Rák - sugárkezelés

A nagy oxigénszükségletű sejtek érzékenyebbek a sugárzás károsító hatásával szemben. A nagyobb daganatok belsejében elhelyezkedő sejtek vér- és oxigénellátottsága alacsonyabb fokú. A daganatos szövet zsugorodása során a még élő daganatsejtek vérellátása fokozódik, melynek következtében érzékenyebbé válnak a sugárhatással szemben. Ha a sugárkezelést hosszabb időre elosztva, több kisebb adagban végzik, a ráksejtekre kifejtett pusztító hatás növekszik, míg az egészséges sejtek károsodása csökken. A sugárkezelés után a sejtek képesek a megújulásra; a kezelés során fontos, hogy az egészséges sejtek és szövetek számára ezt a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk.

A sugárkezelést rendszerint egy lineáris gyorsítónak nevezett eszközzel végzik. A sugarakat a daganat közvetlen közelébe irányítják. Az egészséges szövetek károsodása attól függ, hogy mekkora területet kell besugarazni, és hogy milyen közel van a sugárforrás a szövetekhez. A fej és a nyak daganatainak besugárzása következtében például gyakran jelentkezik fájdalmas, fekélyeket okozó gyulladás az orr és a száj nyálkahártyáján. A gyomortájék vagy a has besugárzása gyakran jár a gyomor és az alsóbb bélszakaszok gyulladásával, ami hasmenést okoz.

A sugárkezelés számos rák gyógyításában játszik kulcsszerepet, köztük a Hodgkin-kórban, a korán felismert nem-Hodgkin típusú limfómákban, a fej és a nyak hámsejteredetű rákjaiban, a szeminómában (a hererák egyik fajtájában), prosztatarákban, a korán felismert mellrákban és nem-kissejtes tüdőrákban, illetve a medulloblasztomában (az agy, illetve a gerincvelő rákja). A korán felismert gégerák és a prosztatarák gyógyításában a sugárkezelés eredményessége megegyezik a sebészi kezelésével.

A sugárkezelés enyhítheti a tüneteket, még a gyógyíthatatlan betegek esetében is, így pl. mielóma multiplexben; előrehaladott tüdőrákban, valamint a nyelőcső, fej, nyak és a gyomor daganataiban is. Emellett az agyi és a csontáttétek tüneteit is csökkenti.