Az implantáció közel 2000 dolláros költségétől, nem számítva a koronát, ami majd erre jön, Pearson nem volt elragadtatva - ugyan ki lett volna? Ám ő bizakodó volt. Az eddig elvégzett két implantáció csekély fájdalommal járt - az anyagi részét kivéve -, és az eredmény jól mutatott - "mintha újból valódi fogaim lennének". Emellett "kell, hogy legyen valami, amivel enni tudok", fűzte hozzá.

A fogpótlás technikája rengeteget fejlődött az ötven évvel ezelőttihez képest, amikor a fogorvosok csak felnyitották az ínyt, az állkapocsba egy üreget véstek, ebbe illesztették bele a műfogat tartó durva csavart - és reménykedtek, hogy az egész nem fog lötyögni.

Az áttörést a '80-as évek hozták meg, amikor svájci kutatók bejelentették, hogy a sikeres fogpótlások arányát növelni tudták, mert elhagyták a nagy sebességű fúrókat , amelyek olyan mértékben károsították a csontozatot, hogy az nem nőtt újjá az implantátum körül. Egyszerűen lassabb fúrókat használtak. Az acél és más fémek helyett a titánium használata is eredményesnek bizonyult, mert így a csont könnyebben nőhetett vissza az implantátum köré.

Azóta a fogpótlás a fogászat sikerágazata lett, legalábbis a tehetősebbek körében.

Egy 1993-as becslés szerint az amerikaiak évente 300 ezer műfogat kapnak; a számot az American Academy of Implant Dentistry tette közzé. Ez a szám most 450 ezerre tehető, miközben milliók kapnak állandó hidakat és kivehető műfogsort.

Az implantátumok viszont - amelyek összköltsége egy teljesen fogatlan páciens esetében 50-60 ezer dollár - nem mindig jelentenek tökéletes megoldást. Egyrészt egy sor biztosítótársaság még mindig kísérleti módszernek tekinti, és így nem fizeti a költségeket. Másfelől vannak más megoldások is, mint a kivehető protézis, aminek az ára néhány száz dollártól néhány ezerig terjed, illetve az állandó hidak, amelyek állkapcsonként 10 ezer dollárba kerülnek. Mindkét utóbbi számláit általában fizetik a biztosítók, legalábbis részben, és a fogászat fejlődésének köszönhetően egyes esetekben jobb megoldást kínálnak.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy "az implantáció valóban forradalmasította a fogászatot," jelentette ki Hans-Peter Weber, a Harvard fogorvosi karának tanszékvezetője. "Különösen azoknak megfelelő a fogpótlás, akiknek születésüktől fogva hiányzik egy-két foguk," állítja Weber, "továbbá akik teljesen fogatlanok és gyűlölik a műfogsort, illetve az olyan pácienseknek, akiknek állkapocsrákjuk volt. Mások, így dr. Arthur Falvey is egyetértenek abban, hogy "az implantáció nagyszerű dolog, ha a megfelelő esetben alkalmazzák".

És minél több fogtechnikus, szájsebész és fogorvos dolgozik fogpótlásokkal, annál több tapasztalattal rendelkeznek arról, hogy kiket és mikor kell ilyen módon kezelni.

A fogpótlásokat elsősorban a hiányzó fogak helyettesítésére használják - függetlenül attól, hogy eredetileg volt-e azon a helyen fog, vagy nem. A szokásos eljárás során a szakorvos felnyitja az ínyt, az állkapocs egy apró darabkáját kivési, a csontdarabka helyére vagy csavar egy csapot, majd a fölézáródó ínyt összeölti. Ha egy bizonyos számú egymás melletti fog hiányzik, néhány csapot egy beavatkozás alatt is be lehet ültetni, bár nem feltétlenül kell minden egyes hiányt külön-külön pótolni.

A legfeljebb néhány órás, helyi érzéstelenítéssel a rendelőben is elvégezhető műtét után a páciensnek meg kell várnia, hogy a csont benőjön; 3-4 hónapot az alsó, és 5-6 hónapot a felső fogsor esetén, mondta dr. Paul A. Schnitman, a Harvard volt tanára, aki jelenleg Wellesley Hills-ben folytat magánpraxist. A hosszú gyógyulási periódus miatt a teljes fogazat pótlása így négyszer annyi időt vesz igénybe, mint a hid vagy protézis elkészítése.

A csontgyógyulást újabb műtét követi, melynek során a fogorvos ismét felnyitja az ínyt, hogy az implantátumba egy kis rudat ültetnek be az állkapocsba, akár a rendelőben is. De ha az állban vagy más szájkörnyéki részeken nincs elegendő csont, akkor a szövet a csípőlapátból is kivehető, erre viszont már kórházi műtőben kell sort keríteni. A halottakból származó csont biztonságos, bár egyes páciensek tartanak attól, hogy ezáltal valami fertőző betegséget szerezhetnek, aminek egyébként igen kicsi a valószínűsége.

