ÚJ

A chondroitin nem csökkenti a térdízületi fájdalmat

Egy több európai országban végzett vizsgálat szerint az igen népszerű chondroitin táplálékkiegészítő, amelyet a csípő- vagy a térdízületi osteoarthritis kezelésére alkalmaznak, nem hatásosabb, mint a placebo.


Derült égből villámcsapás… - Izomrángás, izomgörcs

Akit már egyszer is utolért az izomgörcs, biztosan nem kívánja vissza… Az izomrángás sem kellemes: kínos pillanatokat okozhat, ha nem a megfelelő időben és helyen „jön ránk”...


A mozgásszervek anatómiája

Csontok A csont a fogzománc után testünk legszilárdabb része, mely e mellett még rugalmas is. Ez sajátságos szerkezetének köszönhető: a csontok erős rostokból állnak, melyek közé lerakódik a kalcium, ezáltal a csont olyanná válik, mint a legtökéletesebb vasbeton. A csontok rugalmasságát a különböző szerves anyagok biztosítják.


A sérülések megelőzése

Tíz ember közül, aki rendszeres testedzésbe fog, több mint hat az első hat héten sérülés miatt kénytelen abbahagyni az edzést. Pedig a sérülések többsége elkerülhető, ha 48 óra pihenőt tartanak az egyes edzések után. E szerint az edzési terv szerint tehát minden második nap lehet edzeni. Akik mindennap szeretnének tornázni, azoknak különböző izomcsoportokat kell erősíteniük az egymást követő napokon, vagy intenzívebben tornázniuk az egyik nap, és kevésbé intenzíven a másikon (a "húzd meg - ereszd meg" avagy a kemény is könnyű váltogatásának elve). Az erőnlét azzal nem növekszik, ha minden nap ugyanolyan intenzitással edzenek, viszont fokozódik a sérülések veszélye. A tornagyakorlatokat egyébként azonnal abba kell hagyni, ha fájdalom jelentkezik. Edzés minden második napon Teljesen normálisnak tekinthető, ha az ember merev, fájdalmas izmokkal ébred azután, hogy valamilyen versenysportban vagy erős testedzésen vett részt. A felépülés leggyorsabb módja az, ha aznap az illető egyáltalán nem végez semmilyen edzést. A hosszan tartó, intenzív testmozgás során ugyanis az izmokban tárolt cukor (glikogén) legnagyobb része elhasználódik, hiszen ez a mozgás fő energiaforrása. Ha a glikogén szintje alacsony, az izmokat fáradtnak, gyengének és nehéznek érezzük. Ilyenkor szénhidrátban gazdag ételeket kell fogyasztani, például kenyeret, főtt tésztát, gyümölcsöt, müzlit, édességeket, mert ezek pótolják az izmok glikogénjét. A pihenés lehetővé teszi, hogy az izmokba kerülő glikogén legnagyobb része elraktározódjon, és a sérült izomrostok meggyógyuljanak. A gyakorlatok váltogatása A különböző gyakorlatok más és más izomcsoportokat terhelnek. A futás elsősorban a lábszár izmait veszi igénybe, a sarokra érkezés és a lábujjra emelkedés a bokát. A biciklizés főként a combizmokat dolgozza meg, a pedálozás pedig a térdet és a csípőt. Az evezés és az úszás a felsőtestet és a hátat veszi igénybe. Az ideális edzésterv olyan gyakorlatokat tartalmaz, melyek felváltva erősítik egyik nap a felsőtestet, a másikon pedig az alsó végtag izmait. Ha valaki minden nap szeretne edzeni, akkor váltogatnia kell a gyakorlatokat. Ezzel az izmok regenerálódnak, elkerülhetők a sérülések, és magasabb erőnléti szint érhető el. Ha 30 percet futunk az egyik nap, és 30 percet biciklizünk a másikon, sokkal kisebb a sérülés veszélye, mint ha mindkettőt végezzük minden nap 15 percig. A maratoni futók gyakrabban sérülnek meg, mint a triatlon atléták, pedig utóbbiak háromféle sportban versenyeznek, és többet is edzenek. A triatlonisták ugyanis különböző izomcsoportokat erősítenek az egymást követő napokon; az egyik nap például futnak, a másikon úsznak és bicikliznek. A nehéz és könnyű váltogatásának elve Jobb kondíciót elérni vagy sportversenyeken részt venni csak úgy lehet, ha valaki hetente két-három napot intenzíven edz és könnyebb mozgást végez a többi napon (a kemény és könnyű napok váltogatásának elve). A versenysportot űző sportolók minden nap edzenek, és az edzési programot az adott sportághoz igazítják; attól ugyanis nem lesz valaki jobb futó, hogy kerékpározik. A sportolók úgy védekeznek a sérülések ellen, hogy az egyik napra kemény edzést terveznek, a másikra pedig könnyűt. Így a nehéz edzések kevesebb izomsérülést okoznak. A "kemény" és "könnyű" kifejezések az edzések intenzitására vonatkoznak, nem pedig a mennyiségre. Egy maratoni futó például akár 32 km-t is futhat a könnyű edzési napon, de sokkal lazább tempóban, mint kemény edzések során. A súlyemelők egy héten csak egyszer emelnek nagyon nehéz súlyokat, a hét többi napján pedig csak könnyebbeket. A kosárlabdázók hosszú, kimerítő gyakorló játékot játszanak az egyik nap, a kosárdobást és más mozdulatokat gyakorolják a másikon. Az erő, gyorsaság és kitartás fejlesztéséhez az erős edzések időtartama és intenzitása egy adott napon akkor megfelelő, ha az izmok elnehezülnek és enyhe égés érződik bennük. Ezek a jelek mutatják, hogy kellőképpen megdolgoztatták őket. Ezután az izmok általában 48 óráig sajognak. A következő napokban tehát a sportolók kevésbé intenzív edzéseket tartanak, egészen addig, míg az izomfájdalmak megszűnnek. Ha valaki akkor kezd intenzív tréningezést, amikor még fájnak az izmai, könnyen megsérülhet, és a teljesítménye is csökken. Ha azonban megvárja, hogy elmúljon a fájdalom, és csak azután kezd intenzív edzésbe, akkor valóban erősödnek az izmai. Edzés után két típusú izombántalmat tapasztal az ember. A kettő közül az az előnyös, amely később, azaz néhány órával az intenzív edzés után kezdődik, egyformán érződik mindkét oldalon, 48 órával később megszűnik, és a következő edzés bemelegítése után általában enyhül. Ha azonban a fájdalom sérülés következménye, akkor a sérülés után igen hamar elkezdődik, nem egyforma a két oldalon, nem szűnik meg 48 óra múlva, és felerősödik, ha megpróbálunk újra edzeni. Bemelegítés Ha testedzés vagy sportolás előtt emelik az izmok hőmérsékletét (bemelegítik őket), kevesebb sérülés ér bennünket. A bemelegített izmok rugalmasabbak, kevésbé hajlamosak a szakadásra, mint a nehézkesen működő, "hideg" izomzat. Az izmok passzív melegítése (pl. melegvízzel vagy melegítő párnával) nem elég hatásos. A leghatékonyabb bemelegítés az, ha lassan végigveszik azokat a mozdulatokat, melyek a későbbi testedzés vagy sportolás közben is előfordulnak. Az ilyen bemelegítés növeli azoknak az izmoknak a vérellátását, melyek később is használatban lesznek, felmelegíti és felkészíti őket az intenzív erőfeszítésre. A véráramlásnak jelentősen növekednie kell, hogy az izmok az edzés alatt védve legyenek a sérüléstől. A szabadgyakorlatok (olyan gyakorlatok, melyek egy-egy izomcsoportot mozgatnak meg, pl. a fekvőtámasz) nem eléggé specifikusak ahhoz, hogy egy adott sporthoz bemelegítsék az izmokat. Nyújtás Nyújtó gyakorlatokat bemelegítés vagy edzés után kell végezni, amikor az izmok még melegek, és kisebb a szakadás veszélye. Az ilyen gyakorlatok megnyújtják az izmokat, s a hosszabb izmok nagyobb erőt tudnak kifejteni az ízületeknél. A nyújtás hatására a sportoló magasabbra ugrik, nehezebb súlyokat képes dobni, gyorsabban fut és messzebb dob. A nyújtás azonban, szemben a terhelés ellenében végzett gyakorlatokkal (például a súlyzózás), nem erősíti az izmokat, pedig az erősebb izmoknál kisebb a szakadás esélye. Kevés a bizonyíték arra, hogy nyújtással megelőzhetők a sérülések, vagy hogy később kezdődik az izomrostok károsodása okozta izomfájdalom. Levezetés Az edzés fokozatos leállítása (levezetés) segít megelőzni a szédülést. Az izmok ellazulásakor a vér a legközelebb lévő vénákban gyűlik össze. A vér továbbításához (a szív felé) össze kell húzni a lábizmokat. Ha a gyakorlatokkal hirtelen állnak le, a vér a lábakban gyűlik össze, s nem jut elegendő az agyba: emiatt jelentkezik a szédülés. A levezetés segít eltávolítani a tejsavat, azt a bomlásterméket, mely az edzés után jelentős mennyiségben található az izmokban. A tejsav nem függ össze a késői izomfájdalommal, így a levezetés sem képes meggátolni az ilyen típusú fájdalmat.


Futótérd

A futótérd (patellofemorális stressz-szindróma) olyan elváltozás, melynek során a térdízület mozgásakor a térdkalács (patella) a combcsont (femur) végéhez dörzsölődik. A térdkalács kerek csont, melyet a térd körüli ínszalagok és inak rögzítenek. Futás közben enyhén le-fel mozog, de nem ér hozzá a combcsonthoz. A futótérdet okozhatja szerkezeti eltérés, pl. az, hogy a térdkalács túl magasan helyezkedik el az ízületben (patella alta), vagy az, hogy feszesek a térdinak és az Achilles-ín, illetve gyengék a combizmok, melyek az ép térdízületet stabilizálják. A leggyakoribb kezelhető ok a lábfej fokozott befordítása (pronáció) futás vagy járás közben, miközben az elülső combizmok (quadricepsz) a térdkalácsot felfelé húzzák. Ezen erők eredőjének hatására a térdkalács a combcsont végéhez dörzsölődik. A fájdalom, melyet olykor duzzanat is kísér, rendszerint futáskor kezdődik, és a térdkalács belső felületére koncentrálódik. Kezdetben csak a lejtőn futás okoz panaszt, később bármilyen futás, végül pedig már az egyéb lábmozgás is, különösen a lépcsőn lefelé járás. A betegnek csak akkor szabad ismét futnia, ha már nem érez közben fájdalmat. Más testedzést azonban végezhet, például biciklizhet (ha nem okoz panaszt), evezhet vagy úszhat, hogy megőrizze fizikai erőnlétét. Hasznosak azok a gyakorlatok, melyek nyújtják a comb hátsó és elülső izmait (középső combizom); és amelyek erősítik a vasztusz mediálisz izmot; ez a comb belső felén helyezkedik el és befele húzza a térdkalácsot. Segíthetnek a kereskedelemben kapható, lábboltozatot emelő cipőbetétek, melyeket mind az utcai, mind az edzőcipőben használni kell. Néha egyéni lábbetéteket kell készíttetni.


A rotátor tendinitisz

A rotátor tendinitisz (más néven úszóváll, teniszváll) a forgató izomzat szakadása és megduzzadása (a forgató izomzat azokat az izmokat és inakat jelenti, melyek a felkart a vállízületben tartják).


A hátsó combizmok sérülése

A hátsó combizmok sérülései (más néven posztero-femorális izomhúzódás vagy -szakadás), amint a név is mutatja, olyan elváltozások, melyek a comb hátsó részének izomzatában keletkeznek.


