Száraz száj, nyelvégés

Két tünetegyüttes, mely főleg időskorúaknál okozhat kínzó panaszokat

lichen, xerostomia, glossopyrosis, szájszárazság, nyelvégés | InforMed Hírek18   InforMed | Bánóczy, J.
A szájszárazság (xerostomia) gyakran jelentkezik idősebb középkorúaknál, öregeknél. Ilyenkor a beteg a szájnyálkahártyáját száraznak érzi, s ez nehezítheti a beszédet, a rágást, a nyelést.
Étkezés közben, vagy éjszaka, sőt napközben is kénytelen többször apró kortyokban vizet nyelni, hogy megnedvesítse száját. Kísérheti az orr nyálkahártyájának a kiszáradása és szemszárazság is, mely égő, viszkető érzésben nyilvánul. A nyálmirigyek megduzzadhatnak. 
A szájnyálkahártya a nyál nedvesítő-védő hatásának csökkenése folytán kiszárad, kivörösödik, a nyelv nyálkahártyája elveszti papilláit, sima, vörös",leforrázott" felszínű lesz, az ízérzés, a rágás-nyelés zavart szenved, hosszan tartó fennállás esetén fokozott carieshajlam jelentkezhet a megmaradt fogak nyaki-gyökéri felszínén. 
A tartós szájszárazság közvetlen oka a nyáltermelés csökkenése vagy teljes megszűnése, ami különböző általános okok következtében jöhet létre, mint például vérszegénység, vitaminhiányos állapotok, endokrin kórképek (diabetes mellitus, klimax). Autoimmun betegség: a Sjögren-syndroma reumatoid arthritissel (ízületi gyulladás), xerostomiával és szemtünetekkel jár. 
A xerostomia korunkban leggyakoribb oka azonban a tartós, túlzott gyógyszerszedés. Ma már mintegy 400 olyan, gyakran szedett gyógyszerről tudjuk, hogy mellékhatásként szájszárazságot okozhat, ezek között is vezetnek az antidepresszánsok, nyugtatók, altatók, és egyes vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó szerek. 
A nyálelválasztás mennyiségét, sebességét a szakorvos mérni tudja. Ennek eredményei, a szubjektív panaszok, tünetek és egyéb, belgyógyászati kivizsgálás leletei alapján a panaszok eredete tisztázható, és a kínzó tünetek enyhíthetők. 
Mindenekelőtt gondolni kell azonban - és ezt mindenki önmaga is mérlegelheti - a gyógyszerek mellékhatásaira. Túl sok gyógyszer szedése esetén a szájszárazságban szenvedő egyén maga is csökkentheti a nem életfontosságú gyógyszerek - nyugtatók, altatók szedését, ami panaszainak javulását, és így megnyugvását, jó érzését is elősegítheti. 
"Nyelvégés" (glossopyrosis) néven nevezzük azt a tünetet, amikor a beteg tartósan nyelvégésről panaszkodik anélkül, hogy a nyelven gyulladásos vagy bármilyen más elváltozás volna látható. Többnyire klimaxos korban vagy azután lévő nők panasza, hátterében a hormonháztartás korral járó élettani változása áll. 
A nyelvét nézegető beteg felfedezhet ilyenkor olyan elváltozásokat (például "térképnyelv"), mely veleszületett állapot, vagy régebben lezajlott gyulladások következménye, de nem oka jelenlegi nyelvégésének, és nem is áll azzal semmiféle kapcsolatban.
Tágabb értelemben azonban a nyelvégés állandó, vagy csak evéskor, beszédkor jelentkező csípő, égő érzés a nyelven, kísérő tünete lehet számos ok következtében létrejött nyelvbetegségnek, illetve nyelvgyulladásnak. 
Ilyenkor a nyelven elváltozásokat is láthatunk: halvány, sorvadt, depapillált nyelv hátterében vérszegénység vagy vitaminhiány állhat, de az előbbi okozhat vörös, sima felszínű nyelvgyulladást is. Cukorbetegek nyelvégése mögött ugyancsak a nyelv gyulladása, a fertőzésekre való hajlama állhat. 
Az ezzel járó gyakori, de más kórképekhez (protézisviselők rossz szájhigiénéje) is társuló gombás (Candida) fertőzés, bőrgyógyászati betegségeket kísérő tünetek, illetve következményes nyálkahártya-sorvadás (például lichen), csökkent nyálelválasztás is oka lehet a szubjektív nyelvpanaszoknak. 
Az objektív okok feltárása, kezelése és kiküszöbölése a szakorvos feladata. Ha a fogorvos nem talál kimutatható okot - és ez elsősorban a klimax kori nyelvégésre vonatkozik -, a betegnek bele kell nyugodnia panaszának élettani és múló voltába.

| szájszárazság, nyelvégés, lichen, xerostomia, glossopyrosis
2020-02-06 11:05:42
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop