. Számos szaktekintély a "sérülékenység-stressz" modellt fogadja el, amely szerint a skizofrénia a biológiailag sérülékeny egyedeknél fordul elő. Hogy mi tesz valakit sérülékennyé a skizofréniával szemben, nem tudjuk, de ide sorolható a genetikai hajlam, a születés előtt, közben és után jelentkező problémák, vagy az agy vírusos fertőzése. Az információ-feldolgozás nehézsége, a figyelmetlenség, gyengülő képesség a társadalmilag elfogadható viselkedésre, valamint általában a problémák legyőzésében mutatkozó általános gyengeség jelezheti a sérülékenységet. Ebben a modellben a környezeti megterhelések, például a megterhelő életesemények, vagy az élvezeti szerekkel való visszaélések miatt lép fel a skizofrénia a sérülékeny személyekben.

Tünetek

A skizofrénia férfiaknál leggyakrabban 18 és 25 éves kor között, nőknél 26 és 45 éves kor között veszi kezdetét. Nem ritka azonban a gyermekkori, vagy korai serdülőkori,n illetve az időskori kezdet sem. A kialakulás lehet gyors, néhány napos vagy hetes periódusban, de lehet lassú és alattomos is, amikor éveket vesz igénybe.

A tünetek súlyossága és típusa jelentősen eltérhet a skizofréniás betegek között. Összességében a tünetek három fő csoportba sorolhatók: téveszmék és hallucinációk; gondolkodászavarok és bizarr viselkedés; valamint hiány- (deficit) vagy negatív tünetek. A betegnek lehet csak egyik csoportba, de mindhárom csoportba tartozó tünete is. A tünetek elég súlyosak lehetnek ahhoz, hogy zavarják a munkaképességet, az együttműködést másokkal és az önellátást.

A téveszmék téves viselkedések, amelyek rendszerint az észlelések vagy tapasztalatok hibás értelmezésén alapulnak. A skizofrén betegnek például üldöztetéses téveszméi lehetnek, azt képzeli hogy zaklatják, követik, becsapják és kémkednek utána. Lehetnek vonatkoztatásos téveszméik, azt hiszik, hogy könyvek, újságok vagy dalszövegek részletei kifejezetten rájuk vonatkoznak. Lehet gondolatelvonási vagy gondolatbeillesztési téveszméjük, amikor azt hiszik, hogy mások olvasni képesek a gondolataikban, hogy gondolataikat továbbítani tudják másoknak, vagy hogy külső erők gondolatokat és impulzusokat tudnak rájuk kényszeríteni. Hanghallási, látási, szaglási, ízlelési és tapintási hallucinációk fordulhatnak elő, de a hanghallucinációk (auditoros hallucinációk) fordulnak elő a leggyakrabban. A betegek viselkedésüket kommentáló hangokat hallhatnak, párbeszédet, vagy kritikai és sértő megjegyzéseket.

A gondolkodászavar a szétesett gondolkodásra utal, ami akkor lesz nyilvánvaló, mikor a beszéd összefüggéstelenné válik, egyik témáról a másikra ugrik és elveszíti célirányosságát. A beszéd lehet enyhén széteső, vagy teljesen összefüggéstelen és érthetetlen. A bizarr viselkedés gyerekes butaság, izgatottság, szokatlan megjelenés, higiénés vagy életvezetési különcségek formájában jelentkezhet. A katatóniás mozgászavar a bizarr viselkedés szélsőséges formája, melyben a beteg valamilyen merev tartást vesz fel és ellenáll minden elmozdítási kísérletnek, vagy éppen ellenkezőleg, céltalan és ok nélküli mozgásos tevékenységet mutat.

A skizofrénia hiány vagy negatív tünetei közé tartozik az érzelmek eltompulása, a beszéd szegényessége, a szexuális orgazmus hiánya (anhedónia) és az aszocialitás. Az érzelmek tompasága az érzelmek elsivárosodására utal. A beteg arca mozdulatlannak tűnhet, kevés szemkontaktust létesít és hiányzik az érzelmek kifejezése. Azok az események, amelyek másokat megnevettetnek vagy sírásra késztetnek, náluk hatástalanok. A beszéd szegényessége gondolatszegénységre utal, ami a beszéd mennyiségének csökkenésében nyilvánul meg. A kérdésekre adott válaszok tömörek, egy-két szavasok lehetnek, ami a belső üresség benyomását kelti. Az anhedónia az öröm átélésének csökkent képességére utal; a beteg kevés érdeklődést mutat korábbi tevékenységei iránt és több időt tölt haszontalan dolgokkal. Az aszocialitás a mások iránti érdeklődés csökkenésére utal. A negatív tünetek gyakran társulnak általános indítékszegénységgel, a szándékok és célok elvesztésével.

A skizofrénia típusai

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a skizofrénia egységes betegség, míg mások szerint olyan szindróma (tünetek összessége), amelynek több betegség képezi az alapját. A skizofrénia alcsoportjait azért határozták meg, hogy a betegeket viszonylag egységes csoportokba sorolhassák. Egy adott betegnél azonban az alcsoport idővel változhat.

A paranoid skizofréniát a téveszmék és a hang hallucinációk uralma jellemzi; a szétesett beszéd és az érzelemzavar kevésbé kifejezett. A hebefréniás vagy szétesett skizofréniát a felbomlott beszéd és viselkedés, és a sivár vagy nem odaillő érzelmek jellemzik. A katatón skizofréniában a testi tünetek dominálnak, pl. mozdulatlanság, vagy szélsőséges mozgásos tevékenység és bizarr testhelyzetek felvétele. A differenciálatlan skizofréniában gyakran az összes csoport tünetei megtalálhatóak: téveszmék és hallucinációk, gondolkodás zavarok és bizarr viselkedés, és a hiány vagy negatív tünetek.

Újabban a skizofréniát a negatív vagy hiánytünetek jelenléte és súlyossága szerint osztályozzák. A negatív vagy hiánytünetes skizofrénia alcsoportban a negatív tünetek, pl. az elsivárosodott érzelmi élet, indítékszegénység, és a csökkent céltudatosság állnak előtérben. A hiánytünetek nélküli vagy paranoid skizofréniában a téveszmék és hallucinációk állnak előtérben, és viszonylag kevés negatív tünet figyelhető meg. A hiánytünetek nélküli skizofréniában szenvedők kilátásai jobbak és jobban reagálnak a kezelésre is.

Kórisme

A skizofrénia diagnosztizálására nincs pontosan körülírt vizsgálati eljárás. A pszichiáter a beteg kórtörténetének és tüneteinek átfogó értékelésére alapozza a kórismét. A skizofrénia diagnózisának kimondásához a tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk, és a munkahelyi, iskolai, vagy szociális teljesítmény határozott romlásával kell társulniuk. A családtól, barátoktól vagy tanároktól szerzett tájékozódás gyakran fontos lehet a betegség kezdetének megállapításához.

Az orvosnak ki kell zárnia azt a lehetőséget, hogy a beteg pszichotikus tüneteit kedélybetegség okozza.Gyakran végeznek laboratóriumi vizsgálatokat az élvezeti szerekkel való visszaélés, az esetleges belgyógyászati, neurológiai, vagy hormonális betegségek kizárására, melyek pszichotikus tünetekkel járhatnak. E kórképek közé tartozhatnak az agydaganatok, temporális epilepszia, autoimmun betegségek, ntington-kór, májbetegség, illetve a gyógyszer-mellékhatások.

A skizofréniás betegeknél kóros agyi elváltozások mutathatók ki komputertomográfiás (CT) vagy a mágneses rezonancia (MRI) vizsgálattal. Az eltérések azonban nem elég jellegzetesek ahhoz, hogy az egyes esetekben segítsék a skizofrénia diagnosztizálását.

Kórjóslat

Rövid távon (1 év) a skizofrénia kimenetele elsősorban attól függ, hogy a beteg mennyire tartja be a gyógyszerszedési előírásokat. Gyógyszeres kezelés nélkül a skizofréniás epizódot átélők 70-80%-ánál visszaesés következik be 12 hónapon belül, és újabb skizofréniás epizódon mennek keresztül. A gyógyszer folyamatos szedése a visszaesési arányt kb. 30%-ra csökkentheti.

Hosszabb távon a skizofrénia prognózisa változó. Általában a betegek egyharmada tartósan jelentős javulást mutat, egyharmaduknál elérhető ugyan némi javulás, de az visszaesésekkel és maradandó rendellenességekkel társul, a fennmaradó egyharmad pedig súlyosan és tartósan cselekvésképtelen marad. Jó prognózist jelenthet a betegség hirtelen kezdete, az idősebb kor a betegség jelentkezésekor, a betegség előtti készségek és adottságok jó színvonala, és a paranoid vagy hiánytünetek nélküli alcsoporthoz tartozás. Rossz prognózisra utal a betegség fiatalkori jelentkezése, rossz közösségi és hivatásbeli teljesítmény a betegség előtt, a skizofrénia előfordulása a családban, és a hebefréniás vagy hiánytünetes alcsoportba tartozás.

A skizofréniában kb. 10%-os az öngyilkosság kockázata. A betegség általában 10 évvel csökkenti az érintettek élettartamát.

Kezelés

A kezelés általános célja a pszichotikus tünetek csökkentése, a tünetekkel járó epizódok és a cselekvőképesség romlásának megakadályozása; és annak a támogatása, hogy a cselekvőképesség a lehető legmagasabb szinten fennmaradjon. Az antipszichotikus gyógyszerek, a rehabilitáció, és a közösségi támogatással végzett tevékenységek, illetve a pszichoterápia a kezelés három legjelentősebb eszköze.

Az antipszichotikus gyógyszerek hatékonyan csökkenthetik vagy megszüntethetik az egyes tüneteket, pl. téveszméket, hallucinációkat vagy felborult gondolkodást. Ha a heveny tünetek lezajlottak, az antipszichotikus gyógyszerek további folyamatos szedése jelentősen csökkentheti a további epizódok előfordulásának valószínűségét. Az antipszichotikus gyógyszereknek sajnálatosan jelentős mellékhatásaik vannak, ilyenek lehetnek a szedáció, izommerevség, kézremegés és testsúlygyarapodás. Ezek a gyógyszerek tardiv diszkinéziát is okozhatnak, ami akarattól független mozgászavar és leggyakrabban az ajkak és a nyelv görcsös, szabálytalan mozgásából, illetve a kezek és lábak csavarodó mozgásából áll. A tardiv diszkinézia nem feltétlenül szűnik meg a gyógyszerek elhagyása után. A tartósan megmaradó tünetnek jelenleg nincs hatásos kezelési módja.

A skizofrén betegek kb. 75%-a reagál a hagyományos antipszichotikus szerekre, mint amilyenek pl. a klórpromazin, flufenazin, haloperidol, vagy tioridazin. A fennmaradó 25% mintegy felénél egy viszonylag új antipszichotikus gyógyszer, a klozapin hatásos lehet. Mivel a klozapinnak súlyos mellékhatásai lehetnek, pl. görcsrohamok, vagy a csontvelő működésének esetleg halálos kimenetelű elnyomása, általában csak olyan betegeknél használják, akikre az egyéb antipszichotikus gyógyszerek nem hatnak. A klozapint szedőknél hetente kell ellenőrizni a fehérvérsejtszámot. Kutatások folynak olyan gyógyszerek kifejlesztésére, melyeknek nincsenek a klozapinéhoz hasonló súlyos mellékhatásaik. A rizperidon már kapható, és néhány további gyógyszer az USA hatósága (FDA) jóváhagyását várja.

A rehabilitáció és a közösség által támogatott csoportos tevékenységek célja a társadalmi túléléshez szükséges készségek elsajátítása. Ezek a készségek alkalmassá teszik a skizofréniás betegeket az önálló munkára, vásárlásra, önellátásra, háztartás vezetésére és másokkal való együttélésre. Noha súlyos visszaeséseknél, vagy ha a beteg önmagára és másokra nézve veszélyt jelent, szükséges lehet a beteg akaratától független kórházi kezelés, a cél mégis az, hogy a skizofréniás beteg a társadalomban éljen. A cél elérése érdekében egyes betegeknek felügyelt lakásokban vagy közösségi házakban kell élniük, ahol gondoskodnak a felírt gyógyszerek bevételéről.

A skizofréniás betegek kis hányada képtelen az önálló életre, egyrészt súlyos, gyógyíthatatlan tüneteik miatt, másrészt a közösségben éléshez szükséges készségek elégtelen volta miatt. Számukra védett és támogatott környezetben történő elhelyezés indokolt.

A kezelés további fontos része a pszichoterápia. A pszichoterápia célja általában a együttműködést biztosító kapcsolat kialakítása a beteg, a család és az orvos között. Ezzel az eljárással a beteg képes lehet betegsége és a tennivalók megértésére, az előírt antipszichotikus gyógyszerek szedésére, valamint az állapotát kedvezőtlenül befolyásoló események feldolgozására.

|
2002-06-04 18:06:12


Áttörés a skizofrénia kutatásában

Áttörést értek el a skizofrénia kutatásában ausztrál tudósok, akik felfedezték, hogy a skizofrének agyában megnövekedett számú immunsejt található. A közlemény a...


Néhány tudnivaló a skizofréniáról

A skizofrénia krónikus és súlyos elmebetegség. Megfelelő gyógyszerekkel bizonyos tünetek (izgatottság, hallucinációk) napok alatt, a téveszmék néhány hét alatt elm...


Kikapcsolja a skizofréneket kínzó "hangokat" a mágneses stimuláció

A skizofrének gyakran hallanak a fejükben kínzó "hangokat": ezeket a hallucinációkat sikerült kutatóknak az agyban keltett mágneses stimuláció segítségével megszünte...


A skizofréniában szenvedők életét segítheti egy új mobiltelefonos alkalmazás

A skizofréniás betegek életminőségét javíthatja egy új mobiltelefonos alkalmazás, a Wizard, amelyet a Cambridge-i Egyetemen fejlesztettek ki.


Genetikai kapcsolat lehet a kannabisz használata és a skizofrénia között

Genetikai kapcsolat lehet a kannabisz használata és a skizofrénia között, tehát azok a gének, melyek a mentális zavar kockázatát növelik, annak az esélyét is fokozzák...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^