A térdhajlati (popliteális) ín gyulladása

A popliteális tendinitisz a térdhajlati ín szakadása miatt keletkezik. Ez az ín a combcsont (femur) alsó végének külső felületén ered, majd keresztirányban halad a térd hátsó részén, és a sípcsont felső végének belső oldalán tapad meg. A térdhajlati ín akadályozza meg, hogy a lábszár kifelé csavarodjon futás közben. A lábfej túlzott befelé fordulásakor (pronáció), vagy lejtőn lefelé futáskor az inat fokozott megterhelés érheti, és emiatt elszakadhat. Fájdalom és érzékenység jelentkezhet a térd külső részében, különösen lejtőn lefelé futva. A futást a fájdalom megszűnéséig abba kell hagyni, és megkezdése után még legalább 3 hétig nem szabad lejtőn lefelé futni. A gyógyulás alatt a biciklizés jó alternatív megoldás. A lábfej befelé fordulása csökkenthető cipőbetétekkel, főként a háromszög alakú, ún. varusz ékkel, melyet a sarok elé kell helyezni.


Oszteomielitisz

Az oszteomielitisz baktériumok, ritkábban gombák által okozott csontfertőzés. A csontok fertőzése során a csontok lágy, belső része (csontvelő) gyakran megduzzad. Mivel a szövet duzzadását a csont merev, külső fala behatárolja, a velőben lévő erek összenyomódnak, és a csont vérellátása csökken vagy megszűnik. Megfelelő vérellátás nélkül a csont egy része elhal. A fertőzés ezenkívül kifelé is terjedhet, és a csont melletti lágyszövetekben, pl. az izmokban gennyes tályogokat (abszcesszus) képezhet. Okai A csontok általában védettek a fertőzésekkel szemben, mégis érhetik őket kórokozók háromféle módon: a vérből, közvetlenül a külvilágból vagy a szomszédos lágyszövetekből. A vér fertőző kórokozókat szállíthat a csontokba a szervezet más részeiből. A gyermekeknél a fertőzés általában a láb-, és a karcsontok végénél alakul ki, felnőtteknél pedig a gerincoszlopban (csigolyákban). A művesével kezelt betegek, illetve azok, akik kábítószereket injekcióznak magukba, különösen fogékonyak a csigolyák fertőzésére (a csigolyák oszteomielitisze). Fertőzés alakulhat ki ezenkívül azokon a helyeken, ahol fémet erősítenek a csonthoz; erre gyakran kerül sor csípőtörések vagy más, bonyolultabb törések megerősítésekor. A tuberkulózis baktériuma szintén megfertőzheti a csigolyákat (Pott-betegség). A kórokozók közvetlenül is bejuthatnak a csontokba nyílt töréseken keresztül, csontműtétek során, vagy olyan fertőzött tárgyakból, melyek a csontig szúródnak. A beültetett ízületi protézisek a műtét során gyakran fertőződnek meg, s ezekről a kórokozók átterjedhetnek a szomszédos csontállományra. A csontot körülvevő lágyszövetek fertőzése néhány nap vagy hét alatt szintén átterjedhet a csontra. A lágyszövetek fertőzését okozhatja sérülés, sugárkezelés vagy rák, de kiindulhat olyan bőrfekélyekből is, melyek a rossz vérkeringés vagy cukorbetegség miatt képződnek. Az orrmelléküregek, az íny és a fogak fertőzései a koponyára terjedhetnek át. Tünetek Gyermekeknél a vérből eredő csontfertőzések első tünete a láz, majd néhány nappal később a fertőzött csont fájni kezd. A csont feletti terület gyakran érzékeny és duzzadt, a mozgás fájdalmas. A csigolyák fertőzése általában lappangva kezdődik, majd kitartó hátfájáshoz vezet. A hátgerinc tapintásra érzékeny. A fájdalom mozgáskor rosszabb, és nem segít rajta a pihenés, melegítés vagy a fájdalomcsillapítók. A beteg gyakran láztalan, pedig a láz a fertőzés szokásos jele. A környező lágyszövetek fertőzéseiből vagy a közvetlen behatolásból eredő csontfertőzéseknél fájdalom és duzzadás észlelhető a csont feletti területen, és tályogok keletkezhetnek a környező szövetekben. Az ilyen