Ha mindezek tudatában valaki fogpótlást szeretne csináltatni, figyelembe kell vennie még valamit. Az implantátumok meggyengülhetnek, ezáltal hidakra, protézisre vagy más megoldásra van szükség, és ez javarészt attól függ, hogy a szájban hová kerültek beültetésre a fogak.

Az alsó fogsorban a fogpótlások eredménye 95 százalékban sikeres az első 5. évben, és e körüli az arány még 10 év után is. A felső fogsornál az orr alatt az arány 90 százalék. Ám az esélyek az alsó-hátsó zónában 85 százalékosra, a felső-hátsón pedig 70-75 százalékosra csökkennek.

"A pácienseknek óvatosabbnak kellene lenniük a felső-hátsó fogak pótlását illetően," szögezte le dr. Schnitman. "Ez tényleg bizonytalan terület", mert a csontok az orr melléküregeivel határosak, és igen vékonyak is lehetnek."

Az implantátum típusa is nagyon fontos. A durva felületű csapok általában jobban használhatók a puha csontozatban, mert nagyobb felületet kínálnak a csontszövetnek az újranövéshez. Az American Dental Association állandóan ellenőrzi a felhasználható anyagokat és eszközket. Az FDA, a szövetségi élelmiszer- és gyógyszeripari hivatal a legtöbb implantátumot III. osztályúnak minősítette, mivel nem áll rendelkezésünkre elegendő adat az anyagok megbízhatóságáról és hatékonyságáról, bár nemrégiben ülésezett az FDA egyik szakcsoportja, amely kezdeményezte az osztályozás átvizsgálását.

Emellett vannak más kockázati tényezők is. A beültetést végző szakember véletlenül megsérthet egy ideget az állkapocsban az implantátum beillesztésekor - és ez akár az ajak érzékelésébe is kerülhet.

Általában véve a beültetés indokolatlan, ha a páciensnek kezeletlen fogágybetegsége, nem szinten tartott diabétesze (ez késlelteti a gyógyulást) van, illetve ha immunrendszere le van gyengülve (a fertőzés veszélye így nagyobb). Egyes vérrendszeri és csontszerkezeti elváltozások szintén kizáró okot jelentenek, bár csontritkulásos betegeknél elvégezhető az implantáció. Az erős dohányosok és a túl sok alkoholt fogyasztók esetén szintén nagyobb a kockázata annak, hogy a fogpótlás nem lesz tökéletes. És ha a látvány felől nézzük a dolgot: a műfog alól bizony kilóghat a beültetett csonk, különösen "széles mosoly" vagy visszahúzódó íny esetén.

Tehát a fogpótlás tökéletes megoldás, ha egészségi állapotunk jó, és - mondjuk - sportolás közben elveszítettük egy-két fogunkat, szögezte le dr. John Da Silva, a Harvard fogászati klinikájának munkatársa. Ilyen helyzetben a fogpótlás indokolt, mert egyetlen alternatívája az állandó híd lenne, amelyhez (legalábbis a legelterjedtebb módszernél) a szomszédos fogakat csonkig le kell csiszolni - vagyis csak két egészséges fog roncsolásával pótolható a hiányzó fog. Újabban azonban a fogorvosok már más eljárással készítik a hidakat, amivel a szomszédos tartófogak csak minimálisan károsodnak, jelentette ki dr. Jamie Wong, brooklyni fogorvos.

A jövőben mindez sokkal egyszerűbbé és biztonságosabbá válhat, ha - a kutatók reményei szerint - új gyógyszerekkel az állkapocs regenerálódása serkenthető és a gyógyulási idő csökkenthető lesz. Most azonban még érdemes az összes lehetőséget megvizsgálni, és jól átgondolni az infomációkat, mielőtt a fogpótlás mellett döntetnénk.

Dr. Schnitman, a Wellesey Hills-i specialista szerint: "Néha semmi szükség sincs ezekre a bonyolult eljárásokra, tehát a pácienseknek jól meg kell gondolniuk mindent."

MÛTÉT ELŐTT

1. Érdeklődjön, hogy az implantátumot és a koronát egy fogorvos vagy egy orvoscsoport fogja-e beültetni. Egyes fogorvosok a kezelés mindkét szakaszában járatosak, de sokan inkább specializálódnak, és közösen dolgoznak. Hogy melyik a jobb, arról megoszlanak a vélemények.

2. Érdeklődjön, hogy a fogorvosa hány implantációt végzett eddig. A legjobb, ha már van mögötte néhány év tapasztalat.

3. Kérjen listát a fogorvos eddigi pácienseiről, és hívja fel őket.

4. Tudakolja meg, hogy az orvosa hol sajátította el ezt a kezelési technikát - néhány hetes továbbképzésen vagy hosszabb kurzuson. Az implantáció az American Dental Association szerint nem számít különleges eljárásnak; fogtechnikusok, szájsebészek és általános fogorvosok egyaránt elvégezhetik.

5. Mivel a kezelés költséges és operációval jár, gyűjtsön be minden információt a választási lehetőségekről.

Megjelent: The Boston Globe