Hirdetés

A véradások formái

Az első vérátömlesztések úgy történtek, hogy egymás mellé fektették a beteget és a véradót (latin eredetű szóval: donor), egy-egy gumicső segítségével úgy kötötték össze a két személyt, hogy a csőrendszer közepén egy háromirányú csap és egy dugattyús fecskendő volt. Az orvos ennek segítségével leszívta a véradóból a vért, elfordította a csapot, és a vért befecskendezte a betegnek.

véradás |

Vérképzés, vérpótlás   SubRosa Kiadó | Szabó, J.; Pecze, K.

Az első világháború orvosiszempontból fontos felismerése volt, hogy ez a módszer nem alkalmas arra, hogyegyszerre nagyszámú betegen segítsenek, vagy ha hirtelen van szükség vérre, legyentartalék.

Citrát

Fontos felfedezés volt az 1920-as években, hogy a citromsav, pontosabban annaknátrium-sója, a nátriumcitrát egyrészt képes megakadályozni azt, hogy a levett vérmegalvadjon, másrészt pedig veszélytelen is az emberre.

A vércsoport-tulajdonságok felismerésén túl a citrát alkalmazásával vált igazánlehetővé, hogy a vért előre levegyék, tárolják, és akkor adják be a betegnek, amikorszüksége van rá.

Ez alapvetően fontos, hiszen számtalanszor kell a betegnek hirtelen vér, majdnemmindig több „adag”, s ilyenkor nincs idő kivárni, amíg megfelelő csoportú véradókattalálunk. Így a vércsoport és a megfelelő „vérkonzerválás” révén lehetővé vált, hogyegyre több és több betegen lehessen vérátömlesztéssel segíteni.

A vér szétválasztása alkotóelemeire

A negyvenes évek második felében sikerült technikailag megteremteni az alapjaitannak, hogy a leadott teljes vért alkotóelemeire lehessen választani.

Miért van erre szükség?

Az előzőekben a vérszegénység különböző formáit mutattuk be az olvasónak.Könnyű belátni, ha a beteg vérszegény, és annak okát megfelelő táplálkozással,gyógyszerekkel vagy műtéttel nem tudjuk megszüntetni, akkor a betegnek csak avérfestéket tartalmazó vörösvérsejtekre van szüksége igazán, azt kell pótolni; aplazmára, a vérlemezkékre, a fehérvérsejtekre nem. Ugyanakkor számos olyan betegvan, akinek például csak a plazmára vagy annak valamelyik alkotóelemére vanszükség.

Ennek megfelelően a hatvanas évektől kezdődően egyre kiterjedtebb aránybanválasztjuk szét alkotóelemeire a vért. A cél kettős: egyrészt a rászoruló csak azt azalkotóelemet kapja, amire szüksége van, másrészt az adományozott vérrel többemberen is lehessen segíteni.

Teljes vér adása

Napjainkban is a véradás legelterjedtebb formája, amikor is 400-450 ml, azaz közelfél liter vér veszünk le az előzetesen kivizsgált, egészséges embertől. A vért speciális,erre a célra kifejlesztett, egyszerhasználatos műanyag zsákba vesszük. A zsákokatkülönlegesen tiszta, szűrt levegőjű térben gyártják, majd ezt követően még különcsírátlanítják is, annak érdekében, hogy biztosan veszélytelen legyen úgy a véradó,mint a vért kapó számára.

Felelőséggel állítható, hogy az 1960-as évek óta, így a most is alkalmazott vérvételieszközök biztosan veszélytelenek, sem AIDS-t, sem más fertőzést nem okozhatnak.A vérvételi zsákban olyan oldat van, amely egyrészt meggátolja a vér alvadását,,,táplálékot" biztosít a vörösvérsejteknek, illetve ,,megerősíti" a vörösvérsejtek burkát.Minderre azért van szükség, hogy minél tovább lehessen őket tárolni. Napjainkbanmár olyan oldatokat alkalmazunk, amelyek révén a vörösvérsejt-„konzerv” 352 napigis eltartható, +4 °C hőmérsékleten. A levett vért nagy sebességű, speciális centrifu-gába téve, az egyes alkotóelemek szétválaszthatók és különböző vérkomponenseket,más néven vérkészítményeket lehet előállítani.

Vérkomponens-adás: plazmaferézis, trombocitaferézisBeszéltünk róla, hogy a betegnek csak azt az alkotóelemet kell beadni, amelyikhiányzik. Kézenfekvő a kérdés, akkor miért nem csak azt vesszük le a véradótól? Aválaszt már részben elmondtuk, az alkotóelemek utólagos szétválasztásával ezt végülis megoldjuk.

Igen ám, de az elmúlt évtizedekben az orvostudomány fejlődése a vérrel valógyógyítás területén új gondokat is hozott. Kiderült, hogy nemcsak a vörösvérsejteknek,hanem a fehérvérsejteknek és a vérlemezkéknek is vannak egyéni tulajdonságai,azaz csoportjai, amelyeket a befogadó szervezet idegenként kezel, kilökimagából, ha ismételten viszünk be a szervezetbe idegen fehérvérsejteket, vérlemezkéket.

Márpedig a csontvelő-elégtelenség esetén, vagy a daganatos betegségekbizonyosfajta gyógyszeres kezelése, illetve csontvelő-átültetés során néhány naponvagy héten keresztül igen nagy mennyiségben lehet szükség ezek pótlására.Sikerült olyan gépeket kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik az úgynevezett„folyamatos” véradást. A véradótól a gép folyamatosan veszi le a vért, hozzákeveri azalvadásgátló oldatot, folyamatosan, centrifugálással szétválasztja az egyes alkotóelemeket,mondjuk, a vérlemezkéket egy külön zsákba gyűjti, a vörösvérsejtet és aplazmát visszaadja a betegnek.

Ezzel a módszerrel a véradó károsodása nélkül annyi vérlemezéét lehet gyűjteni,mint amikor 10 véradó teljes véréből választjuk ki. A módszer azért veszélytelen,mert a vérlemezkékből egyrészt nagy a szervezet tartaléka, másrészt sokkal gyorsabbantermelődnek újra, mint a vörösvérsejtek. Ezt a véradási módot neveziktrombocitaferézisnek. (Sajnos, eddig nem született rá jó magyar szó, ha az olvasónaklenne ötlete, köszönettel fogadjuk).

Vérplazma

Hasonló a helyzet a vérplazmával. Ez esetben csak azt vesszük le a véradótól, avörösvérsejteket és a vérlemezéét visszakapja.

A vérszegénységnél írottakból talán kiderült, napjainkban számos vérszegénységettudunk csak gyógyszerrel kezelni, nem szükséges a vörösvérsejteket transzfúzióvalpótolni. Nagyon nagy szükség lenne viszont arra, hogy növekedjen azok száma, akikcsak plazmát adnak, miután ma még számos olyan betegség van, ahol csak avérplazma vagy az abból előállított gyógyszer segít.

Ilyen például a veleszületett vérzékenység egyik fajtája, a hemofília-A betegség.Ezekben a betegekben nem termelődik a korábban említett véralvadási faktorok közüla VIII. számot viselő fehérje. A betegeknek ezt, és rendszerint csakis ezt kell pótolni.Tekintsük a példa kedvéért ezt az anyagot olyannak, mint a só. Nem kell belőle sok,de mégis szinte nélkülözhetetlen. A legfinomabb étel sem az igazi csipetnyi só nélkül.Gondoljunk bele, milyen pazarlás lenne a véradó vérével, ha csak a „só” pótlása miattvennénk le az egész mennyiséget...

véradás

2007-11-06 13:32:13

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop