Rák – egy rosszindulatú szó

Minél drasztikusabb a diagnózisban egy szó, annál agresszívebb kezelésbe egyezik bele a beteg, állítják azok az orvosok, akik szerint túlzott kezeléshez vezethet már a szó megválasztása is. A brit rákszűrő program vizsgálata szerint ugyan a fentiekben van sok igazság, azonban jobb elfogadni a túlkezelés hátrányait, mint kezelés nélkül maradni.

rák, diagnózis, orvos-beteg kapcsolat, kommunikáció | InforMed Hírek11   InforMed | Dobos, L.

Az új megközelítés szószólói szerint már maga a „rák” szó is félelmet, rettegést kelt a betegben, és mindenáron meg akar tőle szabadulni, még akkor is, ha a megfigyelés és várakozás is elegendő lehet.

Példának hozzák fel a DCIS (az emlő tejmirigy csatornák daganata) esetét, mely rákkal diagnosztizált nők egyötödének a betegsége. Az általános irányelvek szerint a daganatot ilyenkor műtétileg eltávolítják, majd a beteg sugárkezelést kap. A szó szoros értelmében nem valódi rákról van szó, hanem csupán annak előfutáráról. 40 éves időtávon annak a kockázata, hogy valódi daganat alakuljon ki, 20 százalék. Ilyenkor a gyakori ellenőrzés elegendő lehet.

Ha valakinél kimondják a rák szót, nem könnyű letérni a megszokott útról. Ezt bizonyítja egy 394 egészséges nő bevonásával végzett vizsgálat, akiknek a DCIS-t a következő meghatározások valamelyikével mutatták be: nem invazív rák, emlő-rendellenesség vagy rendellenes sejtek. A résztvevők ezek alapján választhattak kezelési módot. Kiderült, hogy akiknek a legkevésbé fenyegető diagnózist adták, azok közül választották a legkevesebben a műtétet.

Ezek az eredmények alátámasztották azoknak az orvosoknak a véleményét, akik szerint a diagnózis megszövegezése felesleges kezeléshez vezethet. Azzal érvelnek, hogy a korai szakaszban felismert rákmegelőző állapotban lévő elváltozások, illetve az igen lassan növekvő daganatok nem okoznak problémát a betegnek, míg a kezelések mellékhatásai sok esetben igen.
Vannak, akik azzal érvelnek, hogy ráknak csak azokat a tumorokat nevezzék, amelyek kezelés nélkül igen gyorsan növekednének. Szerintük az alacsony kockázatú típusok – például egyes emlő-, tüdő-, prosztata- vagy pajzsmirigy-daganatok ̶ esetében kevésbé fenyegető hangzású elnevezéseket kellene használni.

Bár ez a megközelítés érthetőnek tűnik, megvannak a gyengéi. Az orvos nem minden esetben képes felmérni, hogyan fejlődik egy daganat az adott esetben. Hasznos lehet tehát a meghatározások felülvizsgálata, de csak akkor, ha a diagnózis minden következményét alaposan elmagyarázzák a betegnek, hogy tájékozottan döntést tudjon hozni kezelését illetően.

DockCheck News

| rák, diagnózis, orvos-beteg kapcsolat, kommunikáció
2013-11-13 20:58:47

Web Design & Development Prowebshop