fertőzések sokszor nem okoznak lázat, és a vérvizsgálatok eredménye is negatív. A fertőzött ízületi vagy végtagprotézis általában kitartó fájdalmat okoz a fertőzött területen. Ha a heveny csontfertőzést nem kezelik hatékonyan, idült oszteomielitisz alakulhat ki. Ez a típusú fertőzés néha hosszú ideig rejtve marad, mivel hónapokig vagy évekig nincsenek tünetei. Legtöbbször azonban az idült oszteomielitisz csontfájdalmat okoz, visszatérő fertőzések alakulnak ki a csont feletti lágyszövetekben, és genny távozik állandóan vagy időszakonként a bőrön keresztül. A csontból származó gennyes váladék a bőrfelszínt áttörve egy kis járaton (sipolyon) keresztül ürül. Kórisme A tünetek és a fizikális vizsgálat alapján már valószínűsíthető az oszteomielitisz diagnózisa. A fertőzött területet a csontszcintigráfia (radioizotóp technéciummal végzett vizsgálat) szinte minden esetben rendellenesnek mutatja, kivéve a csecsemőket, de röntgenfelvételen általában csak akkor vehető észre a fertőzés, ha legalább 3 hét eltelt az első tünetek megjelenése után. Komputertomográfiával (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálattal (MRI) szintén jól behatárolható a fertőzött terület. Ezek a vizsgálatok azonban nem mindig alkalmasak arra, hogy megkülönböztessék a fertőzést más csontbetegségektől. A csontfertőzés diagnózisához és a baktérium azonosításához az orvos mintát vesz a vérből, gennyből, ízületi folyadékból, vagy magából a csontból. A csigolyák fertőzésekor általában a csontszövetből vesznek mintát tűvel, vagy kisebb műtéttel. Kezelés Ha a csontfertőzés viszonylag nem régi és a vérből ered, antibiotikumokkal lehet a leghatékonyabban kezelni mind gyermekek, mind felnőttek esetében. Ha a fertőzést okozó baktériumot nem sikerül azonosítani, akkor olyan antibiotikum szükséges, amely a Staphylococcus aureus ellen is hatékony, ez a baktérium okozza ugyanis a leggyakrabban az ilyen jellegű fertőzéseket. Néha egyéb baktériumokra ható antibiotikumot kell használni. Ha a fertőzés súlyos, akkor az antibiotikumot először intravénásan adják a betegnek, majd később szájon át, 4-6 hetes kúrában. A kezelést néha több hónapig kell folytatni. Ha a fertőzést sikerül a korai szakaszban felismerni, általában nincs szükség műtétre. Máskor azonban a keletkező tályog műtéti feltárást igényel. Felnőtteknek a csigolya fertőzésére általában célzott antibiotikumot adnak 6-8 hétig, és néha a betegnek ágyban kell maradnia. A műtétre a tályog kiürítése vagy a fertőzött csigolyák stabilizálása céljából lehet szükség. Ha a csontfertőzés a szomszédos lágyszövetekről terjed át, a kezelés bonyolultabb. Műtéttel eltávolítják az elhalt szövetet és csontot, majd a hiányt egészséges csonttal, izmokkal, vagy bőrrel pótolják. Ezután a fertőzést antibiotikumokkal kezelik. A fertőzött műízületet eltávolítják vagy kicserélik. Antibiotikumokat adnak már hetekkel a műtét előtt, hogy ugyanabban a műtétben meg lehessen oldani a fertőzött műízület eltávolítását és az új beültetését. Ritkán előfordul, hogy a kezelés nem sikeres, és a fertőzés tovább terjed. Ilyenkor újabb műtéttel rögzítik az ízületet, vagy amputálják a végtagot. Ha a fertőzés a lábfej rossz vérkeringés vagy cukorbetegség okozta fekélyeiről terjed át a csontra, akkor számos különféle baktériumot találhatunk. Ezért önmagában antibiotikumokkal nehezen kezelhetők. A gyógyításhoz gyakran szükséges a fertőzött csont eltávolítása.


A fertőzéses artritisz

A fertőzéses artritisz az ízületi (szinoviális) folyadék és az ízületi szövetek fertőzése.


1 |

Web Design & Development Prowebshop